se a szemed, se a szád, se a szénád

sötét nagyúr hosszú-redős 
fátyla, ereje lebben
alatta oltári a szag, balján 
orbán lépked.

beterít itt minden „szentet” 
a balog félék dogmája: 
fosszagú a politika és 
az egyház násza. 

meddig ér a zsinat? 
mennyi mocskot fed be?
meddig ér isten szoknyája?
alá a molesztált fiúk is beférnek?

meddig tetszik imádkozni, 
gondolkodni, olvasni, és –
remélhetőleg – zokogni
a megfélemlített gyerekek 
csendjében? 

csak képzelem,
micsoda ajándék ez a csend 
önnek, neked, uram!?

se a szemed, 
se a szád, se a szénád...
nem áll jól neked, „uram".

0215
2024
l’amb

Isten kertjében

Hamis emlékképeket ültetek,
Ahogy Isten ülteti virágait
Hogy legyen valami szép is a kertben
Amire öregkoromban emlékezhetek.
Amiről nem tudom majd eldönteni 
Valódi vagy sem, de legalább szép, és 
Bárgyú mosollyal, fogak nélkül
Ülök majd egy kopott fotelban,
Hámló bőrrel, pókhálóval a fejemen,
Alám folyik a levem, büdös is vagyok, visszataszító, kiszolgáltatott és magatehetetlen. 
Akaratom ellenére, szeretetből tartanak életben: rántott hús helyett pépes étellel etetnek.
Senkit nem ismerek fel, de kényszeredetten
Mosolygok ködszürke szemmel:
Egy haldokló magányában pörgetem
Mindazt ami meg nem történt, mindent
Ami valótlan, ami értelmetlen.

0210
2024
l'amb

kinek a kegyelem

ha a pápa jön, kati keze megszalad
mosolyogva kaligrafál a toll  
a megbocsátás szelektív kacsója-kegye 
alatt. távolban egy furulya
szól: jános bácsi, jános bácsi
kelljen fel, ártatlanul jönnek,
mennek megrontva a 
bicskei gyerekek. 
– kegyelem.
0206
2024
l'amb

a jó, kinek áll jól?

a jó, kinek áll jól
az édesnek, az anyádnak?

kukorékol a kakas, 
belé már a haj(j) se jár.
száraz, szikkadt a kenyér:
herét cserélnek a vének, valamit
még mekegnek is, de
kinek jó ez, és miért?

a jó, kinek áll jól, az édesnek, 
az anyádnak?

0205
2024
l’amb

vasalt arcú emberek

ahh, a fotográfusok gyöngye,
amikor kiéli szenvedélyét
a denoise gombon:
harminc, negyven, 
száz? – mennyi legyen
az intenzitás,
hogy a filter minden zajt, ráncot
hamisra vasaljon?
1207
2023
lamb

valami „új”

valami rángat a téridőben:
a hülyeség meg az ideg.

zsibbadt tekintet, mely egy
vakító lapra mered. véremben 

a fehérbor táncol. súgd a szavakat, és – 
közönnyel – parancsra gépel

flip' the bird: kiégtem, de – nem sírok, mert – 
ez is: valami „új”. 

1008
2023
lamb

szántván a jóseggű paraszt

szántván a jóseggű paraszt,
– belőlem biz’ józsefet, attilát fakaszt: –
tehene már nincs, csak maga
aki paraszt – kihozza belőlem az állatot.

háundemes' a gatya, idegeket feszít
a sok tik-tok-os kínai, a traktoron pattog
és tőggyel elad.

szántván pucsít a jóseggű paraszt,
bekaphatná már valaki, vagy mind
––.

0929
2023
l’amb

de ronda ez a gyerek

képeket nézegetünk:
úristen, de ronda ez a gyerek! –
sikít fel őszintén, egy barát.
az öcsém gyereke – közlöm vele,
nevetve.

0929
2023
l’amb

meghalt a kurva

ej, oda a vigasság, de a
poklon innen, a kolonizáció
csecsén lógók, képmutatnak!
groupban érzékenyítve nyögnek:
csuklanak, ha az „anyjukat”
nyanyázzák.

0929
2023
l’amb

aquamation

komoly dilemma előtt állok. 
műtrágyává legyek, avagy hamu(ká)vá? 
locsoljanak kimúlt-dermedt testemre kálium-hidroxidot, vagy 
pernyévé perzseljenek gyászoló rokon-kezek? kényszermérlegre 
taszít a halál: előbbinél sóvá, aminóvá re-manifesztálva 
egy életnyi erőlködést, mely még egy veteményesre való 
koktélparadicsomnak minőségi tápanyaga lehet, míg utóbbinál 
hamvaim híveim könnyes polcára porcicát gyűjtő hamuvederként települnének.
mígnem... – valaki véletlen – egy vasárnapi nagytakarítás közepette 
könyökével szellemszájba nem ver, s a porszívó gyomra – nagyot nyögve –  
hamvaimtól megtermékenyülne.

0626
2023
l'amb

barátom

barátom a csend, de néha
ő is túlontúl hangos. belül kiabál.
száját könnyűszerrel 
be nem foghatom: fülek-, 
agy nélkül kellene
élnem, vagy egyáltalán…

0407
2023
l’amb

nem rúg belém

hónapok óta nem rúg belém…,
beléd rúgok hát én,
ihlet! megihletem önmagam s
bebizonyítom, hogy nélküled,
sugalom nélkül, semmi – 
üres fecsegés – a költő
kifordított citrom, hús nélkül.

0405
2023
l’amb

Ó ti tiszteletre méltó kurva keresztények,

az isten „áldjon” meg benneteket!
agancsos kapuk alatt
szolgáljátok az urat, s az úr így-úgy majd
a földi közönséges közösség erejével
viszonozza azt néktek!

…és lőjétek pofán a nyulat, zabáljatok, gyilkoljatok,
lopjatok, hazudjatok, molesztáljatok gyermekeket
titkoljátok, ferdítések a tényeket!

zúgjon a közhely: „az igazságot hirdessük
alkalmas és alkalmatlan időben" – mily finom anyag!
szövete tartós hazugságból szőtt.

isten! vakondokok istene,
hangyák(ok) istene,
fűszálak istene,
akármi(stene)... 

a belső békét keresed? 
nem leled? – veszett allél,
megértem

0313
2023
l’amb

Anyám bekövet

ne kövess anyám, ne kövess! ne
oszd, ne lájkold bejegyzéseimet.

felfohász: ne fúljon ki a strófa
s a mondandó, elmondom miért ne:

sok dolgot írok, még többet gondolok,
amit le nem írok csak az az érdekes, 

az az igaz, ami a gaz!

de én csak a szennyemet
rázom itt halomba, a gyom ami belül 
gyökeret vert, ki nem írhatom.

0313
2023
l’amb

drágáim…, panel lágy
ölébe sz@rult sorstársak!

nem jól aludtam. dühödten, fáradtan ébredtem.
éreztem, csipában teli lesz ez a nap. –
természetbarátoknak fordítva is dalol ez a  „madár” –
tudjátok, vékonyak itt a falak. még a szar is áthallik:
a gatyán átsprintelő metán, a szomszéd falun érett
szofisztikált kacaja, a macska parkettán guruló fém
gombolyaga, a kopogó papucs, s az utána 
guruló henger, a gyógyszerem, a vizelet 
egymás fejére csobogtatása, az otthon 
magányában hátrahagyott kutya fájó vonyítása. 

halljátok (ti is), vonyítok én is!

papírvékonyak a falak! s míg a lift a mennyből a földszintre ér
remélhetőleg a tapintat, s az intelligencia is szintet lép, 
felfelé! mert türelmem bár az ózont hasítja, véges.

bizakodom, hogy te is felfogod: ez nem egy tanya, 
ahol tíz után megengedett a nyerítés. itt nem dörömböl be 
petőfi papucsban, hogy „csendesebben vigadjanak”, csak én. 

kidülled a szem? mostanra közelebb hajolsz, 
már a lehelleted érzed. keresed ki írhatta ezt a mocskot, 
ki véste a lift beszűkült falára, hogy tágítsa bennünk az 
intellektuális teret. megmondom azt is, ne keresd…

tízpontos fraktúrral mondandóm végére vésem.

0313
2023
l’amb

az finom lesz!

csatt, csatt, csatt
csattog a fityma meg a makk
de ez nem pornó
ez irodalom…

kommunikáljunk, közeledjünk
normalizálódjon a helyzet, 
senki többet, senki szebbet
nem is követelhet.

D(é) az Egy – petőfi a fétise, egójával kitölti
e kicsinyke teret, s az éhezők
viadalából a magvak – termékeny vagina helyett –, 
a szőnyeg alá repülnek.

csatt, csatt, csatt!
csattog a fityma meg a makk
de ez nem pornó
és nem is irodalom.

0214
2023
l’amb

mandarin szemem…

mandarin szemem fakó
kéked öle maszkolja, s birtokába vesz
mint lehulló falevelet,
a rothadás.

sugaram gyenge,
erőtlen, épp hogy egy
lombkoronára elegendő.

lényem át nem hatol rajta,
mert a szomjas falevelek
kusza ereikbe kacagva
fényemből szintetizálnak.

mandarin szemem fakó
kéked öle maszkolja…
öngyászom ez, s bennem egy idegen
a gitárt mollra hangolja.

0112
2023
l’amb

ezt a költőt

ezt a költőt nem tántorítja el a magnemértettség (sic!) ködfátyla,
nem módosít, nem idomul,
rímre pöcsbajszot söm' pöndörít.
szája sem remeg…, csak közönnyel konstatálja, hogy
megint egy dilettáns, aki gondos gondolat szaftjában
üvegszemet – hiába is – tunkol.
helyette – tudomisén –, éppenséggel
szippanthatna, vagy pecázhatna is,
valahol valamit.
0102
2023
lamb

sziluett

most téged kapott el a pillanat;
sötétkamrájába hívott,
megörökített.

dermedt, statikus a kép.
alá mit írhatnék?

tragikus, de a kompozíció
már így marad:

a test lebeg, 
a lélek fókuszon kívüli
köré könnyes fényfoltok vetülnek.

0102
2023
l’amb
#szelfuttahu

félszek (filter)

egóm merev, 
beveri fejét a korba:

nyűge, hogy nem bírja már elviselni
agg, rongyos énem.

kit verek át, ha profilképnek,
vén fejemmel feltöltöm majd
tizenéves képem?

1228
2022
lamb

meddig él

meddig él ki rosszul alszik
s meddig halott aki él, és ez a szent?
ha imára kulcsolja kezét
kívül bíbort ölt, becsapva lelkét:
mint csomagolásba burkolt penész.

sírbolt ez már, így vagy úgy
mindegy is ha lüktet, vagy
szikkadt az ér, kérded,
meddig él ki rosszul alszik,
kérdem, meddig halott aki él?

1024
2022
l’amb

eco mód

hűtőm, léhűtőm
mondd, mit egyek?!
az igazságot keresem
benned is, remélem
kong ott valami. tekerem,
de csak a gazságot lelem:
megfagysz, jéghideg!
langyos, langyos, melegszik,
üresség, tűzforró! megvagy:
leereszteni, kifosztani
téged is könnyebb,
mint feltölteni –
értelemmel.

1023
2022
l’amb

vetett ágyban mellébeszéd

vetett az ágy, reggeli a kávé,
álmos-omlós a gondolat, még forró
a croissant is, tölteléke édes:

de jó, hogy féktelen
e tüdőbe áramló levegő, és
hogy odakint az eső…, csak ess!

bevackolok. mellettem
egy gyöngédségbe mártott szív.
mi több – lehet –, amire még vágyom:
tetteinkben ne a vágy, hanem
az értelem domináljon?  – csudát!
azt a vágyat már elengedtem...

még forró
a croissant, tölteléke
édes: jól laktam
kedves, már csak a szemem az ami
éhes.

0514
2021
L’ambrus

hungarizómák

fa szizmok,
föld fölötti módosult szárak
tékozló torz rizómák

erre születtek:
port szívnak, s kurvát
keményen tarackra vágnak.

korrupt itt még a napfény is, mely
rügyezteti őket.
megfent ásó, nyaktiló
segíthet?

nem elég itt (kia')babám, ha az „ezek
bazdmeg" kiszalad. 

a kurvaanyázás kontraproduktív, 
és erőtlen. – mi más marad?

0916
2022
l’amb

koffein h(átra)arc

kemény vagyok
nem iszom kávét
nem! kibírom, mert
kemény vagyok

...attól még kemény
vagyok, mostantól
megint egy darabig.

0915
2022
l’amb