Antikváriumban. Máraitól keresem a „Mint a hal vagy a néger" című verses kötetet. Az eladó jófej, fiatal srác, be nem áll a szája, szófosásban szenved – illetve nem szenved, valójában élvezi hogy beszélhet. Szerencsére értelmes faszságokat. Ezt le szabad írni? Mindegy. Megjegyzi, hogy nem találja, de még csípőből hozzáfűzi: – A következő borítón már biztosan nem lesz rajta! Mire generált naivsággal visszakérdezek: – A hal, vagy a néger? Ő meg folytatja, de már valaki másnak, és teljesen más témával: hogy a csajoknak ő mindig előadja azt a sztorit, hogy ő valójában egy disznóólban dolgozik, és ahogy itt körül nézek, nem is füllentett olyan nagyot. Könyvek mindenütt, szanaszét halomban, rendezetlenül hevernek düledező kupacokban. – Aztán… – meséli –, mindig elképednek amikor azzal nyitok, hogy egy disznóolban dolgozom, – majd folytatja az állítólagos épp aktuális leánypublikumnak: – Felhúzom a gumicsizmát, megfogom a tápos zacskót a két csücskénél, és a vájuba öntve megetetem a malacokat. A lányok persze nem tudják, most is épp azt csinálja, majd így folytatja: – Ilyenkor aztán a szerelem bimbózó rózsája az arcokról szépen látványosan elkezd lehervadni. Egy másik tag a boltban hirtelen közbevág: – Miért nem mondod nekik azt, hogy velük fürdesz, velük hálsz, masszírozod őket, és hogy miattad nem kapnak köszvényt. No, hát itt szakad meg hirtelen a történet, mert indulnom kellett. Le is alkudtam gyorsan két jó állapotban lévő egyéb témájú kötetet, és szép csendesen fejet biccentve elköszöntem. Épp úgy, mint a hal vagy a néger. (Ha esetleg, valakinél az említett verseskönyv fellelhető, az kérem jelezze felém privát üzenetben.) 1208 2020 L’ambrus