Ambrus László

Ambrus László – áldja meg az isten magát, hallja-e!

fehérvár felé tartunk a buszon. kisbér megállónál felszáll egy testes roma asszony, piros nadrágban, sárga blúzban, kezén, és nyakán karácsonyfányi fux. egy sporttáskát, egy kézitáskát, és egy gurulós bőröndöt cipel. kabos stílusban beszél.
sofőrnek: a bíróságnál megáll, mérnem áll meg? figyeljen, ne legyen ám köztünk harag, nincs harag közöttünk, megbocsájtok magának, azért vagyok a szentélyben egész nap, meg hányingerem is van.
egy fiatal lányhoz: légyszíves, hol kell jelezni, hallod hurka, alszol, hallod? hol kell jelezni? európa halott, úgy!
sofőrhöz: nincs köztünk harag ám. az isten megharagszik ám, ha igy megyek haza. ha hányingere van valakinek, vagy beszarik, akkor se áll meg?
a sofőr kissé erélyesen a nőnek: üljön már le, ne mászkáljon fel alá itt, mert el fog esni. különben sem fogok megállni máshol, csak a kijelölt helyen. ha ezt nem tudja elfogadni, akkor rendőrt hívok.
maga, maga csak ne fenyegessen senkit! az embernek hányingere van, szentélyből jövők, kismama vagyok, akkor se áll meg.
magában, mindenkinek: na mindegy, nem húzom fel magam ilyenen, és anyák napja van uraim. én meg szentélybe járok, védem az embreket. esküszöm magának munkahelyet váltok!
a sofőr hajthatalan: hívtam magának mentőt a buszpalyaudvarra, mert azt most megmondom, hogy magának egyik baja sincs a felsoroltak közül: se nem terhes, se hányingere, se szarnia nem kell.
na akkor mátul kezdhet imadkozni, az isten ugyis megveri magat én, megigérem maganak!
felém: mit olvas hallja-e. nem akarom ám zavarni mit olvas. olyan inteligensnek tűnik, hallja e. nem szoktak ezek ám olvasni. csak mindegyik a mobilját nyomkodja. remélem nem zavarom.
sofőrnek: itt ne tegyen ki. há nincs itt bodé, se pad, leülni se tudok, este megesznek a vaddisznók.
felém: maga nős. hát hogy lehet, hogy nem nős. olyan szép szeme van magának. én is elváltam! de megjósolom: maga nagyon boldog lesz. én mondom ezt magának.
veszélyes ez az út, mé nem áll meg a sofőr, nem tudja, annyian halnak meg itt, a múltkor is az unokaöcsém, vagy nem is az unokaöcsém, húsz éves volt, bmw-vel karambolozott, itt halt meg a hetvenegyesen.
nem becsülnek ezek semmit. mondja meg őszintén, hát ha kap egy bmw-t az ember, és eljátssza, nem kap másikat.
lovári cigány vagyok. nem szégyellem
a szent imre templomnál vigyázzon, ha ékszerrel jön ki mert letépik. én vagyok a rendőrfönök. fegyver is van nálam. nem viccelek, megmondom én maganak. de ne féljen én megvédem – hadonászik felém a fuxos öklével.
móri bornapokrú hallott má? – lassan lehúzza a maszkját: jól nézze meg az arcom, – az arca lila, kerek, most még hangsúlyosabbá válnak így a hatalmas barna szemek, vállamra teszi a kezét, jól megitatom ha odajön, én vagyok a szervező.
a rákövetkező héten aztán megint látom. észrevesz: én vagyok az, én vagyok…, emlékszik? hol a könyve, most nem olvas, miért nem olvas? ugye nem zavarom?
nem…
l’ambrus.

Vélemény, hozzászólás?