összegezném

az oltatlan nem ember,
a vallástalan nem ember,
a pártatlan nem ember.

nem ember.
nem! nem! nem!
nem ember!

– anya, kérlek, kikapcsolnád
a tévét? – örökre.

1119
2021
l’ambrus

divatból hullazabálok

akadnak szép számmal errefelé
divatból hullazabálok..., mint a vates

ezek kiszedik a testből a szerveket,
a csontból kikaparják a velőt,
idézőjelek közé rakják, tipózzák
a kezükben tartva, hordozóra hányva 
nézegetik, mutogatják, s árulják.

de gyűrött ajtajukon nem kopog, hogy
a költemény csak egészében teljes, ez a
„halott” nem boncolható.

1119
2021
l’ambrus

porcomra írom…

a konyhakredenc ajtaja mögött,
három hantban fekszik egymáson, némán 
a csont: kétszáz bloomos, légmentes pakkokban,
marha nagy tisztaságú kötőszövetből

kivont kollagén isten, ha lenne fav’ imám, 
vagy hitem, kocsonyás állagodba
belefőzném e két szót: zselatinom, 
teremtőm! 

s talán még hogy: áldott legyen 
feltalálód keze, Te, irreverzibilis 
hidrolízis! – a kutya sem értené, 

hát még egy ellenérdekben
elszürkült hályog, ovos, ki rád 
rivallna, vagy csak orra alatt
motyogná: placebo!

1118
2021
l’ambrus

betörném, ha hagyná…

néha vagdalódzik a lelkem, s van
hogy türelmetlenségében rúgkapál.

ingerlékeny, a környezeti hatásokra.
csitítsd! – int a neuronok hada,

de a jellem még kissé tétova, keresi
mi a „jó” megoldás.

1111
2021
l’ambrus

tükörtánc

vihart kavarok a keserűség tükrébe:
fuvallattal oszlatom szét a koffein habot.

a porcelán szemében
alakot ölt egy sóhajtó 
fekete száj: szuggerálom, hogy 
mondjon valamit, de
csak remeg előttem, némán.

ma sok volt bennem a harag:
sok „ízből” haraptam, de

elég egy hosszú forró csók: 
mely nyelvemen körbeúszik, s 
eloszlanak a problémák.

/tükörtánc/

1111
2021
l’ambrus

a turi csókja

a versenysporton innen s túl, ahol kúrt
a farkú malac a T. úr,
szepesi niki dombján (is túl),
dresszt húz félre, (egy öregecske ujj) hogy
szemléltesse hogyan fest, egy
ápolt-csupasz úszó-b@szó
szeméremdomb: tanonc,
ehhez tartsd magad! villants pinát,
s faltól-falig – nyeld a spermát
ússz, s kurj – mint az állat...
nagyokat.

1110
2021
l’ambrus

ez (is) irodalom

affekta írók, faszomkodó 
költők, felemelt kinyalt celebek,
gennyek, prüszkölt takony 
fehér papírlapon, félig 
megolvadt-megrágott, s
visszahörgött lapzselatin: idegen,
s megfoghatatlan.
elit? bakelit. túljátszott szerepek, 
pátoszos picsa, vad keserűség.
vakbél. dögvész. almaszósz – fosízű
vagy. mi van veletek? – ez
(is) irodalom.

1109
2021
l’ambrus

szilunak

én nem hiszem azt, hogy TE nácinak születtél,
de a nyelved motoros, – amivel a 
kultúrát vágod –, vad.
Hé! ke(d)vesebb is lehetnél, ott, „fent"!
a te ízlésed: egy.
a másé: kettő.
látom, így formáltok: – minő a (f)uraságok egymást 
helyzetbe hozák’... – melyik
here ül a lovon, annak szava
stíl, s az amelyik
hátat csutakol azé: a szar.
most szitkod épp a „partiba" vágod
és aztán? /tetszen úgy, vagy akár se..., 
szilu, mondod-é, ez biza
kukázandó – nyolcvan százalék?!/
– mi a f. ütött beléd?

1108
2021
l’ambrus

mi ez, ha nem függőség?

beléd akarok lépni, 
belédhatolni. a
beviteli meződön keresztül, de
te csak szórakozol velem, mint
szűz lány a szívószállal; és
kegyetlen is vagy, mert
le sem szarod az eszkalálódó 
elvonási tünetem. továbbá,
az oldal kényszerített
újratöltése is egy kudarc, mert
csak erényövet villantasz felém: 
„erősítsd meg az adataidat
az insta alkalmazással, hogy
visszatérhess fiókodba!”
– vissza a vaginába! ugyanakkor,
kegyes is vagy hozzám,
mert ihletet adsz..., arra, hogyan
alázzalak. – te ribanc!

1105
2021
l’ambrus

én…, a craniata foglya

itt vagyok: isten ujjai 
lyukat ütöttek a fénynek, s 

a képek melyek az oculus falára vetülnek 
torzak, homályosak: szellemképek.

– asztigmatizmus! – mondanám: dehogy, 
bár a teljes látókép elmosódott – a jövőtől

félek.

1104
2021
l’ambrus

biden is

a biden is, – a bidén is,
a tej is: aluszik.
aludj el szépen
kis blamázs. – tűzoltó
ne legyél, mert (félő)
leég a ház.

1102
2021
l’ambrus

rusvai-rusvai

rusvai-rusvai: „az oltatlanok általában
kevéssé tájékozott, alacsonyan képzett emberek,
és bizalmatlanok…" – úgy.

adódik, hogy az oltottak bölcsek, s
magasan kvalifikált genderek, kivéve
aki a bizalomba belehalt, s eltitkoltatott.

rusvai-rusvai: „mindenkinek fertőződni kell,
lassan ráereszteni a vírust a
lakosságra, – köhögöd – s így lesz nyájimmunitás..."

rusvai-rusvai, bánhatod: anyád
mielőtt megszült, kár hogy nem volt
traktoros..., most nem lennék rád ennyire
immunis, vagy rém berágva: zabos.

kezedben ockham borotvája: 
hülyé’ vagy, 
vagy hülyé’?

– borotválkozz.

1102
2021
l’ambrus

galina

táncolj, vonagolj, rázd a dagadt segged
galina. élvezd ki az utolsó perceket!

én csak alulról 
– az asztal alól –, 
gúnnyal figyellek.

mit kívánjak?

ha a falábak törnek, súlyod alatt
a világ megremeg.

1102
2021
l’ambrus

broadcast

csattog a szomszéd feneke,
most épp nyög.
derekasan megdolgozzák,
úgy hiszem. –
panelos, betelefonálós,
találgatós. –
a broadcastnak vége: behúzzák 
az antennát, betolják
az ágyfiókot.

1102
2021
l’ambrus

boldogságos percek a tweetek mezején

igyál rengeteg vizet,
legyen miből zokognod...

vidéki nagymamám szerint azért
crossfitezek, hogy minél több
baracklekvárt legyek képes
hazatalicskázni péééstre’.

flexem épp, hogy ferigáll – az
aranyéletből – jobbra
púzott tinderen, s még rá is ért, s képzeld írt...
– én nem tudom, de –
meg akar dugni, úgy hiszem.

szerencsétlen állapot:
amikor nem ugyanaz az ember vagy, mint
egy perccel ezelőtt, mert szégyenedben
alaposan megváltoztál s a kicsi screen
odaköpi: (visszavontál egy üzenetet, megint)

tudd, az fbook’ figyeli minden
szívbillentyű leütésed.

aj-aj, ez a nagyon privát, ez a
nagyon titkos – prémium
lelki vergődés: pinavilág!

és ha egy kurv@ bevallja, hogy: kurva?
– ezt miért nem kukacoztad ki? –
csúnyán beszélek, szkeptikus gúnyos
geci (is) vagyok, – és még
ateista is, hogy az isten
b*szna meg (engem) a sátán, vagy
a demeter hátán.

ide jutottunk, feleim. – látjátok szümtükhel?

a vodkásfülű nyúl, miért nyúl? hahh!
kísért’ a fiókba: – „és ím felboncolám én
a körülöttem lévő puha „pan flag”-es
emberhuzatot. látod? – szép. 

(milyen legyen ady? – hát piros!)

erőszakom jellemebben: sex, drugs n'
business management... – ezt is
felverte a dudva.

jól hangzik, hogy: eat pasta & run fasta', de sajna
egyik nem szarja a másikat.

1102
2021
l’ambrus

a (le)hámozás napja volt

ma olyan napja volt...:
hámozós.
a túró rudival kezdte –

különben...,
én nem tudtam, hogy azt is lehet;
üvegpohárba
gyűjtötte a deres, roppanós csokiréteget –,
majd a narancs következett:
csak néztem, a pucolt gerezdekről 
a vékony hártyát, mily gondosan fejti le.

köhögött. –

a párhuzam, hogy néha én is úgy hámoznék:
de a velejéig romlottat, meddig, s hogyan?

0610
2021
L’ambrus

keféjjé’ meg… (édes rózsám)

keféjjé’ meg – édes rózsám –,
narancsédes fidelitas dorongja
„kertemben” zamatos tavasz vár!
– no’ erre…, biz még a NERek is kivirulnak –
esztergom víg szele, Te! ki a
szoknyám alá szimatolsz...,
kockázd ki babám majd a videón, szinte
arcod cirógatja a csupasz
csúnyám – alliterál. néked puszi –
angolosan ej! (tve)
a bazilika architrávja meg
csak szemérmesen pislog a tájra, ha tartása
elengedné: leomlana reá, nyelvvel előre, a
szilikon dombokra. hopp! megismert
a csuhás, – na essem’ egy puskáspeti –
statiszta volt. mikor szemérmesen
megpillant odakint, a szerszámával felém (legyint.) ámen.
de szerencse, hogy a nyugatos B. misi
emlékháza, már nem fért el a kliptyébe’!
– vagy csak unalomból nem értem a végére –
itt a refrén gabitól: keféjjé’ meg – édes rózsám –,
haecce’ élünk is. (meg nem is)
aztán meg kesergünk, me’
rossz „nekünk” (meg nem is).

0902
2021
L’ambrus

pas de Bourrée

/egy holland balerina bűze/

listám.
szeretném pénzzé tenni:
„stinky” titokzoknim,
a kihalászott  szennyest a ruhakosárból.
a menzeszt látott spermafoltosat:
a telt-rózsaszín punci illatú tangám, s 
a levedlett szétgyúrt sneakerem.
a műszálas, izzadt stift-zsíros
dresszem, mely testemre tapad,
s bolyhos: kinyúlt nyakú dresszen-cián,
s a feslett gumist, mely élvezettel
markolja szilikonmellem, s a
szexjelenetben leszaggatott
harisnyám...

szagrajongóm! fétisbolondom! 
remélem, ez megér neked
egy bourréet: (szólj, ha még kell, hogy
„érleljem”)

na és hetvenötezer fontot?
– meg (hát)! „mooi” balerinám... –

0902
2021
L’ambrus

időnként lehorgonyzom nálad

időnként lehorgonyzom nálad, és
lerúgom
magamról az éles peremű kagylók testét, –
melyek kikezdik selyemfényű dongám, s
lehúzzák elmém. –

meglásd, hamarosan újra
megvetem lábam aranyszín
partjaidon!

magány, írás, szabadságom!

1101
2021
l’ambrus

ó kína, drága kína

ó kína, drága – „agyba-szó” – kína
a világ hálás tenéked!
mert ura vagy te emitten’ életnek-halálnak...

ó kína, te drága – „népba-szó” – kína
kívánom néked jószívvel:
– míg tüdőm levegőt befogadni képes –
hogy ártó tökötök töpörödjön tőbe, s

mutálódjon kutatóidban
ezer felé, megannyi jóságos
SARS-CoV-2-es dene’ géne.

...
istenem add, térképbe vésett határain
túlra egy se jusson: ne gyere
kína keblemre.

1101
2021
l’ambrus

zárás

a zsák behegesztett
hullája, befelé mosolyog:

ne dobd rám a rózsát, ne
szórd rám a földet! ne hullass
testemre önáztató könnyet!

az ki tőlem eddig látványt kapott,
más párkányhoz kell hogy álljon:

a költő fekete tóba hajította tollát, s 
felitta komor tinta-szavát
a tiltakozás:

önvád, ha lenyúlsz felém,
homályba tűnő arccal, tudd,
nem akarok visszatérni, –
kezed eltaszítom –, mert

jobb nekem itt,
ahol a leírhatatlan marasztal.

0830
2021
l’ambrus

flammarion

urániámra, édes hölgy!
hadd cserzem ki válladnak bőrét,
kopásálló fedlapnak. – ok.

1029
2021
l'ambrus

bárcsak…

bárcsak zsidó lennék. legalább
a fájdalom, s a megvetettség
kötne valahová. 

nem érzem gyökerem, s
bár kallódó gyümölcseim látom,
– őket el nem érem –
csak a hátam sajog...

bárcsak zsidó lennék.

1029
2021
l’ambrus

ő úgy szeret…

ő úgy szeret, 
hétvégenként panírba forgat 
kezet, 

s míg te pólyában
világra csodálkozó szemekkel
fényfoltokat kergetsz,
addig ő éhségtől üvöltő
szádba, sietve hámoz 
tápláló keblet.

serdülsz. hallom.
hangképző szervedből 
már nem csak a nyál, s 
a tej „csepeg”

csodálkozol, ha
faragatlan nyakadra főzi a levest;
vinnyogsz, ha fejednek búbjára
ül a barack?

emlőnek rendületlenül, – nem így tanultad? – 
légy híve elébb oh…(?)!

mert ki is vagy te valójában, egy 
hús-vér anya kölyke, vagy egy ékes buborék, 
egy „fogalom” szülötte?

0621
2021
L’ambrus


gendering

egy női szellem rím
gyanakvón a földi tükörbe tekint:
csinos vagyok, de lelkem rút testet költött: 
vágyam tesztoszteron, dús mint a
cappuccino habja, mely a gőztől fehéren bugyog,
lágy idom, ha lép előttem, utána vágyakozva 
fordulok. 
mondd hát édes, ilyen-é 
az isteni gondviselés: 
mikor a nő kívül tűsarkút koptat, de 
p(r)ofán belül – s remingtonnal 
csorbult önképén borostát kerget?
tisztulj kép! el innen, 
fel a kibélelt netre,
fel a menny.be!
az oldal döcögve stíluslapot ölt, – a sávszélesség 
szar: 
s már tudja, érzi a bőrén, hogy mit jelent az elvárt
társadalmi nem, a „lö zsender” 
fogalma: 
tarisznyád bikkfa? ügyelj, 
bimbajad ne fakadjon tejbe! 

/ Angelo jön, és a Herceg – (kardot rántanak) majd egy jót szeretkeznek. /

0802
2021
l’ambrus