Ambrus László

Ambrus László – Babits Mihályhoz – I. –

/ – Magányos tanítóm
síromon innen,
hol nincs-virágom s túlról – /

Babits!	

Te 	  vén zsivány	          kortól
Bölcs,    az itt: ki –	          negál! – 

Hunyorog a szemem,      S üzeneted így is áll:
Soraid közt megyen.     Látom a cselt! A fricskát!

Te Őszről írsz, 	Új fohászt
dehogy írsz! hisz:	prédikálsz!

Perverz, 	A hit           Istenben ujjong!
Világ! 		bennünk: 	s egy Istenben él!

Barátom!

Kinek titkokat rejt verse, az szólni

Kíván,       Akár egy 	       halk szűz,			
s bájjal     szemérmes         szeme:				
fed el!      Tekintete,        úgy űz!
	
Nem vagy sem Tolvaj, sem holmi

Csalfa diák,	  Ki harangszóra 	Kíváncsi szemek elől futva
puskáját	  pad alá bújva	        nadrágnak szárába dugja!

Pedig, üzeneted tisztább itt mindennél!

De ki lelkében süket 		Annak hiába is szólsz! 
És a hallásában gyér?	        Mit ér? Világa más tán?
Hozzá a hang el nem ér:		Ember gyarló, nem a lét.

L’Ambrus
2019
0512

Vélemény, hozzászólás?