Babits Mihályhoz – II.–

/ – Magányos tanítóm
síromon innen,
hol nincs-virágom s túlról – /

Babits!
. . .

Barátom! Aki Oly erős hittel,
Verseidben Az élet vizét Adtad nekünk vissza:
Megannyi, Mohón issza, annak Igaz sorait, búját, bánatát
fojtó érzését: Megfájdul belé majd a torka s mind kiált többért: Még!

Mert szomját a víz nem olthatja!

Hallom,
. . .

Feljajdul Aki Olvassa!
Szív, mi belé lát, Költő írását, Viszi gondolatát,
Könnye fakad ha, Sorról-sorra járja, Útján csak tévelyeg, s mi
Elejébe kerül: Csak a csupasz szavakat látja! A lényeg? Ki nem derül!

Mert üzenetét nem találja!

L’Ambrus
2019
0512

Vélemény, hozzászólás?