Ambrus László

Ambrus László – Darázs kas

/ Képzet-társítások /

A fejed felett... – kontár módon
te buta hobbit – lengyel medve,
mibe nyaltál már megint 
fenekestül bele!?

Most aztán mancsod bőszen
nyalogathatod..., – felduzzadt látom! – , 
de arany-méz az nem – csak a fájdalom, mi
csurran majd csuporba háborodott szádon!

Dörmögsz, hogy 
csípnek a darazsak!? – Te kerested a bajt!
Hát úgy véled, 
ha szentelt vízbe dugod 
feldagadt torkosságod - őszülő halántékod, 
az enyhíti majd mérgezett-fullánkok
hadának vad rohamát...!?

Mi vitt rá a „bajra” te balga-barna,
hogy döntését
kasok királynőinek 
átruházd lomha-dogma vallásodra!? 

Ejnye!
Hát nem tudtad!? hogy 
gyermeki foganásról, 
kihordásról, életről-halálról:
magzati kérdésekről, érdemben 
csak maga a királynő, – 
és a közvetlen pocak-ügyi 
felügyelő – az aki parancsolhat!? 

Nem féled hát, a hártyás szárnyak
erősödő suhogását? Fullánkjaik 
féktelen villogását? Döfni fognak! És döfnek is!
– Én testem én döfésem döntésem! – döngik füledbe!

… Tudhatnád..., amit te keresel 
drága komám..., az a 
konzervált virágpor..., amit szelid 
méhecskék gyűjtögetnek, nyelnek, majd 
bendőkből öklendeznek – gyengéden visszafeleselnek
hogy te aztán, majd mohón felnyalhasd, az édes 
laktató hányatot...

De akikkel te viaskodsz, 
azok: darazsak! – fullánkjukkal 
többször szúrnak, – egy döféstől el nem hullnak – láthatod! –
– Buta medve... bánhatod!

1105
2020
L’ambrus

Vélemény, hozzászólás?