Ambrus László

Ambrus László – Dementorok egy fénysztrádán

Lógnak a fejek: – szinte
már élettelenek.
Test is merev – mozdulatlan.
Csak a fény, csak a 
mágikus fény ami
dereng: a kiégett 
szemekben pulzál.

Egy apró – villódzó
fényforrás: egy sunyi
álcázott fehér-dementor,
mi a halott-arcokba
csókol, kegyetlen: s kiszívja 
belőlük, utolsó-cseppig
a lélek-kedvet.

E rezzenéstelen
percben,
valami mégis,
mégis csak zihál,
Egy fel-le lüktető
ideges mozgás, 
amire a szemlélő 
felfigyel...

A dermedtre 
szívott tetemekben, 
a hüvelykujjak, azok,
amik dolgoznak,
levegőért kapkodnak: 
ezredmásodpercenként 
lökdösik az üres-teret, –
bűvölő kép-fűzérként, 
szórják fáradt szemekbe 
a zavaró jelet.

És mi mind…,
külön fénysztrádákon rohanunk, –
test nélkül, érzelmek nélkül, –
igazi kapcsolatok nélkül
ahol a szem, és az ujj,
szüntelen szalad: – 
lüktet a semmibe 
bámulva az átkozottak 
tekintetébe, melyek
egymástól bennünket 
elvakítanak.

– – – – – – –

Teremtőm! 
Vedd el,
vedd el tőlünk 
az elidegenítő ujjakat!
1016
2020
L'ambrus

Vélemény, hozzászólás?