/érzem, ebből még egyszer – pajzán – költemény (k)erekedik.../ a kujon balassinak anno, hogy oda dörgölődjön a zaftosabb’, meleg combok között gyárilag abált sós falathoz, pruszlikot, és pendelyt kellett hántania „gyanútlan” áldozatáról. ma, a drasztikus nylon zsugorodás korszakában, (amiért vélhetőleg az automata mosogép, és a nem gondosan kiválasztott magas vízhőfok, esetleg a silány mosópor okolható) már nem lenne mit lerántani. – tavasz-nyár időben –, csak vadóc, kielégítetlen nyelvét kell gyűszűnyire kiöltenie az önként áldozat felé…, s ízlelőbimbója hegyén nyomban ott „harap" a: p..a buja illatú mezőkön sem köll’ fölösleg’ űzni a fránya vadat… amúgy is sok otta’ alattomos kullancs, a kukkoló egerészölyv, meg a tehénszar. pedig, be izgalmas is megdolgozni azért a fanyar húsért, amit ma mindenki – ha kéri, ha nem: szemére(mére) – szinte vény nélkül kap (apróbbik lyukkal, beleértve az ötujjas kesztyűvel). de ki mondaná, akárhol is, hogy: kérem ne, nincs ínyemre az étek! fedd el tüstént bájodat! 0324 2022 írta: l’amb.