Ambrus László

Ambrus László – észre! én kis majmom

észre!
nem veszem, 
pedig kéne, hogy 
csak az én szememben
különleges, nem,

nem banánnal etetem! válogat,
tányérból asztalnál eszik

finom a falat, ő meg
idomított: cukor – így hívom
nyakamba ugrik – én tapsolok,
míg ő nyelvet ölt, s huhog, ha kérem, 
eljátssza jól nevelt, – anyja lánya,
és akkor az is!

nem! nem ketrecben nevelem,
mindent megkap, (és is!)
mert kipréselem belőle, 

még azt is!
ami nekem korábban
a lyukas zsebből kipottyant, vagy 
épphogy 
bele sem került!

1216
2020
L’ambrus

Vélemény, hozzászólás?