észre! nem veszem, pedig kéne, hogy csak az én szememben különleges, nem, nem banánnal etetem! válogat, tányérból asztalnál eszik finom a falat, ő meg idomított: cukor – így hívom nyakamba ugrik – én tapsolok, míg ő nyelvet ölt, s huhog, ha kérem, eljátssza jól nevelt, – anyja lánya, és akkor az is! nem! nem ketrecben nevelem, mindent megkap, (és is!) mert kipréselem belőle, még azt is! ami nekem korábban a lyukas zsebből kipottyant, vagy épphogy bele sem került! 1216 2020 L’ambrus