Ambrus László

Ambrus László – Fekete Péter

Olvasom a híreket . . .				
Újabb élet tűnt el, –
így nyugtázom : meghalt, s
csak görgetek tovább,
szaladok az egérrel.

Aztán, újabb hír fogad : Rudolf, a Péter.
– mondja : „Ezek most nem lehetnek . . . 
pillanatai örömnek.” – melyre nyomban
meg is jegyzem : ebben,
vele egyetértek, és

mert lopva a lap szélére futok, ott
koronánk csatára kiált :  – halljátok ? – 
klubja, új halottra épít s újabbakat igazol:
az ország kapujára támad, cselez,
céloz, s hálót fog benne az átok.

És ahogy márciusunk megtorpant, akképp
az ellenzék is topog kapujában:
jobb, hogy mit tesz? Mindegy is. Amaz 
ellenzi majd, – s tán becsületük zakója, hogy
nem partnerek sem rosszban, sem pedig jóban.

Ám míg „ Kovidunk ” pártatlanul öntözi gyepét :
gondozza új hantoknak virágát,
addig mi, magyarok, – ahogyan illik –
pártokra szakadva civakodunk, s
mint vírus szorongatjuk egymás torkát...

Az idegen ? . . . ahogy jött, távozik majd . . .
– előbb, avagy utóbb biztosan – 
és nekünk, akik balsors lapját húztuk,
örök aduba kaptuk :  mi más lap marad 
a pakliban?

L’Ambrus
2020
2503

Vélemény, hozzászólás?