Ambrus László

Ambrus László – Gerelyhajításom margójára

Ma, vénülő fejemmel,
lementem gerelyezni: – én balga.
– mondván de jó lesz újra edzeni...

Nyakam, vállam, hátam,
egyik fájó pózból  
a másikba tekertem...
fittyet hányva a kattogó 
gerincemre, – vélhető gerincsérvemre
a lépésre sem igazán alkalmas 
lúdtalpamra, a letapadt, megkopott 
izületeimre, a mindenhol sajgó porcikákra stb...

Panaszkodjak? Hát nem fogok...

Jó ha fáj, jó ha fáj! – mondogattam 
magamnak: – Míg fáj legalább, érzem hogy élek!

És amíg hajításból-hajításba szökkentem:
az égbolt napfényesre nyalt tányérján, a csillagokba 
révedtem, számoltam belőlük számtalant,
és szökött ki számon szintúgy számtalan – 
szebbnél-szebb gondolat – köszönöm P. Sándor!
de csak folytattam... s mondogattam
magamban, egyre hangosabban:

Jó ha... fáj!
Jó ha... fáj!! 
Jó ha fáj!??

...és addig mondogattam, míg 
a végén már magam is elhittem:

Jó ha fáj!? - hát nem:
(Egy francos-francot jó ha fáj...)

1017
2020
L’ambrus

Vélemény, hozzászólás?