Pók vagyok, félelmetes…: saját arcomat, beszőttem. Hálómban légyként vergődök... belsőm – életkedvét: lassan felemésztem. Pók vagyok: egy fekete özvegy… Már lelkem sem fehér: megöltem!
1002 2020 L’ambrus
Pók vagyok, félelmetes…: saját arcomat, beszőttem. Hálómban légyként vergődök... belsőm – életkedvét: lassan felemésztem. Pók vagyok: egy fekete özvegy… Már lelkem sem fehér: megöltem!
1002 2020 L’ambrus
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Laci !
A hálóból való kiszabadulashoz segítsen hozzá az evangélium mélyebb ismerete.
Ambrus püspök újabb Ágostonja lehetnél.
Az Apám című vers nagyon megérintett, én, talán koromnal fogva, kicsit másképp értékelem a gyerekkort.
Bocsánat ha túl közvetlen voltam.
Gratulálok, további sikereket kívánok.
Üdvözlettel, szeretettel Mária Ambrus-Ban.
Kedves Mária,
Nagyon köszönöm a hozzászólást, és a dícsérő szavakat!
Üdvözlettel, Ambrus László