oly kövér disznó vagy... te nekem vallás! gyermektől csíny, vén(y)től kötelesen: bűn az áldás. amaz lisztből vízzel engesztelést konszekrál emez kiváltja, s átszellemülve kéjjel nyeli be. hívő, lásd: fej nélküli kóbor kutyára bolhanyakörvet húz; – eteti, simogatja, s ha lelke tüzel a fekete döggel hál. hallgasd, jajveszékelve ugat a képmutatás! adassék hát meg neki a bebocsátás! kezedben a zsíros vízum, a szakrális útlevél: – mondja kedves, hová lesz a fiktív úticél? ördög vagy..., és isten műanyag lábfejét csókolod: hívod a süketet, hívod a hangtalant, hívod üvöltve, hívod némán. 0908 2022 l’amb