Ím hát, lelkemet kimenekítem Földi létnek fogságából: Testnek halandó börtönéből Kitépem, - elétek étekként - Papírra vetem; Ha éhes szemeitekkel Tépitek majd széjjel, Villámként villanjon - Fájdalma pengeként hasítson Milliónyi tudatba, Az, mi eddig bennem, mélyen szunnyadott, Álmából most sebes üstökösként kéljen Sarjadjon, pördüljön, - Megannyi alakban - s lobbanjon Vad tüzes táncba! Ékes hangja, sohase csituljon, Verdessen ajkakon fenséges sólyomként Parányi, de törhetetlen - lélek - szárnya. L'ambrus 0926 2020