Ambrus László

Ambrus László – Lélekmentő

Ím hát, lelkemet kimenekítem
Földi létnek fogságából:
Testnek halandó börtönéből
Kitépem, - elétek étekként - 
Papírra vetem;

Ha éhes szemeitekkel
Tépitek majd széjjel,
Villámként villanjon - 
Fájdalma pengeként hasítson
Milliónyi tudatba,

Az, mi eddig bennem, mélyen szunnyadott,
Álmából most sebes üstökösként kéljen
Sarjadjon, pördüljön, -
Megannyi alakban - s lobbanjon
Vad tüzes táncba!

Ékes hangja, sohase csituljon,
Verdessen ajkakon fenséges sólyomként
Parányi, de törhetetlen - lélek - szárnya.

L'ambrus
0926
2020

Vélemény, hozzászólás?