/ Egy élő, rothadó tetem margójára, ki Székesfehérvár legforgalmasabb sétáló utcájában ontja élettelen bűzét az arra járó s kelőkre / Kikent-kifent anyukák, karon táskát hetykén-cipelők, suhanó vásári bohócok arany-cipellősök, feltuningolt uraságok-csúnyaságok, leharcolt sörpocakba csomagolt apukák(ok). Hosszú nyelvvel fagyit nyalók, jómódban tengődők, pláza-lábat lógató csoki-pulyák, Gucci-bőrbe csomagolt pi-po-gyák, s vagy hogy is nevezzem még őket? honos-, és hontalan: atyák. Ők mind: e só-, és szótalan arra járók s kelők... Namármost, vagy eme bűzlő, életét bőrön-börtönben cipelő, leharcolt-elem, ki varázsló: Harry Potter! aki csoda-köpenyében láthatatlan, kiszagolhatatlan, – Roxfort tanonc vagy imént – hozzávetőlegesen – említettek szaglásukban igen csak kifinomultak. Vajon a közöny? mi figyelmüket a csurranó fagylalt irányába tereli – vagy a fagylalt tényleg csurran... és az édes illat az, mi ki tudja mi okból – tán előkelőbb? s – a dögszagot valahogy elnyomja. – De kétlem. Mindenesetre, ami kellemes, az eljut kontrollált orruk járataiba. Vélhetően kecsegtetőbb e zamat, mint egy élő rothadó tetem ködszerű kipárolgása, mi nem messze tőlük a padon: csakhogynem karnyújtásnyira… – lassan befedi az egész várost. Az üszkösödő lábat lepő mohó döglegyek mindenesetre megtalálták… – a szag forrását. Talán, ha majd a vázról a hús is lerohad, akkor összesöprik majd – „post-mortem" a zörgő, félrerugdosott darabokat: a séta-utca szép kövére hulló lélegzet-fehér csontszilánkokat. Középkor? ugyan már, mitől vagy te jobb? Most mutasd Ember! Mi változott? – Csak a díszlet s hacukádon a márkajelzés: A közöny most is közöny: Rókák, varjak, farkasok hordják szét, emberi szemeknek láthatatlan maradványod. 0924 2020 L’ambrus