Ambrus László

Ambrus László – Nagypárnára kis párja

/Gyermekkori „szép” emlék/

Ágyában pihen a nagypárna,
Nagypárnán piheg, ki hű párja.
Kispárnáján nyugszik a fej,
Álomgyára kalandos hely.

Ágyában egy gyermek gyötörten,
Fején a kispárna gyűrötten.
Kis párjára reá ül nagy párja,
Kéz szorítja: szender álmát várja.	

Ágyában nyugalmát nem leli,
A harag, ki éberen kergeti.
Rettegve szól, halkan könyörög
A zajnak, mely kintről rádörög.

Ágyában bezárva már megtörten,
Szeme a gyűlölettől könnyesen –
Mert lelkére ráült egy Elefánt:
Mi ha kedve tartja: üt, bánt, s kiált!

Ormányával csapkod s trombitál,
Hangosan csörtet, és kiabál:
Itt csak ő parancsol! Itt ő az úr!
Üvölt, dúl-fúl, kérve sem csitul.

Gyermeknek mentsvára: takaró.
Mi lehet más, mely nyugalmat adó?
A vezérbika már nincs egyedül:
Csordája az itatóban kedvre derül.

A dáridó hajnalra elhalkul:
S a trombitás bódultan elvonul.
Gyermeke álomba már nem szenderül,
Reggel iskola! – gondolja kedvtelenül.

Ágy s test: mind elnyűtten...
Hevernek, s mint üldözött a rejtekben,
Gyűrött lelkük a bajban összeér –
Melyikük sérül, melyik él?

Korrektúra: Kalcsics Ildikó

L’Ambrus
2019
0710

Vélemény, hozzászólás?