heremustra előtt még van idő, így betérek a libribe, itt is mustra. három könyv akad a kezem ügyébe: szöllősi illegál, ő is fotóriporter, – most úgy csinálok, mintha meglepődnék, pedig már beszéltem is vele, aztán bereményi géza versek, végül nagy gerzson: egy délután apámmal. az utóbbit veszem-viszem most. a többit a majdan egyszer valamiko’ a közeljövőben képzeletbeli polcára teszem. irány a medend. a rendelő várójában felcsapom „gerzsont”, – mondjuk én őt a böcsületes nevéről ismerem. úgy a huszadik oldalig jutok, és megállapítom, hogy: jó, bár akad benne amit húzni kéne még, vagy kissé átfogalmazni, itt-ott túl pörög, de épp csak annyira, ami mellett még simán a nem teszem le, és bizton jól fog esni kategóriába sorolom, meglátjuk, remélem. mert nem szeretném ha valaki azt gondolná rólam: na ez is egy előítéletes, vagy irányított nyalógép, pedig még nem is olvasta – mindegy is, milyen értelemben? mindez a két és fél milliónál is többet átoltott – gyűlölettel átitatott –, és még többet amúgy is agyon-vissza „fecskendezett” narancsvallásfanatikusok szabályozta nyiladozó szent fazekak napjának rekord halálozás számú délelőttjén. aztán a gumikesztyű hangosan csattan: szólít az andrológia maszkos ura „ambrus úr, lesz szíves, fáradjon be”, – ön is, doktor úr… zselés a keze, műszere a herére – fütykös felhajt. most volt húsvét, lássuk a tojások épek-e? locsolt? – locsoltam hát (a kedvest, és egy beszélő plüss medvét). látom, mert a húgyholyagja nem épp „ballaszt”. évszámokat kérdez, de semmire nem emlékszem… aztán rövidesen belátja nincs értelme tovább csesztetnie… – szégyellem is magam, „de jó”, hogy nem csak színtévesztő vagyok…, hanem: este kell majd egy nagy adag whiskey, és egy sör (is), hogy mindezt a tortúrát elfelejtsem. útban haza a vonaton: huppanás, – jól van: prosztata is rendben. a vonat forgalmi okok miatt megpihen. haladjunk. haladunk is, vagy száz métert, aztán ismét szünet. most, az elektromos berendezés hibája miatt állunk meg – mindez magyarul és németül is elhangzik. állomás, talán dinnyés. felszáll egy anyuka, kisgyerekkel: apa, apa, apa, apa, apa, apa. – apa most nem jön. a jelenet a válásomra emlékeztet.
0407 2021 L’ambrus