Győr-Dunaújvárosi busz begördül. Az ajtó távműkődtetésű, kinyílik. Arcba vág a get down put your fingers on the ground. Mintha egy disco bejárata előtt állnék. A sofőr középkorú. Ferraris maszkot visel. Az egész figura teátrális. Páváskodva nyitja fel a csomagteret. Ez lesz a sofőr, nyögöm magamban. Pompás. A maszk maradhat a zene nem. Remélem leveszi a hangerőt. Vagyunk itt többen is, ingázók. Én vasárnapi apukaként ingázom. Fehérvárig kérnék egy egészet. Kell a jegy? Tessék? Adjak-e jegyet, úgy ezernyolc, anélkül ezer. Akkor ezer. Aztán sorban utánam a többi is okosan megoldja felesbe. Elindulunk, közben leesik, félig legálisan blicceltem. Melyik feléről nézzem. Sokáig nincs időm ezen töprengeni, alig indulunk el, rögtön előttünk egy baleset. Három autó megy össze. Sofőrünk leszáll, intézkedik. Ő ilyen, rendőrt hív, mentőt hív, ha kell újraéleszt. Ez utóbbira nincs szükség szerencsére. Leszállok megnézem mivan, az egyik autóból valami szivárog az aszfaltra. Szólok a sofőrnek, láttamozza: ez csak hűtőfolyadék, áramtalanítani kell – jegyzi meg hozzáértőn, majd udvariasan utasít, hogy menjek vissza a buszra mert megfázom. Milyen figyelmes. Én meg, miért nem vettem jegyet, oda az utasbiztosítás! Újra elindulunk. Egy tyúk közben, talán ha tizenhat a baromfiudvarból épp hogy elszabadul, mobilon beszél, mármint kiabál, mi közöm hozzá? Készülök lekussoltatni, lehet hogy a torkán kéne ledugnom valamit, mondjuk a telefont. Megoldom, megoldunk mi mindent maszekban. Nem leszek drasztikus úgy döntök erőszak helyett, high flying birds – noel, füles bedug. Fény alig, haladunk de azt is csak alig. A levesre gondolok, ami otthon vár majd, meg a rétes, meg a kedves aki tálal. Aggódik. Kisbér, felszáll egy paraszt, a vállam szabja le a táskájával. Köszi bazdmeg, anyádnak is hasonlókat…
l`ambrus