Ambrus László

Ambrus László – napló: vasárnapi gasztró

Hordozó felületnek sajtos bagett, mellé darabka viaszbőrbe préselt borjúmájas, centi vastag pannónia csík,
vagy valamivel több: a boltosnő nem tud, vagy nem is akar pontosan nyesni, épp ahogy a pénztáros sem tud mindig hiánytalanul visszaadni.
zott ivójoghurt, 
és néha meglepem magam egy krémtúróval, ami ahogy látom épp: 
banános, 
pedig a simát jobban kedvelem, 
mindenből – mellényúltam:
romlik a látásom úgy látszik, meg 
mindenem, 
vagy csak épp befelé 
figyeltem
nem tudom mitől, talán a kemény 
héjtól
ül rögtön a szám szélére 
kiütés,
vagy csak a magyar pékárú aranybőre 
irritál, 
vagy az hogy apuka vagyok: 
vasárnapi.
Na tessék, mondtam hogy nem tud pontosan 
vágni, 
egy darabka sajt megint megmaradt. Hirtelen eszembe ötlik a
reklám, 
ahol a hentes előre lenyes egy darabot az eladott kolbászból, és a vásárló szeme láttára a kukába 
suhintja, 
mondván a kaja nagyrészét az ember úgyis 
kidobja: zseniális.

Vélemény, hozzászólás?