Ambrus László

Ambrus László – ő úgy szeret…

ő úgy szeret, 
hétvégenként panírba forgat 
kezet, 

s míg te pólyában
világra csodálkozó szemekkel
fényfoltokat kergetsz,
addig ő éhségtől üvöltő
szádba, sietve hámoz 
tápláló keblet.

serdülsz!? hallom!
hangképző szervedből 
már nem csak a nyál, s 
a tej „csepeg”

csodálkozol..., ha 
faragatlan nyakadra főzi a levest; 
fejed búbjára – mert biztosan kiérdemled, 
ne pereld, ha kemény – a barack
amit oda ültet!

emlőnek rendületlenül, – nem így tanultad? – 
légy híve elébb oh…(?)!
mert ki is vagy te valójában, egy 
hús-vér anya kölyke, vagy egy ékes buborék, 
egy „fogalom” szülötte?

0621
2021
L’ambrus


Vélemény, hozzászólás?