octo[puszi] dilemma

akarok egy polipot, de nem olyat 
ami már nem mozog, ami kéjjel
sercegett forró zsír ölében, 
hogy három szívvel, élettelen
gyomorsavra csússzon, hanem 
ami képes, ami kommunikál,
színt vált, színt vall, sodródik, lebeg
korongozó léptekkel, egy üvegbe zárt 
sós-falú óceán belehelt ablakán, 
amire orrom is tapad, hogy 
hosszasan nézzük egymást
míg csápjaink össze nem fonódnak...
de vajon tud ez olyat, hogy viszlát 
gond és gondolat? nesztelen,
egy kedves kétlábú beúszik, és ő tud,
hirtelen elröppenteni vágyat: az 
egyik vitrined helyére mehet, mert –
ha így megy tovább a szobánkba, – 
gyűjtött dolgaidtól, lassan én 
nem férek el.

0128
2021
L’ambrus