Ambrus László

Ambrus László – Olyan vagyok

Olyan vagyok, 
akár a gyűjteményem, 
antik Rolleiflexek egy vitrinben 
engem néznek, lélektelen
mattos-patinás fényükben 
mérhető a sebességem
velük csúcsra járatom,
egy-per-ötszáz, vagy már annyi se?
vérnyomás, hangulat, vagy balláb kérdése.
Filmem kényre fényre fix-érzékeny, tizenkét
kockámnak javát már ellőttem s 
ami még maradt, nyikorogva 
ott szalad az orsón...
Lencséim fényereje – meglehetősen 
aggasztó, idővel dekrementál, 
hályog ül rá, ha új témát keres, olyan
mint ki jégre lépett szürkületben, 
manuál fókuszom tétován 
hunyorog előre-hátra 
kúszik élességet keres 
de csak elvétve ha talál s 
addigra a pillanat elszáll.
Kopottas tükröm fordítottan 
vetít tárgylencsémre 
valósnál valóbb jeleneteket
szervizelni kéne..., – megállapítom, vagy 
inkább nem: aztán csak legyintek, 
drága az alkatrész, ami van
egy darabig jó lesz – holtomig kitart – 
német, megbízhatóság egy balsorsú bőrben, 
maradok inkább a szekrényben.

0204
2021
L’ambrus

Vélemény, hozzászólás?