Ambrus László

Ambrus László – Ostorral a tengert

Béna dühömben 
üvöltenék –
újra meg újra,
míg nem hasad át
az „angyalok” védőburka,
s nem szakítja le tőben
szárnyukat a valóság!

Aggódom…,
aggódom érted Európa! 

Minden szeretett lakód iránt,
ki tisztán lát s tisztán 
érez, és szíve tajtékban,
mikor utcáid kövére hull
népednek vére.

Üvöltenék veled, 
és üvöltök is!

De te, álszent, kiváltságra ítélt! –
Csak pöffeszkedsz trónodon – 
míg nem a Te korcsfolyamod
ömlik tereken patakokban, 
s nem a Te
fejedet emelik himbálva magasba; –
addig arcodra ködfátyolt rántasz, és 
úgy teszel, mintha a levágott 
fejek helyett, lerágott körmök
hullanának halmokba!

Üvöltenék, 
és üvöltök is! 

De mintha 
ostorral korbácsolnám a tengert:
minden csapás – egy holt csobbanás.

1103
2020
L’ambrus 
(A bécsi mészárlás emlékére)
Lektor: Kalcsics Ildikó

							

Vélemény, hozzászólás?