Ambrus László

Ambrus László – Rossz szájízzel

Ismerős az érzés? Mikor csak adsz,
Mert természeted olyan: Adni készt.
De a viszonzás, mint valami rejtőzködő
Tengeri lény, pók-rákként, soklábbal
Megreked valahol az önző lény lelke mélyén?

Csak ha a hold arca épp úgy kerül 
Égbolt kék vásznára, akkor mászik elő
Páncélvedlés idejére, s csak percekre fedi fel
Árnyalattal némileg ha kedvesebb,
Puhább bőrét: pajzs nélküli belcsínyét.

Butaság! Hát miért is gondolod, hogy
Az önzetlenség mindig érző társra talál:
Különben is, miért is keresnéd azt
Padlásnak gőgös kiszögellésén, mikor az a
Lábbal taposott por arcán hever.

Hálátlánság! - hogy gyűlölöm neved!
Megannyiszor voltál màr
Nem kívánt társam életem során... és
Ha csak egy szikrával is többet adnál! - Élet!
Már olyvást tűnne: kényeztet a sors!

Lelkem szeretet-panírba forgatnám! :
Kisütném. Felszolgálnám. Egyétek!

L’Ambrus
2020
3008

Vélemény, hozzászólás?