Ambrus László

Ambrus László – Száz ok, hogy miért szeretlek

ím „száz ok, 
hogy miért szeretlek”,
az is száz, 
hogy miért nem: te bölcselő!

itt fuldokolsz, mint aki dolga végeztével leköszön,
„zseni”, – az –	és hamvában hentereg,
komplett? dehogy, csak egy konzervdoboz:

felfeszítette fedelét a szélfútta, onnan vonyít a lelke, és
ha a nap néha beköszön: kegyesen árnyékvállat von köré
ritka látogató,  – no és mit lát? a sok szilánk, ami árnyként 
a „fényre” szökik..., jobb volna bent hagyni. –

de a vihar: 
ami erővel taszít,
bordát tör, üldöz, uszít
illeszkedj: bírsz? – te barom!
azt ugye nem kérdi.

Xantippe! – hallod?
odakint mennydörög, és minden
könnyét felkortyolom, – néha 
már a kutya is ide vizel...:
fedelem sincs, sem hitem!

száz ok, amiért szeretlek?
megannyi amiért gyűlöllek!
cseppenként kortyolom fel mérged,

te bolond...: érdem,
vagy büntetés itt levegőt venned? –
csak egy okot mondj, hogy miért ne öljelek meg.

0312
2021
L’ambrus

Vélemény, hozzászólás?