Ambrus László

Ambrus László – Szerződés az íráshoz

/ Ha minden légies álmunkba,
könnyet szül majd frigyünk /



Ha
küszöbömön
most átlépsz, vissza
többé nem fordulhatsz.

Minden
született gondolat –
mi eddig, el nem hangzott: –
idegen szemek elé kerül majd!

Légies
testemre neved, 
szignóként vésed: mostantól 
én vagyok hazád, benne barát, vagy ellenséged.

Álmunkba, 
majd velem zuhansz, 
s pirkadatkor hozzám suhansz, 
süket füleimbe mormolod imáid, s engem kérlelsz.

Könnyet
az arcodról én itatom,
s a derűt is én fogadom. Gyötrő 
magányodban némán, majd veled osztozom.

Szül
majd száz kalandot utunk, s
lesz hol csak megállunk, vagy épp vágtatva futunk: 
Bízz bennem vakon, vagy kételkedj szüntelen: Mindegy!

Majd 
ha kérdeznél: Tudd! 
Semmire, és semmiért nem felelek! 
A válaszokat, ahogy eddig is, magadban kell hogy megleld.

Frigyünk,
csak így tarthat örökké,
s elszánt hitedben, melynek alapja az
írás: válhat részedből, egésszé.


Írta: Ambrus László, 2019. okt. 29-én.

L’Ambrus
2019
2910

Vélemény, hozzászólás?