Ambrus László

Ambrus László – szókratészi: csak a hülye meg a halál meg a viktor?

/vázlat/ – még húzni kell, de hogy mit? –
bizonytalan, és
amit biztosnak hittem, a nagy
tévedhetetlen – mert az volnék, 
dehogy,
csapda: ez valójában fuldokló önirónia, csak 
a nyitott elme, nem zuhan bele, 
de! bele zuhan – és örvendeznek vala, de
baj majd csak akkor lesz, milyen baj?
ha benne is ragad, és 
hamiskás bűzétől fintorral húz el orrot a 
„tapasztaltabb”, gyűrött homlok: mondd 
van olyan? nem, 
nem neked mondom, hanem csak úgy magam elé, 
mert így legalább nem érhet vád, hogy 
nézd már: ez didaktikus.
lajos, fel is hívta erre a figyelmem, – ügyeljek, 
olyan ne legyek, én
nem nyalok: de bírom – őszintén olt
amúgy, 
botlottál már bele önmagát 
szokratikusnak beállított tagba? az 
fb poetry social groupon én igen
ím verse: „don’t trust poets who use a whole page
for a one line poem and make it look like a sixteen liner.”
tanulok, ő is, azt hiszi egy zseni, de tévedett. 
ahogy én is, de félek 
ha húzok, hogy lelken ne döfjön írásom:
az bizonytalan oldalamat hízlalná itt
csak
a hülye, meg a halál, meg a viktor? (aki) – 
biztos,
szóval ne lepődj meg ha én ezért most 
szívből rühellek, mert reakciód vagy csendes, vagy flegma: az
ezredmásodperc törtnyi bőrprése alatt 
oda koppint: „like”, és olyan emoji hogy: „nem vágom”, vagy “ja biztos”, 
vagy „leszarom”,  rágd meg, és héjából 
kifejtett véleményed legyen, kérlek de nagyon szépen,
és finoman: vájd mosd ki a szívem: 
te hogyan szereted? 
ha nem is tökéletesen kerek a perec, de megmondják, 
vagy csak furán pislognak? ó, én
ismerem ám minden hibám, szóval kussoljanak: és ím, 
újfent egy post it – a google docs ezt átírná hogy prostit – a tévedhetetlenség falára
tudod, egyvalamit tudok biztosan, azt hogy 
most szókratészt koppintom. – de biztosan?

0309
2021
L’ambrus

Vélemény, hozzászólás?