Szőlőfürt!

( Asszisztált Reprodukció )
(Repró versek - II.)

Ma úgy döntöttem, a nagy költő
Berzsenyi lesz e röpke, hallgatag
magányban társam; szerepe
nem kell hogy több legyen,
minthogy szótlanul viselje bronz arcán
a reá vetülő kora reggeli napszőtte
fényfátyolt, gyengéd simogatását,
és hogy közömbösen bámuljon
északkeleti irányba: a Széchenyi sétányra.

Szőlőfürt!
Persze nem itt előttem, –
hisz a múzeum kertjében,
oly bor-alap, szőlőtőkék nélkül 
hogy is teremhet;
sarjad viszont helyette, kedvesem 
stimulált kertjében,
életet adó, apró puha-almú fészkében...

Örömünk, pedig abból fakad, hogy
A lét ezen parányi forrásai,
oly szépen rendeződtek szinte
tankönyvi megszerkesztett formába, 
ahogy naprendszerünk bolygói rendeződtek pályára, 
a reményt és szeretetet sugárzó anya körül.

És hogyan tovább? 

Lesz-e leszívás? vagy varázsütésre, 
lélek-keltő beültetés, foganás?

Majd kiderül...

Vélemény, hozzászólás?