bárcsak…

bárcsak zsidó lennék. legalább
a fájdalom, s a megvetettség
kötne valahová. 

nem érzem gyökerem, s
bár kallódó gyümölcseim látom,
– őket el nem érem –
csak a hátam sajog...

bárcsak zsidó lennék.

1029
2021
l’ambrus

Mi változott?

/ Egy élő, rothadó tetem margójára,
ki Székesfehérvár legforgalmasabb sétáló utcájában
ontja élettelen bűzét az arra járó s kelőkre /

Kikent-kifent anyukák, karon
táskát hetykén-cipelők,
suhanó vásári bohócok
arany-cipellősök, feltuningolt 
uraságok-csúnyaságok, leharcolt
sörpocakba csomagolt apukák(ok).

Hosszú nyelvvel fagyit nyalók,
jómódban tengődők, pláza-lábat lógató
csoki-pulyák, Gucci-bőrbe csomagolt 
pi-po-gyák, s vagy hogy is nevezzem 
még őket? honos-, és hontalan: atyák.
Ők mind: e só-, és szótalan arra járók s kelők...

Namármost, vagy eme bűzlő,
életét bőrön-börtönben cipelő,
leharcolt-elem, ki varázsló: Harry Potter!
aki csoda-köpenyében láthatatlan,
kiszagolhatatlan, – Roxfort tanonc
vagy imént – hozzávetőlegesen – említettek 
szaglásukban igen csak kifinomultak.

Vajon a közöny? mi figyelmüket
a csurranó fagylalt irányába tereli –
vagy a fagylalt tényleg csurran...
és az édes illat az, mi ki tudja mi okból –
tán előkelőbb? s – a dögszagot 
valahogy elnyomja. – De kétlem.
Mindenesetre, ami kellemes, az
eljut kontrollált orruk járataiba.

Vélhetően kecsegtetőbb e zamat, mint
egy élő rothadó tetem ködszerű kipárolgása,
mi nem messze tőlük a padon: 
csakhogynem karnyújtásnyira… – lassan befedi az egész várost.

Az üszkösödő lábat lepő mohó döglegyek
mindenesetre megtalálták… – a szag forrását.
Talán, ha majd a vázról a hús is lerohad,
akkor összesöprik majd – „post-mortem"
a zörgő, félrerugdosott
darabokat: a séta-utca szép kövére
hulló lélegzet-fehér csontszilánkokat.

Középkor? ugyan már, mitől vagy te jobb?
Most mutasd Ember! Mi változott? –
Csak a díszlet s hacukádon a márkajelzés:
A közöny most is közöny:
Rókák, varjak, farkasok
hordják szét, emberi szemeknek
láthatatlan maradványod.


0924
2020
L’ambrus