tálcán kínálod a lelked ördögnek: az embernek. túlméretezett céltábla vagy, melyen köpést gyakorolnak a „bölcsek”. s amazok..., a titkon követők: a némák, a rettegők, a lapulók, a gyávák s az irigyek mind botlásod lesik. keserű ünnep ma költőnek lenni, keserű ünnep volt mindig is a nyilvános kövezés. a kőhajítók felé fordulok, de arcomba már a kő sem repül. 0323 2022 l’amb.
Címke: Ambrus László – Költeményei
édes
„adja” ez a kép. látom instán instant: tomporos hétköznapjaidat, de szabad legyen szólnom: – mindent nem takar a filter – fika csüng az orrodból, édes… 0322 2022 l’amb.
összegezném
az oltatlan nem ember, a vallástalan nem ember, a pártatlan nem ember. nem ember. nem! nem! nem! nem ember! – anya, kérlek, kikapcsolnád a tévét? – örökre. 1119 2021 l’ambrus
divatból hullazabálok
akadnak szép számmal errefelé divatból hullazabálok..., mint a vates ezek kiszedik a testből a szerveket, a csontból kikaparják a velőt, idézőjelek közé rakják, tipózzák a kezükben tartva, hordozóra hányva nézegetik, mutogatják, s árulják. de gyűrött ajtajukon nem kopog, hogy a költemény csak egészében teljes, ez a „tetem” nem boncolható. 1119 2021 l’ambrus
porcomra írom…
a konyhakredenc ajtaja mögött, három hantban fekszik egymáson, némán a csont: kétszáz bloomos, légmentes pakkokban, marha nagy tisztaságú kötőszövetből kivont kollagén isten, ha lenne fav’ imám, vagy hitem, kocsonyás állagodba belefőzném e két szót: zselatinom, teremtőm! s talán még hogy: áldott legyen feltalálód keze, Te, irreverzibilis hidrolízis! – a kutya sem értené, hát még egy ellenérdekben elszürkült hályog, ovos, ki rád rivallna, vagy csak orra alatt motyogná: placebo! 1118 2021 l’ambrus
betörném, ha hagyná…
néha vagdalódzik a lelkem, s van hogy türelmetlenségében rúgkapál. ingerlékeny, a környezeti hatásokra. csitítsd! – int a neuronok hada, de a jellem még kissé tétova, keresi mi a „jó” megoldás. 1111 2021 l’ambrus
tükörtánc
vihart kavarok a keserűség tükrébe: fuvallattal oszlatom szét a koffein habot. porcelán szemében alakot ölt egy sóhajtó fekete száj: szuggerálom, hogy mondjon valamit, de csak remeg előttem, némán. ma sok volt bennem a harag: sok „ízből” haraptam, de elég egy hosszú fekete csók: mely nyelvemen körbeúszik, s eloszlanak a problémák. /tükörtánc/ 1111 2021 l’ambrus
a turi csókja
a versenysporton innen s túl, ahol kúrt a farkú malac a T. úr, szepesi niki dombján (is túl), dresszt húz félre, (egy öregecske ujj) hogy szemléltesse hogyan fest, egy ápolt-csupasz úszó-b@szó szeméremdomb: tanonc, ehhez tartsd magad! villants pinát, s faltól-falig – nyeld a spermát ússz, s kurj – mint az állat... nagyokat. 1110 2021 l’ambrus
ez (is) irodalom
affekta írók, faszomkodó költők, felemelt kinyalt celebek, gennyek, prüszkölt takony fehér papírlapon, félig megolvadt-megrágott, s visszahörgött lapzselatin: idegen, s megfoghatatlan. elit? bakelit. túljátszott szerepek, pátoszos picsa, vad keserűség. vakbél. dögvész. almaszósz – fosízű vagy. mi van veletek? – ez (is) irodalom. 1109 2021 l’ambrus
szilunak
én nem hiszem azt, hogy TE nácinak születtél, de a nyelved motoros, – amivel a kultúrát vágod –, vad. Hé! ke(d)vesebb is lehetnél, ott, „fent"! a te ízlésed: egy. a másé: kettő. látom, így formáltok: – minő a (f)uraságok egymást helyzetbe hozák’... – melyik here ül a lovon, annak szava stíl, s az amelyik hátat csutakol azé: a szar. most szitkod épp a „partiba" vágod és aztán? /tetszen úgy, vagy akár se..., szilu, mondod-é, ez biza kukázandó – nyolcvan százalék?!/ – mi a f. ütött beléd? 1108 2021 l’ambrus
én…, a craniata foglya
itt vagyok: isten ujjai lyukat ütöttek a fénynek, s a képek melyek az oculus falára vetülnek torzak, homályosak: szellemképek. – asztigmatizmus! – mondanám: dehogy, bár a teljes látókép elmosódott – a jövőtől félek. 1104 2021 l’ambrus
biden is
a biden is, – a bidén is, a tej is: aluszik. aludj el szépen kis blamázs. – tűzoltó ne legyél, mert (félő) leég a ház. 1102 2021 l’ambrus
rusvai-rusvai
rusvai-rusvai: „az oltatlanok általában kevéssé tájékozott, alacsonyan képzett emberek, és bizalmatlanok…" – úgy. adódik, hogy az oltottak bölcsek, s magasan kvalifikált genderek, kivéve aki a bizalomba belehalt, s eltitkoltatott. rusvai-rusvai: „mindenkinek fertőződni kell, lassan ráereszteni a vírust a lakosságra, – köhögöd – s így lesz majd nyájimmunitás..." rusvai-rusvai, bánhatod: hogy anyád mielőtt megszült, nem volt traktoros..., most nem lennék rád ennyire immunis, vagy rímbe rágva: zabos. kezedben ockham borotvája: hülyé’ vagy, vagy hülyé’? – borotválkozz. 1102 2021 l’ambrus
galina
táncolj, vonagolj, rázd a dagadt segged galina. élvezd ki az utolsó perceket! én csak alulról – a bőség asztala alól –, gúnnyal figyellek. mit kívánjak? ha a falábak törnek, súlyod alatt a világ megremeg. 1102 2021 l’ambrus
broadcast
csattog a szomszéd feneke, most épp nyög. derekasan megdolgozzák, úgy hiszem. – panelos, betelefonálós, találgatós. – a broadcastnak vége: behúzzák az antennát, betolják az ágyfiókot. 1102 2021 l’ambrus
boldogságos percek a tweetek mezején
igyál rengeteg vizet, legyen miből zokognod... vidéki nagymamám szerint azért crossfitezek, hogy minél több baracklekvárt legyek képes hazatalicskázni péééstre’. flexem épp, hogy ferigáll – az aranyéletből – jobbra púzott tinderen, s még rá is ért, s képzeld írt... – én nem tudom, de – meg akar dugni, úgy hiszem. szerencsétlen állapot: amikor nem ugyanaz az ember vagy, mint egy perccel ezelőtt, mert szégyenedben alaposan megváltoztál s a kicsi screen odaköpi: (visszavontál egy üzenetet, megint) tudd, az fbook’ figyeli minden szívbillentyű leütésed. aj-aj, ez a nagyon privát, ez a nagyon titkos – prémium lelki vergődés: pinavilág! és ha egy kurv@ bevallja, hogy: kurva? – ezt miért nem kukacoztad ki? – csúnyán beszélek, szkeptikus gúnyos geci (is) vagyok, – és még ateista is, hogy az isten b*szna meg (engem) a sátán, vagy a demeter hátán. ide jutottunk, feleim. – látjátok szümtükhel? a vodkásfülű nyúl, miért nyúl? hahh! kísért’ a fiókba: – „és ím felboncolám én a körülöttem lévő puha „pan flag”-es emberhuzatot. látod? – szép. (milyen legyen ady? – hát piros!) erőszakom jellemebben: sex, drugs n' business management... – ezt is felverte a dudva. jól hangzik, hogy: eat pasta & run fasta', de sajna egyik nem szarja a másikat. 1102 2021 l’ambrus
a (le)hámozás napja volt
ma olyan napja volt...: hámozós. a túró rudival kezdte – különben..., én nem tudtam, hogy azt is lehet; üvegpohárba gyűjtötte a deres, roppanós csokiréteget –, majd a narancs következett: csak néztem, a pucolt gerezdekről a vékony hártyát, mily gondosan fejti le. köhögött. – a párhuzam, hogy néha én is úgy hámoznék: de a velejéig romlottat, meddig, s hogyan? 0610 2021 L’ambrus
keféjjé’ meg… (édes rózsám)
keféjjé’ meg – édes rózsám –, narancsédes fidelitas dorongja „kertemben” zamatos tavasz vár! – no’ erre…, biz még a NERek is kivirulnak – esztergom víg szele, Te! ki a szoknyám alá szimatolsz..., kockázd ki babám majd a videón, szinte arcod cirógatja a csupasz csúnyám – alliterál. néked puszi – angolosan ej! (tve) a bazilika architrávja meg csak szemérmesen pislog a tájra, ha tartása elengedné: leomlana reá, nyelvvel előre, a szilikon dombokra. hopp! megismert a csuhás, – na essem’ egy puskáspeti – statiszta volt. mikor szemérmesen megpillant odakint, a szerszámával felém (legyint.) ámen. de szerencse, hogy a nyugatos B. misi emlékháza, már nem fért el a kliptyébe’! – vagy csak unalomból nem értem a végére – itt a refrén gabitól: keféjjé’ meg – édes rózsám –, haecce’ élünk is. (meg nem is) aztán meg kesergünk, me’ rossz „nekünk” (meg nem is). 0902 2021 L’ambrus
pas de Bourrée
/egy holland balerina bűze/ listám. szeretném pénzzé tenni: „stinky” titokzoknim, a kihalászott szennyest a ruhakosárból. a menzeszt látott spermafoltosat: a telt-rózsaszín punci illatú tangám, s a levedlett szétgyúrt sneakerem. a műszálas, izzadt stift-zsíros dresszem, mely testemre tapad, s bolyhos: kinyúlt nyakú dresszen-cián, s a feslett gumist, mely élvezettel markolja szilikonmellem, s a szexjelenetben leszaggatott harisnyám... szagrajongóm! fétisbolondom! remélem, ez megér neked egy bourréet: (szólj, ha még kell, hogy „érleljem”) na és hetvenötezer fontot? – meg (hát)! „mooi” balerinám... – 0902 2021 L’ambrus
időnként lehorgonyzom nálad
időnként lehorgonyzom nálad, és lerúgom magamról az éles peremű kagylók testét, – melyek kikezdik selyemfényű dongám, s lehúzzák elmém. – meglásd, hamarosan újra megvetem lábam aranyszín partjaidon! magány, írás, szabadságom! 1101 2021 l’ambrus
zárás
a zsák behegesztett hullája, befelé mosolyog: ne dobd rám a rózsát, ne szórd rám a földet! ne hullass testemre önáztató könnyet! az ki tőlem eddig látványt kapott, más párkányhoz kell hogy álljon: a költő fekete tóba hajította tollát, s felitta komor tinta-szavát a tiltakozás: önvád, ha lenyúlsz felém, homályba tűnő arccal, tudd, nem akarok visszatérni, – kezed is eltaszítom –, mert jobb nekem itt, ahol a leírhatatlan marasztal. 0830 2021 l’ambrus
flammarion
urániámra, édes hölgy! hadd cserzem ki válladnak bőrét, kopásálló fedlapnak. – ok. 1029 2021 l'ambrus
húzás
van, hogy már gondolatban áthúzom: pixelt se gyújtson a betű. minek a „villany”, az erőfeszítés, ha mázra áll a szem, és torzítva nyel hangot a fül? l’ambrus 0730 2021
útban voltak
„útban voltak, – hát megoldottam – szenvedjetek ti velük!”, lelkem keresed? harminc forintot sem ér, egy dobozba raktam, azt is, ki a napra aszalódjék. – négy vacak fecskefióka! mit nekem!? anyjuk míg távol számukra étket gyűjt: levertem fészkük kotródjanak, házamtól! de lásd mily kegyes a szándék, agyon őket mégsem csapom, garázs elé, ki! ott fulladjanak meg a napon. megtalálják őket majd a madárbolond mályiak csináljanak velük azt, amit akarnak! a csíny letudva, nálam többé nem csipognak: és ma végre de jót alszom, igaz-igaz, csak mint mindenkor. ej, újra humánus voltam – így mutatták, így tanultam – magamat így fürösztöm. 0702 2021 L’ambrus
aj, ez egy sóhaj
aj! – ez egy sóhaj, ami óvatlan kiszökött, egy: tököm tudja emoji. – miért nincs olyan? ha lenne, de becsülném! a becsületem… ím, e posztban száll el a madár, meg a k. anyja is, elé tedd ki inkább (kedves) – kérlek, úgy kevésbé frivol. aj! – ez egy sóhaj, ami óvatlan kiszökött, – de nincs baj.
0513 2021 L’ambrus