Maszkok haza!

szeressük a vezért..., meg 
lakodalom is lesz,
ugyan a kétszázegyedik 
majd kint iszik a góréban, míg a többi 
koma az asztal alá mulat(t), vagy 
épp nótánkat húzza. pozitívum, hogy 
védettséget nem igazoló kártyával 
már tüntethetünk (is) (itthon) 
(akár) eddig védekeztünk, akár nem,
most végre mocskosul berúgjuk azt a gazdagságot!
fiaim: NER! hívjátok hát ide liháldot, lőlincet, meg a lolkait
csak ügyeljünk, ne készüljön újabb videó
béremelés: az várható, 
kokain: az magánügy.
aki nem kurvázik, ne is egyék – az is magánügy! 
hamarosan: az meg időben elég határozatlan – 
keresztény tömegbuzulás az ereszen – no-no! magánügy!
közben…
a jövő évi éhbérekről tárgyalnak, de elébb
megvárják a második negyedév végét, a harmadik 
negyedév elejét, a világbékét, az emberi faj 
vénuszra menetelét, majd utána…– sci-fi-t írok épp:
torgyán is feltámad, a másvilágról hoz: cseresznyét
addigra a „legyek” eltűnnek. – és még, „munkaalapú
társadalmat is építünk" – tette hozzá az 
épp aktuális vezér.
0521
2021
L’ambrus

megcsalt!

megcsalt!
az ő hibája,
rohadjon meg...

megcsalt,
az én hibám is,
igy kellett lennie...

megcsalt,
mondjuk én is őt – 
szerencsére.

megcsalt,
de megbocsájtok, akkor most
oda az önbecsülésem?

megcsalt,
én ebbe belehalok! –
dehogy.

megcsalt, vége,
na, végre!

0411
2021
L'ambrus

tizenéves face-ket épít

friss, szerelmes
tavasz – bizsergető 
csókok, és szívás:
jószágjegy a nyakon. 
törékeny lélek a mellbimbó
nyálas, zsenge, száját 
tépi az „alfa”, reá tapasztja
liheg, bizsereg az ujj – vagy 
inkább a clitoris?
(sometimes referred to as 
"the female penis")
milliónyi insta posztba 
publish, like & share plíz!
játszi-boldog órák, vagy csak bolond
vágyat oltó másodpercek: huss! 
látszat özön: a lájkokra 
ezredmásodpercenként 
visszatapint a „szeretném, 
hogyha szeretnének” – Ady nóta.
most épp, vajon ki (nem) 
kedvelt? dereng a szűz, 
tükörként csillan a retinán 
mennyien imádják – but the sad truth is: 
#údegáz vagy (babám). 
jaj, ha be-tag-el az új évszak: szakítás
mennyi fájdalmat szül, előre 
borítékolható az is, hogy az aliasa 
hamarosan más szoknyája alá jár
se hash-e, se tag-je! csak a huss-a!
ne maradjon a csávónak
love-hívumból, s emlékekből 
mérget kirázandó, puffogó vipera nyelve:
beállítások > szemé(ly)t kiválaszt > profil letiltása
opció: de most, hogy még dúl az a valami, az 
a veszettül imádlak: – vagy mi
(szinte) #meghalnékérted! – na, akkor gyorsteszt 
ellő: rajta, itt a fegyver, loccsantsd  ki #nagyszerelmem 
szépen az agyad is a falra. #loccsafalra #loccsafalva 
#tizenévesfaceke #iwfdfy #tizenévesfaceketépít.

0412
2021
L’ambrus

Száz ok, hogy miért szeretlek

ím „száz ok, 
hogy miért szeretlek”,
az is száz, 
hogy miért nem: te bölcselő!

itt fuldokolsz, mint aki dolga végeztével leköszön,
„zseni”, – az –	és hamvában hentereg,
komplett? dehogy, csak egy konzervdoboz:

felfeszítette fedelét a szélfútta, onnan vonyít a lelke, és
ha a nap néha beköszön: kegyesen árnyékvállat von köré
ritka látogató,  – no és mit lát? a sok szilánk, ami árnyként 
a „fényre” szökik..., jobb volna bent hagyni. –

de a vihar: 
ami erővel taszít,
bordát tör, üldöz, uszít
illeszkedj: bírsz? – te barom!
azt ugye nem kérdi.

Xantippe! – hallod?
odakint mennydörög, és minden
könnyét felkortyolom, – néha 
már a kutya is ide vizel...:
fedelem sincs, sem hitem!

száz ok, amiért szeretlek?
megannyi amiért gyűlöllek!
cseppenként kortyolom fel mérged,

te bolond...: érdem,
vagy büntetés itt levegőt venned? –
csak egy okot mondj, hogy miért ne öljelek meg.

0312
2021
L’ambrus

naplóvers: harmadik felvonás

délelőtti menetrend: asszisztált 
reprodukciós vizsgálat, itt: medend,
tizenöt percet vesz el, plusz harmincezer.
míg a kedves terpeszt bent, én 
addig fogyaszt itt: budai kettő – dupla 
presszót lesz szíves, és abból 
a teljes kiőrlésűből kettőt. hideg 
van. kint fogyasztom, ide ki kíván? a 
legfelsőbb kontroll, öt perc ennyi alatt 
eltüntetem. meg a lány is, aki a narancslevét a kuka 
fedelén parkoltatja.
szalvétád van? szar ez a pandémia, de mit csináljak, amíg
tart a vizit addig mászkálok, kényszeresen tépem
magam, és a maszkot, néha visszatolom (csak)
amikor kék fényt látok, irány a széllkapu, 
millenáris: ott most süt a nap, takarék mód: „on”
útközben kirakat: fű-fa-virág: itt vagyunk! írja ki 
a virágüzlet tulaja, vágott kartonra,
lehet rendelni, megyünk! tönkre: nem, házhoz: gondolom
haldokló napsugaram! úgy szívnálak magamba, 
szerintem tőlem lett fagyos ez a nap, ez itt az
entrance: őrből kicsit több mint a tasnádi 
perén, tengelicből kevesebb: civakodnak.
fészekanyagért nyújtózik egy dolmányos, aztán
szemétből kotort csirkét aprít vaskos csőrével 
napkollektor erdő vasoszlopon, rákötném
magam, csak hogy átmelegedjek; hamar 
kiderül mi lesz: dr. murber vajon aláírta a paktumot? – nem, 
hiszen még szerződést az államtól nem kapott. szépséges
kilátások a lombok alatt, lombik előtt, gyorsan rászámolok: harmadik 
menet következik. hideg a pad, a végén még felfázom.
0310
2021
L’ambrus

bármi lehet, és semmi sem biztos

Bármi lehet, és
semmi sem biztos:
nálam épp a pizza sült, míg
fölöttem a TEK forrongott...
zupogásra ajtót nyitok, lisztes kézzel
int, a fegyveres hogy húzz
a k. anyádba de tüstént burkoltan vissza, és
míg a szomszéd jogait olvassák,
én már a rukkolát terítem, megszagolom
a füvet is, mariska-e: nem.
még egy kis oliva is mehet rá; és
elindul a találgatás, hogy mi lehet: mostanában
az a kéjes női nyögés áradat,
dugnak ezek! kora du. vagy de.
mocskosul ráérnek!
a tag vagy kétszáz kiló, liftbe is csak egyedül száll (be)
aktus közben alul lehet, fel ez már nem emelkedik
hangját viszont nem hallani, tehát a kép
összerakva: a mama bizonyosan új vibrátort vett, de
azt az elhárítás meg miért keresné, hacsak nem
a lába között TEK-es tökös pornót forgattak,
vagy Orbán Viktor a tizedikről – nem hazudok,
itt is lakik: egy ilyen, biztos csak kópia – panaszt emelt
a sűrű sikoly-zápor miatt, de mondom, hogy
bármi lehet, a pizza is kész: lehet.
0302
2021
L’ambrus

getting noticed

/mert nem elég jól írni/
„lászló, you are getting noticed”
köpi időnként arcomba a linkedin –
ekkora faszságot! ki vesz 
engem észre...
anyámon kívül
jó, talán egy kicsit túloztam, vagy 
nem, és nem karol fel a bájarcú irodalom
sem, pedig de jól festenék
Tóth Kriszta ölében, keblein? a 
Nők Lapja címlapján heverészve
még a kék öltönyöm is felvenném boholytalanítva, 
hogy a Grecsóhoz színben „menjek”,
„a vers a mi hazánk” ohh. – a kis hatásvadász
de nekem nincsen vérgyökerem, az még
annó Trianonnál elveszett, bár, 
ha nagyapám, és tőle anyám nevét a 
Tóth-ot én is felhegesztem – kipróbálom,
legalább apám szaros hagyatékát 
hátrébb tolhatom az arcomból,
és ki tudja, vagy inkább ki nem: 
Tóth A. László, vagy A. Tóth László – hmm,
talán az utóbbi, megfontolandó: Friedmannak
mondjuk nem jött be az alakváltás – viszont ő legalább 
igazi szenvedésekkel, igazi költő volt, 
nem holmi fényes szobadísz.
0225
2021
L’ambrus

Polytopia kriptovalutája

Elon bármit mond, tweetje coin:
Bit. Polytopia lakói is hatékonyabban
fejlesztik, építgetik civilizációjuk pilléreit 
amióta a Teslákból app-ként tölthető 
a sokszög alapú géniuszi tej
„new gen”-eknek proteindús tőgy helyett, 
ez mindig kéznél:
cuclizható, tőzsdei értéke egyelőre 
nem csapható hátra, szottyadt 
mellként, úgy tűnik, az
unalmukban szófába gyógyulók, „Millenials” pubik 
szemlátomást e-táptól mintha
rohamosan puhulnának: humán erőforrás deficit
bezzeg mi: mitől is a nagy öregek? 
taknyos kölyökként ios applikációk helyett, 
kopott bőrt rúgtunk a panel mögötti aszfalton, 
vagy egyéb festetlen burkolaton, játszótereken
egymást – ha beszóltál – töröltük jól pofán
kezet törni fára másztunk: strapabíró 
izületet, meg izmokat fejleszteni...
fiaink, lányaink? ők már jobbára polygon
figurákkal csatáznak, csonttalan, vértelen, 
anyáznak, ha olykor 
a kimenthető küldetés nem úgy sikerül, igaz-igaz 
fotelben fekve kisebb a sérülések esélye: 
ügyelj hogy tűvel ne bökd ki, levet ereszt
a konzol piszok fájdalmas fegyver
vízhólyagokat növeszt.
0223
2021
L’ambrus

Szia, ez még megvan?

Joseph írt rám, 
hogy eladó-e még 
a flamenco gitár.
melyik? – kérdem
aminek a fedele oly repedt,
s fogólapja is kopott...
bundja lóg, gyors
profilmustra, mert itt
valami gyanús: szelfi múzeumba illő a koma – 
hallottam hogy vannak ilyenek, kiabáló érték 
trendek: more’ pénz a húszhúszra
more’ gyerek, s nagyobb lakás –
üjjé’ buszra kedves 
joseph, a gitár 
sajnos már elkelt.
és szerencsére tényleg, de
busodalomra ne legyen ok mert a 
Rolex, jól látom? ami a karodon a
zsírodtól oly olajozottan mér, vehetsz 
még telj fényében vagy ezer ilyet.

0217
2021
L’ambrus

mindennapi kárhozatunkat

/egy távolsági buszon szólt hozzám az Úr hangja/

Cataniai Szent Ágota, kenj 
májkrémet baguettomra! Isteni
csapatokról beszél egy térítő az éterben, 
átszellemülten, gólokról hadovál..., 
instant kéretlen rádiókarma az utasnak
tollashátú aranycsapat küzd
vállvetve bűneink ellen: Bozsik lepasszolja 
az Úrnak, az meg felrúgja az evolúciót
Jézus, Máriának becsúszik, nem véletlen gól!
Isten-Sátán: 1:0, bunda? csoda!
Adidas-stoplis áhitat, valaki tán tiltott szerhez nyúlt! 
Tanúk vannak? Jehova? 
Pezsgőtablettába 
préselt, szentelt vízben oldódó, nem tiltólistás: 
Miatyánk! – vegyen be napi egyet, és rögvest földi 
bűneiért feloldozást nyer; meddőség ellen is jó, ettől
minden arany-bula garantáltan szűzen fogan...
...hogy forr, pezseg a bubi az együgyűek kristálypoharában, 
fortyog a lét az univerzum ánuszába lejtő – ächtung, slippery surface
fenekén... kapaszkodom én is, és beszél, és mennyei GPS-hez 
hasonlítja most az Isteni tanokat, egy angyali orgánum 
esetleg beénekelhetné: buzgó hívek,
óvatosan emelkedjetek, mert a mennybe vezető 
útakon itt-ott traffipax várható...
napi sztoikus erupcióm teljesítve, érzem
rögvest elkárhozok Uram, nyelvemre 
ostyát, gluténmentest ha van.

0201
2021
L’ambrus

Szubszkrájb (tu máj csennöl)!

#followme
a lényeg it van:
háj gájsz! plíz
szubszkrájb (tu máj csennöl)!
izé, nem is tudom mit akarok, 
de valamit nagyon mutatok
anyámék úgyse itthon, meg ha itthon
úgyse velem...
a lényegtelen meg itt:
na most meg 
azt mondja valaki fontos 
a követők száma, de én az utcán
sem szeretem ha követnek, na jó...
ez nem olyan, ez a fajta kukkolás
tudod előnyödre válik, értem tehát
mutogassam magam, bár spárgázni
azt nem tudok, meg már gátazni sem, azt
mondjuk előtte sem, foto-génekkel nem 
kentek fel, és az meg hogy ki követ,
a szomszéd, az adóhatóság, a policia, 
a kalauz, a titkos rajongó, perverz 
mikulás: pedofil kéjvadász,
az valahogy kontrollálható? és ami kikerül 
az nyom nélkül eltakarodik?
titkon nem archiválják? nem verik rá?
rejtett kamera nem rögzíti?
ellened fel nem használják?
megeshet, de 
komolyan gondolod hogy
tudsz még olyat mutatni ezeknek
amit még nem láttak? Nem 
vagy nagy szám, akkor meg minek 
a felhajtás? ne is foglalkozz
vele, a lényeg hogy kövessenek. 
(Szubszkráááájb! Szubszkráááájb!)

0128
2021
L’ambrus

amúgy elvagyok

jól elvagyok a gondolataimmal
nem idegesítjük egymàst
nem teszünk fel egymásnak fölösleges kérdést,
csak csendben vitatkozunk.

láthatsz így, mikor orrot koptatva vonszolom
lelkem az aszfalton
és megeshet az is ha közben,

elszaladsz mellettem, vagy felbukok benned úgy, hogy
rád sem nézek, vagy csak
túl későn,

de ezt
ne vedd tőlem sértésnek, csupán
belőled már eleget kaptam,
vagy épp eleget nem.

0110
2021
l’ambrus

hawking

felkeltem
ma is,
ahogy minden 
dologtalan reggel
két lábam könnyedén
iszkolt a papucsba – sima ügy
ásítás – nyújtózás – nyaktekerés
sorjában, így szoktam:
lefőztem a kávét
majd szervíroztam
hörpintős ölelés
szeretés, nevetés
sikamlós, napi rutin
fel sem tűnik, 
hogy az összes testrészem úgy
működik, és teszi dolgát 
miként az elrendeltetett:
látod? minden ujjam fürgén dalolva ugrik –
funkcionál! nem rest, ha utasítom
öltöztet, etet – kanalat szájhoz 
emel, vagy épp költeményt ír
a szám is jól artikulál, csókol
szívem emberi hangomra 
tisztán érthetően felel…
leírni mindezt, minek is?
hiszen magától értetődő, és 
annyira természetes 
csupa hétköznapi dolgok ezek, 
mint ahogy az ember két lábon jár,
vagy kerekesszékben gurul.


1222
2020
L’ambrus

/ Stephen Hawking emlékére /


észre! én kis majmom

észre!
nem veszem, 
pedig kéne, hogy 
csak az én szememben
különleges, nem,

nem banánnal etetem! válogat,
tányérból asztalnál eszik

finom a falat, ő meg
idomított: cukor – így hívom
nyakamba ugrik – én tapsolok,
míg ő nyelvet ölt, s huhog, ha kérem, 
eljátssza jól nevelt, – anyja lánya,
és akkor az is!

nem! nem ketrecben nevelem,
mindent megkap, (és is!)
mert kipréselem belőle, 

még azt is!
ami nekem korábban
a lyukas zsebből kipottyant, vagy 
épphogy 
bele sem került!

1216
2020
L’ambrus

ha én a nem gondolkodó

/majd az idő.../

akkor
innám minden szavát
mondandóját a nagynak,
de én a nemgondolkodó – épp visszája annak:
inverz követem csak, közzel,
mert ugyan 
úgy az EGY szava áll a másik ellen, míg 
a másik épp az egyik ellen,
zagyvaság-e? – kérded, vagy csak bölcselet
száz év múlva megfejti a kikelet:
s nem billeg-e a nyilatkozat?
meglásd! – te már nem fogod – hogy mégis 
nagy az idő: és az úr majd 
mutatja mutatók nélkül
hogy kerek-e az 
okosság, vagy 
csak...

1217
2020
L’ambrus

csak egy percet szeretnék

csak egy 
percet szeretnék, 
egy apró lábnyomot,

ami a sárban 
kontúrtalan szalad –
lekövethetetlen,

ösvényt nem hagy
mélyre sem süpped, –
és több kárt nem okoz,
de a forráshoz elvezet.

1218
2020
L’ambrus

Drágakő

(Asszisztált reprodukció)
/Repróversek – IV/II./
Ím, egy emberi kéz – reszketeg:
a még önálló tudatra nem ébredt,
parányi sejtelmek felett
sorspálcát tör!

A tudós idegen jött, 
láttamozott, s felkiáltott: „Drágakő!”
A forma valóban: tökéletes! 
Gyémánt – mi így neveztük...

Te vagy a kiválasztott!
Most örülj – egy keveset –, 
te is kedves, aztán készülj, mert
jön a második, rögösebb menet...

0822
2020
L’ambrus

merülés

Életem vérző,
lelkem merülés: –
elernyedt
testem bekamerázott 
földi mikvében lebeg, s nincs 
az a leszületett emberi
jellem, 
ami minden kipattintott ideát 
elég kóserré áztatna ahhoz,
hogy test és szellem 
megtisztulva méltósággal
átkelhessen, egy magasztosabb 
rítusra – de majd odaát,
a legfőbb mikvésnek, minden 
vérző nyílásom 
felfedem.
1213
2020
L’ambrus

Tétova léptek

szednél-e jakszart hatezer 
méteren – plázáknak kurvája, 
hogy vaskályhádat befűtsd,
s azon, na mid vagyon? 
ha megfejted: jószágod teje forr.
1208
2020
L’ambrus

Szívkamra

A Gottsegen György Országos Kardiológiai intézet „Szívünk kamrája" elnevezéssel, találkozási termet hozott létre a szívbetegek és hozzátartozóik részére. Az ölelés műanyag falon keresztül történik. A betegek hetekig nem találkozhatnak személyesen szeretteikkel.

Szívkamra

Gyönyörű gesztus – az önző világban, 
igazi ünnep a szemnek, amikor
a hír asztalára nemcsak a bűn kerül –,
hanem ha egymásra odafigyelünk.

Pandémia ködfelhője alatt 
hozzátartozót ölelsz,
apró varázs ugyan, de értéke
felbecsülhetetlen, – még 

akkor is ha az érzést burokban,
plasztik kaliton át kapod, mert 
a szeretet olyan akár a szellem, vagy a fénysugár: 
megfoghatatlan, áthatol az üvegfalon.

1204
2020
L’ambrus

A legbiztosabb védelem

Nem szeretem e szót: „különös”,
egy Ady versből zúdul rám, 
– különös ez, különös az –
még csak nem is egy egzakt 
dolgot leíró kifejezés, nem szólítja
nevén a rémséget.

És ez a film is, 
minden csak nem különös, 
egy újrajátszott álomkép, 
mely örökös félelmet gerjeszt.
Itt ólálkodik – ki tudja mióta –, 
berágta magát elmém szörnyespolcára,
és az önkényes gépész, 
gyakran kedvet kap,
hogy kínozzon: befűzi a rettegést
és kéretlen játssza.

Felriadva,
a jelenet éberen is forog, 
ajtón kúsznak be az árnyak, míg 
a hűs szobában
ijedten szerelmed kezét kutatod:
Angyali védelmező! aki oly törékeny, 
és mégis, erősebb most mindennél! 
Neked,
ő a legbiztosabb védelem – álom sem foghat rajta!

1204
2020
L’ambrus

Nyelvvel, vagy tenyérrel?

Akadt-e legény, ki a letűnt kódexes korban, kenyérért
tenyérrel áldozott a király őszintébb felének?

No és akad-e legény, ki a modern társadalom lapjain, zsíros
jussért nyelvével legyintget szaporán, urasági sáros ülepet?

Épp most olvasom: ritka nyelvvel, ritka nagy szerencséd lehet.
1202
2020
L’ambrus

Nyugodt vagyok

Nyugodt vagyok, 
nem kiabálok 
nem sietek.

Hagyom, 
hogy a dolgok 
körül öleljenek.

Nyugodt vagyok
nem kiabálok
nem sietek.

A jellem,
ami üvölt belőletek.


1121
2020
L’ambrus

Reprodukció

(Asszisztált reprodukció)
/Repróversek – IX./

Újra itt vagyunk.

A lépcsőn emberek. Maszkban. Sorban állnak. Önmagukat reprodukálják. A libbenő ajtó felett felirat: Asszisztált Reprodukciós Osztály.

A folyosón nők, férfiak – párok. Meddők. Valaki épp zokog.

A rendelők bejárati ajtaja felett ormótlan kiszögellés, mint egy galaktikus architráv, vörös pontokkal számokat tüzel. Születési hó és nap. 1021. Mi erre várunk, ez lesz majd a mi számunk.

A folyosón lyuggatott fémpadok, szürkék, koszosak, hidegek. Támlájukon vastag zöld ragasztószalagok, jelzik hova ülhetek. Tartsd be a másfél métert!

A járólap fugái egykoron fehérek lehettek – vagy világosszürkék –, most: feketék. Magamban megjegyzem, egy alapos súrolás rájuk férne.

Kisegítő érkezik, az ajtók műanyagfogantyúit törölgeti, bár azok nem koszosak, de fertőzhetnek. Covid alatt ez előírás.

Már látjuk a dereshajút aki a fagyasztóból ma kiemeli a „málnáinkat”. Remélem nem ejti el. Remélem életképesek.

Lassan kiürül a folyosó. Már csak mi maradtunk. És a szemközti síró pár.

A falakon mályvaszínű plasztik keretben reprintek, tehetségtelen festők lilatónusú képei. Kivehetetlen, lehangoló.

A pad amin ülünk egyre hidegebb, nyomja az ülepem. Kedvesem megjegyzi: nem kevésszer jártunk már itt, de a Murber dokit még egyszer sem láttuk.

Azt mondja egyre kisebb. Ránézek, valóban. Már egy órája itt ülünk. Végtelen történet. A síró pár férfi tagja, hirtelen feláll majd elsiet, valószínűleg munkába megy. De előtte, még gyengéden megsimogatja kedvese arcát.

Pittyen a szám. Nem a mienk. A pár hölgytagját hívják. Pócsi doktornő rendel. Mi is rá várunk. Valaki odakint hangosan felröhög. Minek örül? Kedvesem kezet fertőtlenít. Harmadszor amióta itt vagyunk.

Valakit épp kitolnak egy kerekesszéken, túl van a beültetésen. Őt nem a szőke, halálfejtetkós asszisztens gurítja most ki.

Közben egy üres kerekest gördítenek vissza. Vajon ránk vár? Remélem. Amúgy nem egy órája ülünk már itt, hanem kettő.

A hármas rendelőben szünet nélkül csörög a telefon. Senki nem veszi fel. Valahol egy standard digitális hang is jelez. Hallottam már máshol is.

Kávézókban, ott a pékáruk elkészültét jelezték, áruházakban, amikor a tolvajok jöttére figyelmeztették a bolti alkalmazottakat. Itt vajon mit jelenthet?

Felálltam, ideges vagyok, járkálok. A falon további képek, újszülöttekről, egyszerű keretben. Többnyire ikrek, az egyik gyerek kádban, a mellkasán sárga gumikacsa. Prüszköl neki. Aranyos.

Alatta egy szemetes, tele véres pamaccsal, ide dobálják a vérvételesek a nyomó gézt. Azt hiszem ez a hivatalos neve. Nem fontos. Szólítanak, bemegyünk, Pócsi doktornő kedves. Mindig kedves.

Közli az első málna megromlott… majd folytatja, a második még „ehető”, azaz beültethető.

Kijöttem. A beavatkozás ideje alatt nem maradhatok. Írok. Elejtem a telefont. Megcsörren. Kedvesem az: túl vagyok rajta! – közli. De nem málna, inkább avokádó – folytatja. Nem baj! – felelem. 

Elfáradtam.

1127
2020
L’ambrus

Zöld a pázsit (V.no.1)

Egy a téma, kettő a változat. Millenáris élmény két huzatban. (Vázlatok)
Zöld a pázsit (V. No. 1)
/berreg egy levél*aszoda/

„Itten kérem, 
ki van adva feladatba:
A pázsit legyen mindig
gondosan karban-tartva:
legyen zöld, és legyen tiszta!”

A csók is szabad, és a füvön
hemperegni, lazulni: füvezni
kikapcsolódni… (sátöbbi.)

Akkor mégis mi az, ami téged zavar?
csak nem alattad a rothadó avar? 

De bizony hogy az!

Pontosabban a buzgón 
áhított avartalanság. 
És hogy zavartalanul élvezzem 
a tóba libbenő-billegő hegyi barázdát.
És a pihés kacsa-valag csobbanást.

De nem megy,
mert berreg:
fejembe zúz a kézi traktor zaja
a motoros kertész, a levélbaszoda – és ez már trend
úgyhogy ne is rám sértődj meg, ha itt-ott kiliffen 
a farok szó vagy a pongyola (rühellem de mondva vagyon:
fejlődik a társadalom...) –

Szóval zúg-búg ez a „szar”, mint
millió döglégy a beköpött disznó fülében, 
és joggal kérdi az ember, a morcos 
nyugalomra vágyó: hogy

tesa! figy! egy szimpla lombgereblye
tán halkabb s „környezetkímélőbb“ lenne
s minden avar, s zavar nyomban 
eltűnne a látogató pedig 
dorombolna boldogan.
1118
2020
L’ambrus