komoly dilemma előtt állok. műtrágyává legyek, avagy hamu(ká)vá? locsoljanak kimúlt-dermedt testemre kálium-hidroxidot, vagy pernyévé perzseljenek gyászoló rokon-kezek? kényszermérlegre taszít a halál: előbbinél sóvá, aminóvá re-manifesztálva egy életnyi erőlködést, mely még egy veteményesre való koktélparadicsomnak minőségi tápanyaga lehet, míg utóbbinál hamvaim híveim könnyes polcára porcicát gyűjtő hamuvederként települnének. mígnem... – valaki véletlen – egy vasárnapi nagytakarítás közepette könyökével szellemszájba nem ver, s a porszívó gyomra – nagyot nyögve – hamvaimtól megtermékenyülne. 0626 2023 l'amb
Címke: Ambrus László – Költemények
Ó ti tiszteletre méltó kurva keresztények,
az isten „áldjon” meg benneteket! agancsos kapuk alatt szolgáljátok az urat, s az úr így-úgy majd a földi közönséges közösség erejével viszonozza azt néktek! …és lőjétek pofán a nyulat, zabáljatok, gyilkoljatok, lopjatok, hazudjatok, molesztáljatok gyermekeket titkoljátok, ferdítések a tényeket! zúgjon a közhely: „az igazságot hirdessük alkalmas és alkalmatlan időben" – mily finom anyag! szövete tartós hazugságból szőtt. isten! vakondokok istene, hangyák(ok) istene, fűszálak istene, akármi(stene)... a belső békét keresed? nem leled? – veszett allél, megértem 0313 2023 l’amb
Anyám bekövet
ne kövess anyám, ne kövess! ne oszd, ne lájkold bejegyzéseimet. felfohász: ne fúljon ki a strófa s a mondandó, elmondom miért ne: sok dolgot írok, még többet gondolok, amit le nem írok csak az az érdekes, az az igaz, ami a gaz! de én csak a szennyemet rázom itt halomba, a gyom ami belül gyökeret vert, ki nem írhatom. 0313 2023 l’amb
drágáim…, panel lágy
ölébe sz@rult sorstársak!
nem jól aludtam. dühödten, fáradtan ébredtem. éreztem, csipában teli lesz ez a nap. – természetbarátoknak fordítva is dalol ez a „madár” – tudjátok, vékonyak itt a falak. még a szar is áthallik: a gatyán átsprintelő metán, a szomszéd falun érett szofisztikált kacaja, a macska parkettán guruló fém gombolyaga, a kopogó papucs, s az utána guruló henger, a gyógyszerem, a vizelet egymás fejére csobogtatása, az otthon magányában hátrahagyott kutya fájó vonyítása. halljátok (ti is), vonyítok én is! papírvékonyak a falak! s míg a lift a mennyből a földszintre ér remélhetőleg a tapintat, s az intelligencia is szintet lép, felfelé! mert türelmem bár az ózont hasítja, véges. bizakodom, hogy te is felfogod: ez nem egy tanya, ahol tíz után megengedett a nyerítés. itt nem dörömböl be petőfi papucsban, hogy „csendesebben vigadjanak”, csak én. kidülled a szem? mostanra közelebb hajolsz, már a lehelleted érzed. keresed ki írhatta ezt a mocskot, ki véste a lift beszűkült falára, hogy tágítsa bennünk az intellektuális teret. megmondom azt is, ne keresd… tízpontos fraktúrral mondandóm végére vésem. 0313 2023 l’amb
az finom lesz!
csatt, csatt, csatt csattog a fityma meg a makk de ez nem pornó ez irodalom… kommunikáljunk, közeledjünk normalizálódjon a helyzet, senki többet, senki szebbet nem is követelhet. D(é) az Egy – petőfi a fétise, egójával kitölti e kicsinyke teret, s az éhezők viadalából a magvak – termékeny vagina helyett –, a szőnyeg alá repülnek. csatt, csatt, csatt! csattog a fityma meg a makk de ez nem pornó és nem is irodalom. 0214 2023 l’amb
mandarin szemem…
mandarin szemem fakó kéked öle maszkolja, s birtokába vesz mint lehulló falevelet, a rothadás. sugaram gyenge, erőtlen, épp hogy egy lombkoronára elegendő. lényem át nem hatol rajta, mert a szomjas falevelek kusza ereikbe kacagva fényemből szintetizálnak. mandarin szemem fakó kéked öle maszkolja… öngyászom ez, s bennem egy idegen a gitárt mollra hangolja. 0112 2023 l’amb
félszek (filter)
egóm merev, beveri fejét a korba: nyűge, hogy nem bírja már elviselni agg, rongyos énem. kit verek át, ha profilképnek, vén fejemmel feltöltöm majd tizenéves képem? 1228 2022 lamb
eco mód
hűtőm, léhűtőm mondd, mit egyek?! az igazságot keresem benned is, remélem kong ott valami. tekerem, de csak a gazságot lelem: megfagysz, jéghideg! langyos, langyos, melegszik, üresség, tűzforró! megvagy: leereszteni, kifosztani téged is könnyebb, mint feltölteni – értelemmel. 1023 2022 l’amb
édes
„adja” ez a kép. látom instán instant: tomporos hétköznapjaidat, de szabad legyen szólnom: – mindent nem takar a filter – fika csüng az orrodból, édes… 0322 2022 l’amb.
a vőfély
kedves egybegyűrtek, ennek az egésznek itt – lényegében – semmi értelme... és nem fáj semmim, de tudatom... mármint úgy értem, de: a tudatom. na szóval, kijjé’ lesza’ bodri lánca, a menyasszony béna tánca, a villanyrezsó, s a faux bold welcome szignós, cipőtalpról szart elkenő – gyékény? ez így előre, még időben van (csak szólok...). lábjegyzet: a jól időzített elválás bizonyos esetekben, mint pl. ez itt: kifizetődőbb. stb. – éljen az ifjú pár. 0308 2022 l'ambrus (egy barátnak: jár a 10%)
összegezném
az oltatlan nem ember, a vallástalan nem ember, a pártatlan nem ember. nem ember. nem! nem! nem! nem ember! – anya, kérlek, kikapcsolnád a tévét? – örökre. 1119 2021 l’ambrus
divatból hullazabálok
akadnak szép számmal errefelé divatból hullazabálok..., mint a vates ezek kiszedik a testből a szerveket, a csontból kikaparják a velőt, idézőjelek közé rakják, tipózzák a kezükben tartva, hordozóra hányva nézegetik, mutogatják, s árulják. de gyűrött ajtajukon nem kopog, hogy a költemény csak egészében teljes, ez a „tetem” nem boncolható. 1119 2021 l’ambrus
porcomra írom…
a konyhakredenc ajtaja mögött, három hantban fekszik egymáson, némán a csont: kétszáz bloomos, légmentes pakkokban, marha nagy tisztaságú kötőszövetből kivont kollagén isten, ha lenne fav’ imám, vagy hitem, kocsonyás állagodba belefőzném e két szót: zselatinom, teremtőm! s talán még hogy: áldott legyen feltalálód keze, Te, irreverzibilis hidrolízis! – a kutya sem értené, hát még egy ellenérdekben elszürkült hályog, ovos, ki rád rivallna, vagy csak orra alatt motyogná: placebo! 1118 2021 l’ambrus
betörném, ha hagyná…
néha vagdalódzik a lelkem, s van hogy türelmetlenségében rúgkapál. ingerlékeny, a környezeti hatásokra. csitítsd! – int a neuronok hada, de a jellem még kissé tétova, keresi mi a „jó” megoldás. 1111 2021 l’ambrus
tükörtánc
vihart kavarok a keserűség tükrébe: fuvallattal oszlatom szét a koffein habot. porcelán szemében alakot ölt egy sóhajtó fekete száj: szuggerálom, hogy mondjon valamit, de csak remeg előttem, némán. ma sok volt bennem a harag: sok „ízből” haraptam, de elég egy hosszú fekete csók: mely nyelvemen körbeúszik, s eloszlanak a problémák. /tükörtánc/ 1111 2021 l’ambrus
ez (is) irodalom
affekta írók, faszomkodó költők, felemelt kinyalt celebek, gennyek, prüszkölt takony fehér papírlapon, félig megolvadt-megrágott, s visszahörgött lapzselatin: idegen, s megfoghatatlan. elit? bakelit. túljátszott szerepek, pátoszos picsa, vad keserűség. vakbél. dögvész. almaszósz – fosízű vagy. mi van veletek? – ez (is) irodalom. 1109 2021 l’ambrus
szilunak
én nem hiszem azt, hogy TE nácinak születtél, de a nyelved motoros, – amivel a kultúrát vágod –, vad. Hé! ke(d)vesebb is lehetnél, ott, „fent"! a te ízlésed: egy. a másé: kettő. látom, így formáltok: – minő a (f)uraságok egymást helyzetbe hozák’... – melyik here ül a lovon, annak szava stíl, s az amelyik hátat csutakol azé: a szar. most szitkod épp a „partiba" vágod és aztán? /tetszen úgy, vagy akár se..., szilu, mondod-é, ez biza kukázandó – nyolcvan százalék?!/ – mi a f. ütött beléd? 1108 2021 l’ambrus
biden is
a biden is, – a bidén is, a tej is: aluszik. aludj el szépen kis blamázs. – tűzoltó ne legyél, mert (félő) leég a ház. 1102 2021 l’ambrus
galina
táncolj, vonagolj, rázd a dagadt segged galina. élvezd ki az utolsó perceket! én csak alulról – a bőség asztala alól –, gúnnyal figyellek. mit kívánjak? ha a falábak törnek, súlyod alatt a világ megremeg. 1102 2021 l’ambrus
broadcast
csattog a szomszéd feneke, most épp nyög. derekasan megdolgozzák, úgy hiszem. – panelos, betelefonálós, találgatós. – a broadcastnak vége: behúzzák az antennát, betolják az ágyfiókot. 1102 2021 l’ambrus
boldogságos percek a tweetek mezején
igyál rengeteg vizet, legyen miből zokognod... vidéki nagymamám szerint azért crossfitezek, hogy minél több baracklekvárt legyek képes hazatalicskázni péééstre’. flexem épp, hogy ferigáll – az aranyéletből – jobbra púzott tinderen, s még rá is ért, s képzeld írt... – én nem tudom, de – meg akar dugni, úgy hiszem. szerencsétlen állapot: amikor nem ugyanaz az ember vagy, mint egy perccel ezelőtt, mert szégyenedben alaposan megváltoztál s a kicsi screen odaköpi: (visszavontál egy üzenetet, megint) tudd, az fbook’ figyeli minden szívbillentyű leütésed. aj-aj, ez a nagyon privát, ez a nagyon titkos – prémium lelki vergődés: pinavilág! és ha egy kurv@ bevallja, hogy: kurva? – ezt miért nem kukacoztad ki? – csúnyán beszélek, szkeptikus gúnyos geci (is) vagyok, – és még ateista is, hogy az isten b*szna meg (engem) a sátán, vagy a demeter hátán. ide jutottunk, feleim. – látjátok szümtükhel? a vodkásfülű nyúl, miért nyúl? hahh! kísért’ a fiókba: – „és ím felboncolám én a körülöttem lévő puha „pan flag”-es emberhuzatot. látod? – szép. (milyen legyen ady? – hát piros!) erőszakom jellemebben: sex, drugs n' business management... – ezt is felverte a dudva. jól hangzik, hogy: eat pasta & run fasta', de sajna egyik nem szarja a másikat. 1102 2021 l’ambrus
a (le)hámozás napja volt
ma olyan napja volt...: hámozós. a túró rudival kezdte – különben..., én nem tudtam, hogy azt is lehet; üvegpohárba gyűjtötte a deres, roppanós csokiréteget –, majd a narancs következett: csak néztem, a pucolt gerezdekről a vékony hártyát, mily gondosan fejti le. köhögött. – a párhuzam, hogy néha én is úgy hámoznék: de a velejéig romlottat, meddig, s hogyan? 0610 2021 L’ambrus
keféjjé’ meg… (édes rózsám)
keféjjé’ meg – édes rózsám –, narancsédes fidelitas dorongja „kertemben” zamatos tavasz vár! – no’ erre…, biz még a NERek is kivirulnak – esztergom víg szele, Te! ki a szoknyám alá szimatolsz..., kockázd ki babám majd a videón, szinte arcod cirógatja a csupasz csúnyám – alliterál. néked puszi – angolosan ej! (tve) a bazilika architrávja meg csak szemérmesen pislog a tájra, ha tartása elengedné: leomlana reá, nyelvvel előre, a szilikon dombokra. hopp! megismert a csuhás, – na essem’ egy puskáspeti – statiszta volt. mikor szemérmesen megpillant odakint, a szerszámával felém (legyint.) ámen. de szerencse, hogy a nyugatos B. misi emlékháza, már nem fért el a kliptyébe’! – vagy csak unalomból nem értem a végére – itt a refrén gabitól: keféjjé’ meg – édes rózsám –, haecce’ élünk is. (meg nem is) aztán meg kesergünk, me’ rossz „nekünk” (meg nem is). 0902 2021 L’ambrus
pas de Bourrée
/egy holland balerina bűze/ listám. szeretném pénzzé tenni: „stinky” titokzoknim, a kihalászott szennyest a ruhakosárból. a menzeszt látott spermafoltosat: a telt-rózsaszín punci illatú tangám, s a levedlett szétgyúrt sneakerem. a műszálas, izzadt stift-zsíros dresszem, mely testemre tapad, s bolyhos: kinyúlt nyakú dresszen-cián, s a feslett gumist, mely élvezettel markolja szilikonmellem, s a szexjelenetben leszaggatott harisnyám... szagrajongóm! fétisbolondom! remélem, ez megér neked egy bourréet: (szólj, ha még kell, hogy „érleljem”) na és hetvenötezer fontot? – meg (hát)! „mooi” balerinám... – 0902 2021 L’ambrus
időnként lehorgonyzom nálad
időnként lehorgonyzom nálad, és lerúgom magamról az éles peremű kagylók testét, – melyek kikezdik selyemfényű dongám, s lehúzzák elmém. – meglásd, hamarosan újra megvetem lábam aranyszín partjaidon! magány, írás, szabadságom! 1101 2021 l’ambrus