beléd ragadok magamból adok elvárom hogy viszonozd felettes kényszer hatalom zsákmányod vagyok önkéntelenül ellenállok – behódolok akaratodnak: én a kiszolgáltatott felkínálom nemakaratom önfeláldozóan átadom, színem deszaturált rózsa: derengő totem őszinte (is'a) szerelem, de jaj, ha a szoknya érett gyümölcse ragyog, titkon fordul utána csöpög a tekintet, lesütött szempár magyaráz: megcsalás! nyomában perverz vágy liheg önkielégítő szeretet: magadnak-szülő! hűvös világra lelket nemző! és csak forgatom, mint szamár tovább a lisztté örlő kereket: mily kegyetlen ajándék vagy te énnekem drága lelkiismeret, feléd (is) tartozom fogd erősen, szavam foghatatlan, a tartozást egyszer istenbiz’ – megadom: csak előbb beléd ragadok „adok magamból” önzőn, épp amennyit kell. 1120 2020 L’ambrus