Ambrus László

Ambrus László – Tartozás

beléd ragadok
magamból adok
elvárom hogy viszonozd

felettes kényszer hatalom
zsákmányod vagyok önkéntelenül 
ellenállok – behódolok

akaratodnak: én a kiszolgáltatott
felkínálom nemakaratom
önfeláldozóan átadom, színem

deszaturált rózsa: derengő totem
őszinte (is'a) szerelem, de jaj,
ha a szoknya érett gyümölcse ragyog,
titkon fordul utána csöpög a tekintet, 
lesütött szempár magyaráz: 

megcsalás! nyomában perverz vágy liheg
önkielégítő szeretet: magadnak-szülő! 
hűvös világra lelket nemző!

és csak forgatom, mint szamár tovább
a lisztté örlő kereket: mily
kegyetlen ajándék vagy te énnekem

drága lelkiismeret, feléd (is)
tartozom fogd erősen, szavam 
foghatatlan, 

a tartozást egyszer istenbiz’ – megadom:
csak előbb

beléd ragadok
„adok magamból”
önzőn, épp amennyit kell.

1120
2020
L’ambrus

Vélemény, hozzászólás?