A verset úgy idd, mint jó bort.
Nyelveddel hosszasan ízleld,
S ékeit tudattal érveld:
Lassan, s mértékkel kortyold a sort!
Iszákos, ki előtt pohara sorra
Folyton töltésre jár,
S buzgón csak arra vár,
Hogy azzal végtelen szomját oltsa.
De a féktelen verselés szülte,
Nem a kifinomult ízlés,
Hanem az a lelki törés:
Mi már a süllyedés intő jele.
Akár színdarab, mit rendelésre épített
A megfelelés mestere,
Vagy más tetszelgés kényszere:
Színésze ripacs, s tartalma erőltetett.
Ki írásában csupán tetszeleg,
S mondandója tartalmát
Nem érv, csak dísz szövi át:
Hamis akkordban csendül hangszere.
Fogyaszd a testes verset módjával:
S lelked megnyugszik majd,
Csitítva durva zajt –
Ízes, többnyeletű kortyával.
Korrektúra: Kalcsics Ildikó
L’Ambrus
2019
1911