Ambrus László

Ambrus László – Zöld a pázsit (V.no.1)

Egy a téma, kettő a változat. Millenáris élmény két huzatban. (Vázlatok)
Zöld a pázsit (V. No. 1)
/berreg egy levél*aszoda/

„Itten kérem, 
ki van adva feladatba:
A pázsit legyen mindig
gondosan karban-tartva:
legyen zöld, és legyen tiszta!”

A csók is szabad, és a füvön
hemperegni, lazulni: füvezni
kikapcsolódni… (sátöbbi.)

Akkor mégis mi az, ami téged zavar?
csak nem alattad a rothadó avar? 

De bizony hogy az!

Pontosabban a buzgón 
áhított avartalanság. 
És hogy zavartalanul élvezzem 
a tóba libbenő-billegő hegyi barázdát.
És a pihés kacsa-valag csobbanást.

De nem megy,
mert berreg:
fejembe zúz a kézi traktor zaja
a motoros kertész, a levélbaszoda – és ez már trend
úgyhogy ne is rám sértődj meg, ha itt-ott kiliffen 
a farok szó vagy a pongyola (rühellem de mondva vagyon:
fejlődik a társadalom...) –

Szóval zúg-búg ez a „szar”, mint
millió döglégy a beköpött disznó fülében, 
és joggal kérdi az ember, a morcos 
nyugalomra vágyó: hogy

tesa! figy! egy szimpla lombgereblye
tán halkabb s „környezetkímélőbb“ lenne
s minden avar, s zavar nyomban 
eltűnne a látogató pedig 
dorombolna boldogan.
1118
2020
L’ambrus

Vélemény, hozzászólás?