tálcán kínálod a lelked ördögnek: az embernek. túlméretezett céltábla vagy, melyen köpést gyakorolnak a „bölcsek”. s amazok..., a titkon követők: a némák, a rettegők, a lapulók, a gyávák s az irigyek mind botlásod lesik. keserű ünnep ma költőnek lenni, keserű ünnep volt mindig is a nyilvános kövezés. a kőhajítók felé fordulok, de arcomba már a kő sem repül. 0323 2022 l’amb.
Kategória: Gondolatok
összegezném
az oltatlan nem ember, a vallástalan nem ember, a pártatlan nem ember. nem ember. nem! nem! nem! nem ember! – anya, kérlek, kikapcsolnád a tévét? – örökre. 1119 2021 l’ambrus
betörném, ha hagyná…
néha vagdalódzik a lelkem, s van hogy türelmetlenségében rúgkapál. ingerlékeny, a környezeti hatásokra. csitítsd! – int a neuronok hada, de a jellem még kissé tétova, keresi mi a „jó” megoldás. 1111 2021 l’ambrus
tükörtánc
vihart kavarok a keserűség tükrébe: fuvallattal oszlatom szét a koffein habot. porcelán szemében alakot ölt egy sóhajtó fekete száj: szuggerálom, hogy mondjon valamit, de csak remeg előttem, némán. ma sok volt bennem a harag: sok „ízből” haraptam, de elég egy hosszú fekete csók: mely nyelvemen körbeúszik, s eloszlanak a problémák. /tükörtánc/ 1111 2021 l’ambrus
a turi csókja
a versenysporton innen s túl, ahol kúrt a farkú malac a T. úr, szepesi niki dombján (is túl), dresszt húz félre, (egy öregecske ujj) hogy szemléltesse hogyan fest, egy ápolt-csupasz úszó-b@szó szeméremdomb: tanonc, ehhez tartsd magad! villants pinát, s faltól-falig – nyeld a spermát ússz, s kurj – mint az állat... nagyokat. 1110 2021 l’ambrus
szilunak
én nem hiszem azt, hogy TE nácinak születtél, de a nyelved motoros, – amivel a kultúrát vágod –, vad. Hé! ke(d)vesebb is lehetnél, ott, „fent"! a te ízlésed: egy. a másé: kettő. látom, így formáltok: – minő a (f)uraságok egymást helyzetbe hozák’... – melyik here ül a lovon, annak szava stíl, s az amelyik hátat csutakol azé: a szar. most szitkod épp a „partiba" vágod és aztán? /tetszen úgy, vagy akár se..., szilu, mondod-é, ez biza kukázandó – nyolcvan százalék?!/ – mi a f. ütött beléd? 1108 2021 l’ambrus
rusvai-rusvai
rusvai-rusvai: „az oltatlanok általában kevéssé tájékozott, alacsonyan képzett emberek, és bizalmatlanok…" – úgy. adódik, hogy az oltottak bölcsek, s magasan kvalifikált genderek, kivéve aki a bizalomba belehalt, s eltitkoltatott. rusvai-rusvai: „mindenkinek fertőződni kell, lassan ráereszteni a vírust a lakosságra, – köhögöd – s így lesz majd nyájimmunitás..." rusvai-rusvai, bánhatod: hogy anyád mielőtt megszült, nem volt traktoros..., most nem lennék rád ennyire immunis, vagy rímbe rágva: zabos. kezedben ockham borotvája: hülyé’ vagy, vagy hülyé’? – borotválkozz. 1102 2021 l’ambrus
galina
táncolj, vonagolj, rázd a dagadt segged galina. élvezd ki az utolsó perceket! én csak alulról – a bőség asztala alól –, gúnnyal figyellek. mit kívánjak? ha a falábak törnek, súlyod alatt a világ megremeg. 1102 2021 l’ambrus
boldogságos percek a tweetek mezején
igyál rengeteg vizet, legyen miből zokognod... vidéki nagymamám szerint azért crossfitezek, hogy minél több baracklekvárt legyek képes hazatalicskázni péééstre’. flexem épp, hogy ferigáll – az aranyéletből – jobbra púzott tinderen, s még rá is ért, s képzeld írt... – én nem tudom, de – meg akar dugni, úgy hiszem. szerencsétlen állapot: amikor nem ugyanaz az ember vagy, mint egy perccel ezelőtt, mert szégyenedben alaposan megváltoztál s a kicsi screen odaköpi: (visszavontál egy üzenetet, megint) tudd, az fbook’ figyeli minden szívbillentyű leütésed. aj-aj, ez a nagyon privát, ez a nagyon titkos – prémium lelki vergődés: pinavilág! és ha egy kurv@ bevallja, hogy: kurva? – ezt miért nem kukacoztad ki? – csúnyán beszélek, szkeptikus gúnyos geci (is) vagyok, – és még ateista is, hogy az isten b*szna meg (engem) a sátán, vagy a demeter hátán. ide jutottunk, feleim. – látjátok szümtükhel? a vodkásfülű nyúl, miért nyúl? hahh! kísért’ a fiókba: – „és ím felboncolám én a körülöttem lévő puha „pan flag”-es emberhuzatot. látod? – szép. (milyen legyen ady? – hát piros!) erőszakom jellemebben: sex, drugs n' business management... – ezt is felverte a dudva. jól hangzik, hogy: eat pasta & run fasta', de sajna egyik nem szarja a másikat. 1102 2021 l’ambrus
ó kína, drága kína
ó kína, drága – „agyba-szó” – kína a világ hálás tenéked! mert ura vagy te emitten’ életnek-halálnak... ó kína, te drága – „népba-szó” – kína kívánom néked jószívvel: – míg tüdőm levegőt befogadni képes – hogy ártó tökötök töpörödjön tőbe, s mutálódjon kutatóidban ezer felé, megannyi jóságos SARS-CoV-2-es dene’ géne. ... istenem add, térképbe vésett határain túlra egy se jusson: ne gyere kína keblemre. 1101 2021 l’ambrus
Maszkok haza!
szeressük a vezért..., meg lakodalom is lesz, ugyan a kétszázegyedik majd kint iszik a góréban, míg a többi koma az asztal alá mulat(t), vagy épp nótánkat húzza. pozitívum, hogy védettséget nem igazoló kártyával már tüntethetünk (is) (itthon) (akár) eddig védekeztünk, akár nem, most végre mocskosul berúgjuk azt a gazdagságot! fiaim: NER! hívjátok hát ide liháldot, lőlincet, meg a lolkait csak ügyeljünk, ne készüljön újabb videó béremelés: az várható, kokain: az magánügy. aki nem kurvázik, ne is egyék – az is magánügy! hamarosan: az meg időben elég határozatlan – keresztény tömegbuzulás az ereszen – no-no! magánügy! közben… a jövő évi éhbérekről tárgyalnak, de elébb megvárják a második negyedév végét, a harmadik negyedév elejét, a világbékét, az emberi faj vénuszra menetelét, majd utána…– sci-fi-t írok épp: torgyán is feltámad, a másvilágról hoz: cseresznyét addigra a „legyek” eltűnnek. – és még, „munkaalapú társadalmat is építünk" – tette hozzá az épp aktuális vezér. 0521 2021 L’ambrus
Egoland©
önzetlen, értelmes társadalomban, visszacsatolások nélküli rendszer, létezhetne? Egolandben©, minden további nélkül: itt mesés fantáziavilágokat teremthet a műanyag szépítő elem: a demokratikus képzelet. ha a polcokon keresnéd, a termék dobozán ez áll: „ikonikus őszinte világ" – ajándék közöny kiegészítőkkel. oldalán, angol feliratú sticker: approved by *** lickers. 0504 2021 L’ambrus
haza, csak egy…
Márai írja, hogy „haza” csak egy van: az anyanyelv. – egyetértek, de kiegészíteném a következőkkel: az anyanyelvben nemcsak, hogy minden szó ismerős, azok jelentése, viselkedése, jelleme jól körülírható, meghatározott funkciójú, szabályrendszerhez kötött, olyan kellemes csengésű dal, amit ha „visszaolvasol”, benne otthonra lelsz. Ez a haza nem árul el. Ezzel ellentétben, az „emberi” hazában, a közvetlen környezetünkön kívül, semmi sem kiszámítható, – és van, hogy azon belül sem – olyan, hogy emberi – hatalom által kontrollált – haza: nem létezik, csak a fejekben. Az emberi jellem túl hektikus, és önző ahhoz, hogy egy egységesen jól működő, összetartó „entitást” alkosson, amit minden lakója feltétel nélkül jó szívvel konstruktívan elfogad, s hazájaként tisztel, szeret. Túlfűtött, hangos melldöngetők persze mindig lesznek. Ők azok, akik úgy gondolják hazafibbak bárkinél, övék az egy Isten igaza, ragaszkodva egy téves, de tévedhetetlennek vélt ideához, hozzácsapódva egy-egy kaszthoz, párthoz, de ők vagy intelligenciájukban visszamaradottak (maximális tisztelet a kivételnek), haszonszerzés, vagy a vak hit vezérli őket – mely utóbbi csupán fikciókra épül, na meg persze a történelmi emlékek fájó felidézése kapcsán: területfoglalásra, népek leigázására, hatalomgyakorlásra. Az ilyen hazában gondolkodók, saját vegetatív létezésükön túl nem látnak. A „haza”: a nyelved, a szülőd, a gyermeked, a párod lelke, és a Föld amit megóvsz, vagy épp módszeresen tönkre teszel. Függetlenül attól, hogy melyik kontinensen, a világ mely táján versz sátrat, csak egy dolog lehet fontos: védd az anyanyelved, és legfőképp védd a Földet. Mert ez az egyedüli viszonylagosan, a többi haszontalan állandónál állandóbb várad. Minden egyéb csak formális, ideiglenes, és sokadlagos…
0427
2021
L’ambrus
röfögjön a jobbik
címeres kólás doboz, felrázod a „szénsav” a pofádba köp: zsidó vagy! takarodj! – hűtőbe rakod, állni hagyod – a „szénsav” távozik, a doboz, a márka megmarad: – már nem szúr – én is zsidó vagyok. ibs-em van: egy ideje, kerülöm a (kép)zavaros szénsavas üdítőket – az édeseket, a felpuffasztókat…, a savképzőket: vizet iszom. 0428 2021 L’ambrus
csak suttogd…
lélek
néma hangja szülte,
fül nem,
csak a belsőd hallja:
ember, nyelvedre
költeményem ne emeld! – csak magadban
suttogd, kérlek.
0412
2021
L’ambrus
rakott krumpli
Mindenre igaz, zenére, költészetre, ételre, fotográfiára: a legtökéletesebb az, ami nem akar többnek látszani, mint ami. A rakott krumpli, ne akarjon torta lenni.
0416
2021
L’ambrus
Lotyósneffek
bájos, ahogyan a modern, városi környezet kényelmében szocializálódott polgártárs, az alattomosan láthatatlanul támadó tüdőrugástól sem visszarettenve, ray-ban napszemüvegben, nike sportcipőben, karon fityegő táskával, egymás hegyén hátán, vagy inkább egymásnak a szájában lógva – al dente: a tészta már feszes, harapása van –, a teraszokon villog, a „majdnem” nyitás napján. mintha az életük annyira borzalmasan elviselhetetlen, létük-sorsuk oly sivár és sanyarú lenne. betöltetlen vágyaik mielőbbi megélésén kívül nem is igazán tudnak másra gondolni, csak hogy végre luxusingatalanaikból kiszabadulva, privát kerti medencéik, élénk zöldre locsolt pázsitjuk, angus marha sütögető helyeik övezte fogságából, a public-nudity koktél teraszok hivogató csillogásában, és egymás „őszinte”, emelő fényében pöffeszkedjenek. visszafogott, mértéktartó magatartásnak, értelmes, felelős gondolkodásnak: nyoma sincs. felmerül a kérdés, mitől voltak eddig elzárva? azelőtt, ha valaki baráti társaságban kívánt eltölteni néhány kellemes órát a szabad levegő ölelésében, az kiment a parkba piknikezni. ennek a lehetőségét most sem vették el tőlük. de persze itt másról van, – vagy lehet – szó, valami többről: a nyilvános dőzsölés, a magamutogatás, a kivagyiság faktorát kívánják kétségbeesetten újra magukra ölteni, átélni a bizsergető, felaljzó érzését, állapotát annak, hogy mi valakik – „mi többek” – vagyunk. 0427 2021 L'ambrus
„sweet friendly tongue”
a „baráti” nyelv nem öl, viszont csontig hatol. hadd lengjek hát, résedbe préselj be, s lendüljek fel oda ahol te élsz, te ikon, én meg: a klasztja. /ő meg a kasztja/ 0426 2021 L’ambrus
Jogkövető magatartás
A jogkövető magatartás egyik ékes példája, amikor a Pláza előtt ténfergő roma promóterek, spottáskájukból ismeretlen eredetű „párfűmöt” kínálnak az arra épp járó s kelőknek, persze diszkréten ügyelve a globális pandémia, államilag megkövetelt biztonsági előirányzataira, – biztos ami ziher, a fertőzést mintegy elkerülendő – orvosi védőmaszkot viselnek. A másfél méter távolság megtartásában már nem vagyok annyira biztos.
0425
2021
L’ambrus
napló: the „grand” opening.
pitty-pitty! – erre ébredek. megnézem mennyi az idő. 5:50 – szombat hajnalban – a cinegék keltenek. két odút raktunk ki a nyolcadik emeleti erkélyre, egymással szemben, olyanok, mint két igénytelen hangfal. madárbarát panel: hóbort, csak hogy egy év után a matricát kiragaszthassuk – morogva asszisztálok. az egyikbe, a jelek szerint beköltöznek, persze lehet a madaraknál is van „plan-B”. a múltkori párocska tojója pl. action előtt váratlan lelécelt, legalábbis, kellemesebb a léleknek ezt a verziót akceptálni, minthogy a vércse vacsorája lett.
ma van a nagy nap, ami attól nagyobb mint a többi, hogy közös programként: kirándulni megyünk. lassan összekészülődünk. az úti cél a dinnyési fertő. persze a fertő szó hallatán nem kell a comptoni gettóra asszociálni, ahonnan a nigga with attitudes tagjai szocializálódtak, a rendőri túlkapások egyesült államában: mit csinált? semmit! ne pofázz, földre nigger! tény, hogy e hely, kaphatott volna kecsesebb nevet, mondjuk: dinnyési láp, vagy mocsár, susnyás, rekettyés stb…
ahogy beér a vonat, leszállunk a nagy büdös semmibe. a főút, – ami inkább amolyan utacska – visz a madártan ösvény felé. jobbról parasztudvar, a kerítésnél háziludak, ahogy nézem épp dugnak. a kedves lefotózza. balról cukrászda, még üres, de legalább nyitva – rendben. kicsit arrébb, kocsma, nem üres, terasza megtelt, – ez is rendben, konstatálom: a sörkultúra erjed.
kecskék jönnek felénk a tanösvény felől. leereszkedem közéjük. épp nem fáj a térdem, ami jó jel. a balázs féle zselatin ötletet ütöttem fel némi porított kalcium, magnézium, és c-vitamin eleggyel. szar íze van, de ha ez használ…
az egyik kecske, a fiatal szilvafa friss rügyeit rágja, majd vigyorgó pofával, amolyan fillmore stílusban megkérdi, kérsz belőle, haver? igazi biocucc! térdizületi problémákra jó? akkor igen. igazából bármit megennék, csak hogy ne fájjon.
magyar szürkemarhák legelik a füvet körülöttünk. hatalmas tülkökkel, nagylátószögem határait feszegetik. a kedves pánikol, int ne menjek olyan közel, mert felöklelnek. jah, épp ahogy atléták a szögessel, dünnyögök.
lövünk pár madarat, búbos vöcsköt, cigánycsukot, nádi tücsökmadarat. kedvesem tehénszarba lép. ahogy haladunk, a fű hátára próbálja kenni az anyagot. makacs, tapad. elfáradok, együnk! – szakítom meg a történéseket. sört bontok, kockás plédet terítek, előkerül a kenyér, a sonka, paradicsom, paprika, torma: alaposan belakmározunk. mozdulni sem bírok, nyögök: kurvára izomlázam van, izom nélkül. hasra fekszem, el tudnék aludni itt a napon. a kopasz fejem napkollektorként vonza déli nap sugarait. ha a kukorelly bölcs feje is itt lenne, már egy rezsót is működésbe lehetne hozni. de mi a faszt keresne itt. tikkadt szöcskenyájak sem legelésznek erre. mindegy, én addig barangolok egyet, közli a kedves.
egy nünükével játszom a pléden. fel le másztatom a fűszálon. nem fárad el. körülöttem természetbarátok jönnek mennek. vissza jön a kedves is, elmosolyodik, de aranyos…, izé bogárka vagy mi, felkelek, ez meg bassza meg kullancs, de mekkora. azt a kurva, ekkorát még nem láttam, a hasam alatt parkolt. otthon okvetlen nézzünk majd át egymás minden testnyílását, üregét. felszúrja egy bot hegyére. nem tudtam, hogy ilyen kegyetlen is tud lenni. nézd, még mindig mozog! úgy tűnik a potroha nem létfontosságú szerv, állapítom meg.
összecsomagolunk. a plédet a szokásosnál intenzívebb módon rázom ki. azt a pókot is akaszd már le a táskámról lécci. hazafelé elhatározzuk, hogy betérünk a cukrászdába. sor áll, mindenki maszkban. fagyit kérek, és presszókávét, ő valami geil puncs tortát rendel. finom? – kérdem, csak mert látom, hogy nem az. várj, megjósolom: nyakamat rá, a harmadát sem fogod annak megenni. a felét már megettem, – mutogatja mintegy bizonyítási szándékkal: a háromszög alakú süti kisebb térfogatú része valóban eltűnt. a szemközti asztalhoz letelepszik egy család, fagyit nyalnak, jóízűen. most tudatosul bennem, hogy ma van a nagy nap…, „a szabad nyalás napja”.
másnap, olvasom a vakmajom blogján, hogy a brutális béklyóból felszabadított fuldokló tömeg, mily kultúrált módon veti bele magát a nyilvános dőzsölésnek szédítő mélységeibe… az infót egyéb hírforrások is megerősítik. én meg pont leszarom, ki hogy pózol a teraszon.
l’ambrus
pandémia
Lassacskán erotikus kategóriába sorolandó lesz, ha valaki csupasz arcot villant. 0408 2021 L'ambrus
a befolyásos ember esete a befolyásolhatatlannal
ma rádugtam magam egy képzeletbeli befolyás-méterre: rajta barom! ez a skála neve. – amúgy megsúgom, onnan jött az ihlet hogy a wiki szerint a kásler, óvatos becsléseik alapján a huszonnyolcadik kutya, sír a lombban – és rájöttem, azon túl, hogy hülyén ugatni én is tudok: – hány millió az átoltottság, bele az ismeretlenbe? – „inneremben” más egyébre hatni sajna én nem tudok... (spanyolosan „nádá!”, azaz semmire nincs lényegi befolyásom…) például ott van a hasmars: simán elcsapom a gyomrom ha olyat eszek, bel(é)m gázol az utcán a jogosulatlan mercis ricsi, ha „dolga” hajtja, őt is. hallod, hogy ropog az ízület? (is) a térdben, meg a fogamból sem takarodik el a szu, hiába „szívom”, vagy tudom is én... a szajha: „covid nine teen” majd pont belém nem ereszti mérgét, – dehogy..., bár jó ideig tudattalan, maszktalan átbuszoztam – vagy tucatnyi halált, élve ki mégsem húzhatom bakancslistámról a megváltót, pedig ha valami haszontalanra, hát erre kivágnám most a glamourt, az átbaszó-kupont, mintegy késleltető ráhatásként homlokomra nyomva, arra az esetre ha, … na tessék, közben meg felköhögtem egy orrszőrt… ilyet! ezzel most mit kezdjek? – visszaültetni nem tudom. –
0331 2021 L’ambrus
Falra sírta gyengeségét
falra sírta: személyes gusztus, hideg rázza, mind írásaitól Babitsnak, mind ami fennmaradt róla emberként..., – feltételezem alaposan ismeri, de legalább most már tudom, nem vagyok egyedül, (nézd fiam) van itt aki „József A.”(r)ra hegedül, és van aki Babitstól borzadva horkant, én Ady-tól kapok súlyos hányógörcsöt; és most, hogy ezt így jól kibeszéltem, nem érzem magam tőle jobban, és persze jön a kérdés: kit érdekel? – és a hangsúly, pontosan ezen van. 0316 2021 L’ambrus
Száz ok, hogy miért szeretlek
ím „száz ok, hogy miért szeretlek”, az is száz, hogy miért nem: te bölcselő! itt fuldokolsz, mint aki dolga végeztével leköszön, „zseni”, – az – és hamvában hentereg, komplett? dehogy, csak egy konzervdoboz: felfeszítette fedelét a szélfútta, onnan vonyít a lelke, és ha a nap néha beköszön: kegyesen árnyékvállat von köré ritka látogató, – no és mit lát? a sok szilánk, ami árnyként a „fényre” szökik..., jobb volna bent hagyni. – de a vihar: ami erővel taszít, bordát tör, üldöz, uszít illeszkedj: bírsz? – te barom! azt ugye nem kérdi. Xantippe! – hallod? odakint mennydörög, és minden könnyét felkortyolom, – néha már a kutya is ide vizel...: fedelem sincs, sem hitem! száz ok, amiért szeretlek? megannyi amiért gyűlöllek! cseppenként kortyolom fel mérged, te bolond...: érdem, vagy büntetés itt levegőt venned? – csak egy okot mondj, hogy miért ne öljelek meg. 0312 2021 L’ambrus
bízni abban, hogy van értelme
visszacsatolások nélkül céltalan bízni abban, hogy – ennek az egésznek – van értelme: fárasztó spirál. lelkem sír, a tudat alattomosan diktál: írj.
0309 2021 L’ambrus