van, hogy már gondolatban áthúzom: pixelt se gyújtson a betű. minek a „villany”, az erőfeszítés, ha mázra áll a szem, és torzítva nyel hangot a fül? l’ambrus 0730 2021
Kategória: Rövid versek
csak suttogd…
lélek
néma hangja szülte,
fül nem,
csak a belsőd hallja:
ember, nyelvedre
költeményem ne emeld! – csak magadban
suttogd, kérlek.
0412
2021
L’ambrus
Öregkorra
Öregkorra meglágyul a szív, vagy csak meggárgyul az agg, és a törtetés az elmúlás küszöbét vágyja lépni mert úgy véli már mindent látott, és még több lett az ami: halott. szavak helyett beszéljen inkább a csend, a villódzó képeket fedje szemfedő leple, csak az írás iránti vágy maradjon, – vajon végig itt marad – velem? 0219 2021 L’ambrus
Lehetek
Lehetek infernálisan lucidus? Lehet-e más a politika? Kimenetele, ha kezet szorítasz az ördöggel? Vagy ha szarba lépsz, cipőd talpa jázmin illatú? I’m honestly so lost into you meine Liebe Ex és Current politikusaim. Szavatok szagra mondom: sunyi finggal azonos.
0125 2021 L’ambrus
Tétova léptek
szednél-e jakszart hatezer méteren – plázáknak kurvája, hogy vaskályhádat befűtsd, s azon, na mid vagyon? ha megfejted: jószágod teje forr. 1208 2020 L’ambrus
Nyugodt vagyok
Nyugodt vagyok, nem kiabálok nem sietek. Hagyom, hogy a dolgok körül öleljenek. Nyugodt vagyok nem kiabálok nem sietek. A jellem, ami üvölt belőletek. 1121 2020 L’ambrus
Végtelenbe
kettő a rétes a cukros a tányérban kettő a szerető a lucskos az ágyékban kettő a here és a bere is a tajtékra, meg még mikettő? kettő a galamb a szara is a tányérban kettő a kanál és a kristály is a kávéban kettő a párt is meg a pánt is a vállamra meg még mikettő? 1125 2020 L’ambrus
Két csóka
Ütjük-verjük egymást De megérteni? Azt soha! Én hátra dőlnék, Ő meg csak menne-menne, mint tikkadt kafferbivaly Afrika seggén, bele a vizenyős veszedelembe. / … na és a többi és a többi … / mindenestre, hogy értve legyek: Ez itt én vagyok, ez meg itten egy emberi szavakat képző tollas zseni: a csóka-lelkem. 1117 2020 L’ambrus
Ady csókja
Ady csókja / A lány, aki a puncijára Ady fejet tetováltatott... / Szegény. Kit sajnáljak jobban? A lányt, Adyt a puncin? vagy aki Adyt – (Bye) hosszú nyelvével – mostantól szájon csókolja. 1116 2020 L’ambrus
Maszkomhoz tapad
Maszkomhoz tapad egy arc rám löki bűzös lehét, mert kell egy elkefélt lét hogy megalkosson nem létező dolgokat. Gyűlölöm! Mennyit érek? Épp ezen töpreng egy maszk. Semmit, és mindent: Ellököm tőlük a bajt, lelküket óvom. A viszonzás? Szövetembe köhögött nyál, és felhörgött takony. Köszönöm, épp ennyit akarok. 1115 2020 L'ambrus
Beleszítt a „költő”… (annya valagába)
/poetabos laureatus / – hogyaszongya... – Beleszítt a „költő” a tajtékzó pipába hátradőlt, beleböfögte bölcselő-füstyit a levegőbe oszt aszonta: – Na! most valami kurva nagyot valagítok ide a pofátokba! Netek! – tarhált egyet. Osztán csak szítta-szítta a bagót meg a taknyot, meg a szuvas fogait: fing ömlött a tűzokádó száján, – onnan osztán más nem is gyütt, – mert hogy a költészethő nem sokat konyított vala, na, a’is biztos (vala). / És ez a valaki akár én is lehettem vóna, és minden poéta aki egoista vagy túlzottan költői. / 1113 2020 L’ambrus
Kurat nyulatsz
Ó, hogy kúrd meg a nyulat! hogy mit? semmit csak épp a géppel kommunikálok. ja. értem. örülök – szívem – ha kurat nyulatsz a számítógéppel. – hogy mi? 1114 2020 L’ambrus
(be)Csaloda
(be)Csal-oda Fölösödik a tej – becsaloda hártyát növeszt – Szőrösödik a vágy izzad: kecskéjét uszítja rá! lúdbőrzik tőle, reszket a hát rózsaszín bőrt húz – kúszik-csúszik – a kanász rálép, tiporja s mégis, ha nem vigyáz: friss tej ömlik a fejére, vagy újat nemző kanász... 1112 2020 L’ambrus
Mindegy, hogy mit…
/ A félbehajtott bevásárlólista / | – (olcsó!) | – (valami olcsót) | – (jó lesz a „teszkós”) | – (az akciósat!) | – (a leértékelt kocsiból – nem baj ha lejárt...) | – (mindegy, csak olcsó legyen.) | – (rád bízom, de ne legyen drága! ) | – (a kuponost!) | igazából, más nem kell! A visszajárót hozd vissza! | szatyrot okvetlen vigyél!!!
1015 2020 L’ambrus
Dóra, kérlek daráld le!
Kérlek, kedves, Dúró-daráló Dóra, – szánj meg! vissza, NE fogd majd magad! ha az én első, szöttyöm-pöttyöm verses könyvem – netalántán – kezed ügyébe akad! Dóra, kérlek, – az enyémet is – daráld le! De biztos ami biztos, hogy a siker nagyobb legyen: meztelenül darálj Dóra, harmad – nőnemű – magaddal! (A „Meseország mindenkié” című marketing-akció kapcsán...) 1009 2020 L’ambrus
Barack
/ Ejj, a szépség kopó-érték.../ Kopasz-barack, fején a szőrt tapogatja, és ekképp danol maga elé: "Ejj, a szépség kopó-érték, A szépség... csak kevélység! Be mulandó mérték! Mint a csizma, mint a csizma: hétmérföldes lépték!" – Majd így folytaja: "Ha már elmúlt, hát elmúlt, üsse meg kavics! Ne mímeljed hát erővel, Mert a nótád hamis!" – Eközben: egy felívelő karmozdulattal, ez a barack, fölhágott a zengő-fő ritkás tetejére, és a lifegő, gyér-gyökerű, szélkóc-hajszálait, ujjainak zsíros begyével, – a fényes, parizer-mező, szemre átlózott közepébe: – nagy gondosan irányba igazgatta... (És ím a fabulánk, itt ért véget oly váratlan, és oly hirtelen ahogyan az keletkezett...)
1008 2020 L'ambrus
Itt, a jelenemben…
„Hogy vagy jövőm?” – kérdeztem..., csak meredt maga elé csendesen. „Hogy vagy múltam?” – ...ismét, de nem felelt: csak sóhajtott kedvtelen. „Jelenem! Ó, én jelenem! Legalább, te ne hagyj most cserben!” – így kérleltem..., És ahogyan ezt kimondtam..., – rögtön, már a múltban tudtam, hogy Újra itt találom majd magam, – hol a kérdés, ugyanaz! itt a jelenemben: a jövőmben.
1006 2020 L’ambrus
Maholnap
Ma elrohant mellettem az ifjúság, fiúk-lányok: – rám se néztek, csak felhőtlen nevettek... Ma-holnap elfut mellettük a boldogság, fiúk-lányok: – rájuk sem néznek, és mellettük, épp ugyanúgy: jóízűn nevetnek... – – – Míg az öreg lelkekben, megmoccan a bolondság: és fellobban az irigység.
1002 2020 L’ambrus
Mennyi kincs!
Mennyi kincs! mit szavakban, S gondolatban hátrahagytak! S te mégis-mégis két marokkal: Üres fényű tárgyak után kajtatsz...
0929 2020 L'ambrus
Skatulya
Skatulya... Beleraklak: Ott maradsz. Onnan ki, nem veszlek! Skatulyázlak: Beleraklak. Ki? nem veszlek: Úgy maradsz! Skatulyázol: Skatulyázod önmagad! Skatulyádban észrevétlen: Benn ragadsz! 0930 2020 L'ambrus
Jöttek királyok
Jöttek királyok, s jöttek bolondok; színes sipkájuk vállukra, ékes koronájuk porba hullott. Király s bolond egyre megy, ha jön a gúny halál – arcukba nevet; a koronából sipka, s a királyból bolond lesz. Bolond vagy te is, ha hiszel a királyban, s bolondot látsz a sipkás bolondban: Mert a végső felvonásban egybeér e két szerep: király s bolond ott – meglásd – egyformán tetszeleg.
L’Ambrus
2020
2306
Korrektor: Kalcsics Ildikó
Hét pislantás
Egyet pislantok, és már iskolába jár. Kettőnél tartok: házasodna már. A harmadiknál felsír az unoka, s a Negyediknél? kibújt a kis foga! Ötödiknél hajam őszületben, Hat pislantás: deres készületben… És mire ő is pislant Már útra kéltem. – Koporsómnál áll.
L’Ambrus
2020
2306
Oly verset írj
Költő, Oly verset írj, Melytől ereimbe Új erő költ Új vért.
L’Ambrus
2020
2704
Akit minden jó megillet . . .
Akit minden jó megillet, Minden. Kit egy rossz szó nem érhet, Szenved. Kinek az érdek sosem önös, Eltűnik, Mint a víz: mi kezeim közül szökik Cseppenként. Lelked pohárként törik, Túlcsordul, Szilánkja bőröm alá kúszik: hasít. Fájdalom. Fájdalom...
Korrektúra: Kalcsics Ildikó
A költő megjegyzése : Rendszerint elkövetem azt a hibát, hogy a gondolatot, mely egy adott pillanatnak hevében fogan, a maga nemes egyszerű formájában, – tökélyében – : azt még faragom, módosítom, s tán ezzel : el is rontom. Ennél a költeménynél, ezt nem tettem. Így született meg, ilyennek lett : s hagyom, hogy éljen.
L’Ambrus
2020
0702
bűvészinas
/úgy húzott elő kalapjából, ahogyan bűvész rángat elő nyulat/
trükk..., ennyi vagyok, egy semmiség fülem is kilóg e vacak kalapból jobbra sajnos nem telik szívembe szavak döfnek acélos pengét inasod vagyok, testem fűrészeled ketté kiforgatsz, s közben kínomon nevetsz átkozott bűvész! rajta, mutass be rajtam egy újabb trükköt! még nem tapsolta ki magát, nem kacagott eleget a közönség! tüntess el: már újra élném varázsát, annak ahogyan teremtettél.
L’Ambrus
2020
1802