ő úgy szeret…

ő úgy szeret, hétvégenként panírba forgat kezet, s míg te pólyában világra csodálkozó szemekkel fényfoltokat kergetsz, addig ő éhségtől üvöltő szádba, sietve hámoz tápláló keblet. serdülsz!? hallom! hangképző szervedből már nem csak a nyál, s a tej „csepeg” csodálkozol…, ha faragatlan nyakadra főzi a levest; fejed búbjára – mert biztosan …

gendering

egy női szellem rím gyanakvón a földi tükörbe tekint: ej, csinos vagyok, de lelkem rút testet költött: vágyam tesztoszteron, mint a cappuccino habja, mely a gőztől fehéren bugyog, lágy idom, ha lép előttem, utána vágyakozva fordulok. mondd hát édes, ilyen-é az isteni gondviselés: mikor a nő kívül tűsarkút koptat, de …

széllkapu, kávé a normában

a széllkapu szökőkútjában, félmeztelen, csokibarnára sült gyerekek rohangálnak önfeledten; csupasz lábfejükkel kacagva rúgják permetté a járólapból felszökő hűsítő vízsugarat. szinyei festményébe illő ez a jelenet: a fiatal facsemeték, hűs nyugalmat adó árnyékában, egymásra tapadva: csókolózó párok – az ügyetlen nyelvek mohó tánca itt-ott „bokát” villant –, arrébb barátok bontanak palackos …

csurgói kaland

fehérvárcsurgó. víztározó a gaja torkolatában. kedvesem a csúszós töltésoldalban lefelé araszolgat. előzékenyen elveszem tőle a fényképezőgépet: fogadjunk ezt jobban félted! nem, csak láttalak már kétszer így seggre ülni. íme a természet lágy öle: bokáig kajtatok a süppedős iszapban. fogok egy centis békát, a sárból kúszik elő, kézfejre másztatjuk, levideózzuk. aranyos. …

újra leszívás

a SOTE-ra időben érkezünk, bár előtte kisebb dugóba kerülünk az erzsébet hídi feljárónál. őrület, hogy egy nüansznyi úthiba, mekkora fennakadásokat tud eszközölni a közlekedésben. hét tizenöt. az embriológiai osztály tömve. nyomasztó a csend, szinte tapintható a feszültség. a nők visszafogottan egymást méregetik: őt ismerem, őt már korábban láttam itt…, vajon …

Maszkok haza!

szeressük a vezért…, meg lakodalom is lesz, ugyan a kétszázegyedik majd kint iszik a góréban, míg a többi koma az asztal alá mulat(t), vagy épp nótánkat húzza. pozitívum, hogy védettséget nem igazoló kártyával már tüntethetünk (is) (itthon) (akár) eddig védekeztünk, akár nem, most végre mocskosul berúgjuk azt a gazdagságot! fiaim: …

Egoland©

önzetlen, értelmes társadalomban, visszacsatolások nélküli rendszer, létezhetne? Egolandben©, minden további nélkül: itt mesés fantáziavilágokat teremthet a műanyag szépítő elem: a demokratikus képzelet. ha a polcokon keresnéd, a termék dobozán ez áll: „ikonikus őszinte világ” – ajándék közöny kiegészítőkkel. oldalán, angol feliratú sticker: approved by *** lickers. 0504 2021 L’ambrus

áldja meg az isten magát, hallja-e!

fehérvár felé tartunk a buszon. kisbér megállónál felszáll egy testes roma asszony, piros nadrágban, sárga blúzban, kezén, és nyakán karácsonyfányi fux. egy sporttáskát, egy kézitáskát, és egy gurulós bőröndöt cipel. kabos stílusban beszél. sofőrnek: a bíróságnál megáll, mérnem áll meg? figyeljen, ne legyen ám köztünk harag, nincs harag közöttünk, megbocsájtok …

insert

kallódó tárgyak: ceruzák, filctollak, fogkefe, kalandozó testrészek: fiú ujja, ficánkoló nyelve, a lány meleg keze, gondolatai, esze – dolgok, amik néha nem a rendeltetési helyükre kerülnek: ismerkednek, nedves közegben. 0512 2021 L’ambrus

haza, csak egy…

Márai írja, hogy „haza” csak egy van: az anyanyelv. – egyetértek, de kiegészíteném a következőkkel: az anyanyelvben nemcsak, hogy minden szó ismerős, azok jelentése, viselkedése, jelleme jól körülírható, meghatározott funkciójú, szabályrendszerhez kötött, olyan kellemes csengésű dal, amit ha „visszaolvasol”, benne otthonra lelsz. Ez a haza nem árul el. Ezzel ellentétben, …

a magyar, a szürke: a marha

a magyar, a szürke: a marha, vágni való hungarikum, honfoglaló fajta bár mostanság inkább turistalátványosság: fejét lehajtva szelíden kecskék között füvet legel, s kutyatejet tép a nyelve, unottan, megvezetve bólogat a sorban, és míg az „őserőt” tereli a gazda, az impozáns hústömeg tűri-hagyja, mert méretes ugyan, de jámbor, engedelmes: esze …

röfögjön a jobbik

címeres kólás doboz, felrázod a „szénsav” a pofádba köp: zsidó vagy! takarodj! – hűtőbe rakod, állni hagyod – a „szénsav” távozik, a doboz, a márka megmarad: – már nem szúr – én is zsidó vagyok. ibs-em van: egy ideje, kerülöm a (kép)zavaros szénsavas üdítőket – az édeseket, a felpuffasztókat…, a …

Lotyósneffek

bájos, ahogyan a modern, városi környezet kényelmében szocializálódott polgártárs, az alattomosan láthatatlanul támadó tüdőrugástól sem visszarettenve, ray-ban napszemüvegben, nike sportcipőben, karon fityegő táskával, egymás hegyén hátán, vagy inkább egymásnak a szájában lógva – al dente: a tészta már feszes, harapása van –, a teraszokon villog, a „majdnem” nyitás napján. mintha …