/ Képzet-társítások / A fejed felett... – kontár módon te buta hobbit – lengyel medve, mibe nyaltál már megint fenekestül bele!? Most aztán mancsod bőszen nyalogathatod..., – felduzzadt látom! – , de arany-méz az nem – csak a fájdalom, mi csurran majd csuporba háborodott szádon! Dörmögsz, hogy csípnek a darazsak!? – Te kerested a bajt! Hát úgy véled, ha szentelt vízbe dugod feldagadt torkosságod - őszülő halántékod, az enyhíti majd mérgezett-fullánkok hadának vad rohamát...!? Mi vitt rá a „bajra” te balga-barna, hogy döntését kasok királynőinek átruházd lomha-dogma vallásodra!? Ejnye! Hát nem tudtad!? hogy gyermeki foganásról, kihordásról, életről-halálról: magzati kérdésekről, érdemben csak maga a királynő, – és a közvetlen pocak-ügyi felügyelő – az aki parancsolhat!? Nem féled hát, a hártyás szárnyak erősödő suhogását? Fullánkjaik féktelen villogását? Döfni fognak! És döfnek is! – Én testem éndöfésemdöntésem! – döngik füledbe! … Tudhatnád..., amit te keresel drága komám..., az a konzervált virágpor..., amit szelid méhecskék gyűjtögetnek, nyelnek, majd bendőkből öklendeznek – gyengéden visszafeleselnek hogy te aztán, majd mohón felnyalhasd, az édes laktató hányatot... De akikkel te viaskodsz, azok: darazsak! – fullánkjukkal többször szúrnak, – egy döféstől el nem hullnak – láthatod! – – Buta medve... bánhatod! 1105 2020 L’ambrus