setét vagy hazám, de legalább benned meg nem vakulok. igaz, ki sem száradok, oly gondosan rohasztanak, öntöznek itt túl: negédes öntömjén áradat borogatja retinám, tekintetem hogy maradna szárazon? forma, mely nem ép – tarlóba klopfolt szélezett rántott hús illat, mely körbe leng, az sem épp fűszerillatú. belbecs, hagyjuk. huszadikán, derengve gyógyul a kaszt benyelik a nagy azt: garatra csorgó nyálukon tükröződik vissza az elfüstölt tizenöt milliárd. tekintetem égi cirkusz helyett, betegágyamban befelé fordítom, kirekesztettségben együtt e delíriumos nagycsaládban ünnepelni így van okom. hörög a tüdő, a baj abajog, katarzisban égre fel nem hallik: másképpen gondolkodók leve ez, a beteg durrog, vére hevül, az morajlik… lamb. 0828 2024