egy női szellem rím gyanakvón a földi tükörbe tekint: csinos vagyok, de lelkem rút testet költött: vágyam tesztoszteron, dús mint a cappuccino habja, mely a gőztől fehéren bugyog, lágy idom, ha lép előttem, utána vágyakozva fordulok. mondd hát édes, ilyen-é az isteni gondviselés: mikor a nő kívül tűsarkút koptat, de p(r)ofán belül – s remingtonnal csorbult önképén borostát kerget? tisztulj kép! el innen, fel a kibélelt netre, fel a menny.be! az oldal döcögve stíluslapot ölt, – a sávszélesség szar: s már tudja, érzi a bőrén, hogy mit jelent az elvárt társadalmi nem, a „lö zsender” fogalma: tarisznyád bikkfa? ügyelj, bimbajad ne fakadjon tejbe! / Angelo jön, és a Herceg – (kardot rántanak) majd egy jót szeretkeznek. / 0802 2021 l’ambrus