hawking

felkeltem
ma is,
ahogy minden 
dologtalan reggel
két lábam könnyedén
iszkolt a papucsba – sima ügy
ásítás – nyújtózás – nyaktekerés
sorjában, így szoktam:
lefőztem a kávét
majd szervíroztam
hörpintős ölelés
szeretés, nevetés
sikamlós, napi rutin
fel sem tűnik, 
hogy az összes testrészem úgy
működik, és teszi dolgát 
miként az elrendeltetett:
látod? minden ujjam fürgén dalolva ugrik –
funkcionál! nem rest, ha utasítom
öltöztet, etet – kanalat szájhoz 
emel, vagy épp költeményt ír
a szám is jól artikulál, csókol
szívem emberi hangomra 
tisztán érthetően felel…
leírni mindezt, minek is?
hiszen magától értetődő, és 
annyira természetes 
csupa hétköznapi dolgok ezek, 
mint ahogy az ember két lábon jár,
vagy kerekesszékben gurul.


1222
2020
L’ambrus

/ Stephen Hawking emlékére /


Vélemény, hozzászólás?