ő úgy szeret, hétvégenként panírba forgat kezet, s míg te pólyában világra csodálkozó szemekkel fényfoltokat kergetsz, addig ő éhségtől üvöltő szádba, sietve hámoz tápláló keblet. serdülsz. hallom. hangképző szervedből már nem csak a nyál, s a tej „csepeg” csodálkozol, ha faragatlan nyakadra főzi a levest; vinnyogsz, ha fejednek búbjára ül a barack? emlőnek rendületlenül, – nem így tanultad? – légy híve elébb oh…(?)! mert ki is vagy te valójában, egy hús-vér anya kölyke, vagy egy ékes buborék, egy „fogalom” szülötte? 0621 2021 L’ambrus