szeressük a vezért..., meg lakodalom is lesz, ugyan a kétszázegyedik majd kint iszik a góréban, míg a többi koma az asztal alá mulat(t), vagy épp nótánkat húzza. pozitívum, hogy védettséget nem igazoló kártyával már tüntethetünk (is) (itthon) (akár) eddig védekeztünk, akár nem, most végre mocskosul berúgjuk azt a gazdagságot! fiaim: NER! hívjátok hát ide liháldot, lőlincet, meg a lolkait csak ügyeljünk, ne készüljön újabb videó béremelés: az várható, kokain: az magánügy. aki nem kurvázik, ne is egyék – az is magánügy! hamarosan: az meg időben elég határozatlan – keresztény tömegbuzulás az ereszen – no-no! magánügy! közben… a jövő évi éhbérekről tárgyalnak, de elébb megvárják a második negyedév végét, a harmadik negyedév elejét, a világbékét, az emberi faj vénuszra menetelét, majd utána…– sci-fi-t írok épp: torgyán is feltámad, a másvilágról hoz: cseresznyét addigra a „legyek” eltűnnek. – és még, „munkaalapú társadalmat is építünk" – tette hozzá az épp aktuális vezér. 0521 2021 L’ambrus
Címke: Ambrus László – Költeményei
megcsalt!
megcsalt! az ő hibája, rohadjon meg... megcsalt, az én hibám is, igy kellett lennie... megcsalt, mondjuk én is őt – szerencsére. megcsalt, de megbocsájtok, akkor most oda az önbecsülésem? megcsalt, én ebbe belehalok! – dehogy. megcsalt, vége, na, végre! 0411 2021 L'ambrus
tizenéves face-ket épít
friss, szerelmes tavasz – bizsergető csókok, és szívás: jószágjegy a nyakon. törékeny lélek a mellbimbó nyálas, zsenge, száját tépi az „alfa”, reá tapasztja liheg, bizsereg az ujj – vagy inkább a clitoris? (sometimes referred to as "the female penis") milliónyi insta posztba publish, like & share plíz! játszi-boldog órák, vagy csak bolond vágyat oltó másodpercek: huss! látszat özön: a lájkokra ezredmásodpercenként visszatapint a „szeretném, hogyha szeretnének” – Ady nóta. most épp, vajon ki (nem) kedvelt? dereng a szűz, tükörként csillan a retinán mennyien imádják – but the sad truth is: #údegáz vagy (babám). jaj, ha be-tag-el az új évszak: szakítás mennyi fájdalmat szül, előre borítékolható az is, hogy az aliasa hamarosan más szoknyája alá jár se hash-e, se tag-je! csak a huss-a! ne maradjon a csávónak love-hívumból, s emlékekből mérget kirázandó, puffogó vipera nyelve: beállítások > szemé(ly)t kiválaszt > profil letiltása opció: de most, hogy még dúl az a valami, az a veszettül imádlak: – vagy mi (szinte) #meghalnékérted! – na, akkor gyorsteszt ellő: rajta, itt a fegyver, loccsantsd ki #nagyszerelmem szépen az agyad is a falra. #loccsafalra #loccsafalva #tizenévesfaceke #iwfdfy #tizenévesfaceketépít. 0412 2021 L’ambrus
Száz ok, hogy miért szeretlek
ím „száz ok, hogy miért szeretlek”, az is száz, hogy miért nem: te bölcselő! itt fuldokolsz, mint aki dolga végeztével leköszön, „zseni”, – az – és hamvában hentereg, komplett? dehogy, csak egy konzervdoboz: felfeszítette fedelét a szélfútta, onnan vonyít a lelke, és ha a nap néha beköszön: kegyesen árnyékvállat von köré ritka látogató, – no és mit lát? a sok szilánk, ami árnyként a „fényre” szökik..., jobb volna bent hagyni. – de a vihar: ami erővel taszít, bordát tör, üldöz, uszít illeszkedj: bírsz? – te barom! azt ugye nem kérdi. Xantippe! – hallod? odakint mennydörög, és minden könnyét felkortyolom, – néha már a kutya is ide vizel...: fedelem sincs, sem hitem! száz ok, amiért szeretlek? megannyi amiért gyűlöllek! cseppenként kortyolom fel mérged, te bolond...: érdem, vagy büntetés itt levegőt venned? – csak egy okot mondj, hogy miért ne öljelek meg. 0312 2021 L’ambrus
naplóvers: harmadik felvonás
délelőtti menetrend: asszisztált reprodukciós vizsgálat, itt: medend, tizenöt percet vesz el, plusz harmincezer. míg a kedves terpeszt bent, én addig fogyaszt itt: budai kettő – dupla presszót lesz szíves, és abból a teljes kiőrlésűből kettőt. hideg van. kint fogyasztom, ide ki kíván? a legfelsőbb kontroll, öt perc ennyi alatt eltüntetem. meg a lány is, aki a narancslevét a kuka fedelén parkoltatja. szalvétád van? szar ez a pandémia, de mit csináljak, amíg tart a vizit addig mászkálok, kényszeresen tépem magam, és a maszkot, néha visszatolom (csak) amikor kék fényt látok, irány a széllkapu, millenáris: ott most süt a nap, takarék mód: „on” útközben kirakat: fű-fa-virág: itt vagyunk! írja ki a virágüzlet tulaja, vágott kartonra, lehet rendelni, megyünk! tönkre: nem, házhoz: gondolom haldokló napsugaram! úgy szívnálak magamba, szerintem tőlem lett fagyos ez a nap, ez itt az entrance: őrből kicsit több mint a tasnádi perén, tengelicből kevesebb: civakodnak. fészekanyagért nyújtózik egy dolmányos, aztán szemétből kotort csirkét aprít vaskos csőrével napkollektor erdő vasoszlopon, rákötném magam, csak hogy átmelegedjek; hamar kiderül mi lesz: dr. murber vajon aláírta a paktumot? – nem, hiszen még szerződést az államtól nem kapott. szépséges kilátások a lombok alatt, lombik előtt, gyorsan rászámolok: harmadik menet következik. hideg a pad, a végén még felfázom. 0310 2021 L’ambrus
bármi lehet, és semmi sem biztos
Bármi lehet, és semmi sem biztos: nálam épp a pizza sült, míg fölöttem a TEK forrongott... zupogásra ajtót nyitok, lisztes kézzel int, a fegyveres hogy húzz a k. anyádba de tüstént burkoltan vissza, és míg a szomszéd jogait olvassák, én már a rukkolát terítem, megszagolom a füvet is, mariska-e: nem. még egy kis oliva is mehet rá; és elindul a találgatás, hogy mi lehet: mostanában az a kéjes női nyögés áradat, dugnak ezek! kora du. vagy de. mocskosul ráérnek! a tag vagy kétszáz kiló, liftbe is csak egyedül száll (be) aktus közben alul lehet, fel ez már nem emelkedik hangját viszont nem hallani, tehát a kép összerakva: a mama bizonyosan új vibrátort vett, de azt az elhárítás meg miért keresné, hacsak nem a lába között TEK-es tökös pornót forgattak, vagy Orbán Viktor a tizedikről – nem hazudok, itt is lakik: egy ilyen, biztos csak kópia – panaszt emelt a sűrű sikoly-zápor miatt, de mondom, hogy bármi lehet, a pizza is kész: lehet. 0302 2021 L’ambrus
getting noticed
/mert nem elég jól írni/ „lászló, you are getting noticed” köpi időnként arcomba a linkedin – ekkora faszságot! ki vesz engem észre... anyámon kívül jó, talán egy kicsit túloztam, vagy nem, és nem karol fel a bájarcú irodalom sem, pedig de jól festenék Tóth Kriszta ölében, keblein? a Nők Lapja címlapján heverészve még a kék öltönyöm is felvenném boholytalanítva, hogy a Grecsóhoz színben „menjek”, „a vers a mi hazánk” ohh. – a kis hatásvadász de nekem nincsen vérgyökerem, az még annó Trianonnál elveszett, bár, ha nagyapám, és tőle anyám nevét a Tóth-ot én is felhegesztem – kipróbálom, legalább apám szaros hagyatékát hátrébb tolhatom az arcomból, és ki tudja, vagy inkább ki nem: Tóth A. László, vagy A. Tóth László – hmm, talán az utóbbi, megfontolandó: Friedmannak mondjuk nem jött be az alakváltás – viszont ő legalább igazi szenvedésekkel, igazi költő volt, nem holmi fényes szobadísz.
0225 2021 L’ambrus
Polytopia kriptovalutája
Elon bármit mond, tweetje coin: Bit. Polytopia lakói is hatékonyabban fejlesztik, építgetik civilizációjuk pilléreit amióta a Teslákból app-ként tölthető a sokszög alapú géniuszi tej „new gen”-eknek proteindús tőgy helyett, ez mindig kéznél: cuclizható, tőzsdei értéke egyelőre nem csapható hátra, szottyadt mellként, úgy tűnik, az unalmukban szófába gyógyulók, „Millenials” pubik szemlátomást e-táptól mintha rohamosan puhulnának: humán erőforrás deficit bezzeg mi: mitől is a nagy öregek? taknyos kölyökként ios applikációk helyett, kopott bőrt rúgtunk a panel mögötti aszfalton, vagy egyéb festetlen burkolaton, játszótereken egymást – ha beszóltál – töröltük jól pofán kezet törni fára másztunk: strapabíró izületet, meg izmokat fejleszteni... fiaink, lányaink? ők már jobbára polygon figurákkal csatáznak, csonttalan, vértelen, anyáznak, ha olykor a kimenthető küldetés nem úgy sikerül, igaz-igaz fotelben fekve kisebb a sérülések esélye: ügyelj hogy tűvel ne bökd ki, levet ereszt a konzol piszok fájdalmas fegyver vízhólyagokat növeszt.
0223 2021 L’ambrus
Szia, ez még megvan?
Joseph írt rám, hogy eladó-e még a flamenco gitár. melyik? – kérdem aminek a fedele oly repedt, s fogólapja is kopott... bundja lóg, gyors profilmustra, mert itt valami gyanús: szelfi múzeumba illő a koma – hallottam hogy vannak ilyenek, kiabáló érték trendek: more’ pénz a húszhúszra more’ gyerek, s nagyobb lakás – üjjé’ buszra kedves joseph, a gitár sajnos már elkelt. és szerencsére tényleg, de busodalomra ne legyen ok mert a Rolex, jól látom? ami a karodon a zsírodtól oly olajozottan mér, vehetsz még telj fényében vagy ezer ilyet. 0217 2021 L’ambrus
mindennapi kárhozatunkat
/egy távolsági buszon szólt hozzám az Úr hangja/ Cataniai Szent Ágota, kenj májkrémet baguettomra! Isteni csapatokról beszél egy térítő az éterben, átszellemülten, gólokról hadovál..., instant kéretlen rádiókarma az utasnak tollashátú aranycsapat küzd vállvetve bűneink ellen: Bozsik lepasszolja az Úrnak, az meg felrúgja az evolúciót Jézus, Máriának becsúszik, nem véletlen gól! Isten-Sátán: 1:0, bunda? csoda! Adidas-stoplis áhitat, valaki tán tiltott szerhez nyúlt! Tanúk vannak? Jehova? Pezsgőtablettába préselt, szentelt vízben oldódó, nem tiltólistás: Miatyánk! – vegyen be napi egyet, és rögvest földi bűneiért feloldozást nyer; meddőség ellen is jó, ettől minden arany-bula garantáltan szűzen fogan... ...hogy forr, pezseg a bubi az együgyűek kristálypoharában, fortyog a lét az univerzum ánuszába lejtő – ächtung, slippery surface fenekén... kapaszkodom én is, és beszél, és mennyei GPS-hez hasonlítja most az Isteni tanokat, egy angyali orgánum esetleg beénekelhetné: buzgó hívek, óvatosan emelkedjetek, mert a mennybe vezető útakon itt-ott traffipax várható... napi sztoikus erupcióm teljesítve, érzem rögvest elkárhozok Uram, nyelvemre ostyát, gluténmentest ha van. 0201 2021 L’ambrus
Szubszkrájb (tu máj csennöl)!
#followme a lényeg it van: háj gájsz! plíz szubszkrájb (tu máj csennöl)! izé, nem is tudom mit akarok, de valamit nagyon mutatok anyámék úgyse itthon, meg ha itthon úgyse velem... a lényegtelen meg itt: na most meg azt mondja valaki fontos a követők száma, de én az utcán sem szeretem ha követnek, na jó... ez nem olyan, ez a fajta kukkolás tudod előnyödre válik, értem tehát mutogassam magam, bár spárgázni azt nem tudok, meg már gátazni sem, azt mondjuk előtte sem, foto-génekkel nem kentek fel, és az meg hogy ki követ, a szomszéd, az adóhatóság, a policia, a kalauz, a titkos rajongó, perverz mikulás: pedofil kéjvadász, az valahogy kontrollálható? és ami kikerül az nyom nélkül eltakarodik? titkon nem archiválják? nem verik rá? rejtett kamera nem rögzíti? ellened fel nem használják? megeshet, de komolyan gondolod hogy tudsz még olyat mutatni ezeknek amit még nem láttak? Nem vagy nagy szám, akkor meg minek a felhajtás? ne is foglalkozz vele, a lényeg hogy kövessenek. (Szubszkráááájb! Szubszkráááájb!) 0128 2021 L’ambrus
amúgy elvagyok
jól elvagyok a gondolataimmal
nem idegesítjük egymàst
nem teszünk fel egymásnak fölösleges kérdést,
csak csendben vitatkozunk.
láthatsz így, mikor orrot koptatva vonszolom
lelkem az aszfalton
és megeshet az is ha közben,
elszaladsz mellettem, vagy felbukok benned úgy, hogy
rád sem nézek, vagy csak
túl későn,
de ezt
ne vedd tőlem sértésnek, csupán
belőled már eleget kaptam,
vagy épp eleget nem.
0110
2021
l’ambrus
hawking
felkeltem ma is, ahogy minden dologtalan reggel két lábam könnyedén iszkolt a papucsba – sima ügy ásítás – nyújtózás – nyaktekerés sorjában, így szoktam: lefőztem a kávét majd szervíroztam hörpintős ölelés szeretés, nevetés sikamlós, napi rutin fel sem tűnik, hogy az összes testrészem úgy működik, és teszi dolgát miként az elrendeltetett: látod? minden ujjam fürgén dalolva ugrik – funkcionál! nem rest, ha utasítom öltöztet, etet – kanalat szájhoz emel, vagy épp költeményt ír a szám is jól artikulál, csókol szívem emberi hangomra tisztán érthetően felel… leírni mindezt, minek is? hiszen magától értetődő, és annyira természetes csupa hétköznapi dolgok ezek, mint ahogy az ember két lábon jár, vagy kerekesszékben gurul. 1222 2020 L’ambrus / Stephen Hawking emlékére /
észre! én kis majmom
észre! nem veszem, pedig kéne, hogy csak az én szememben különleges, nem, nem banánnal etetem! válogat, tányérból asztalnál eszik finom a falat, ő meg idomított: cukor – így hívom nyakamba ugrik – én tapsolok, míg ő nyelvet ölt, s huhog, ha kérem, eljátssza jól nevelt, – anyja lánya, és akkor az is! nem! nem ketrecben nevelem, mindent megkap, (és is!) mert kipréselem belőle, még azt is! ami nekem korábban a lyukas zsebből kipottyant, vagy épphogy bele sem került! 1216 2020 L’ambrus
ha én a nem gondolkodó
/majd az idő.../ akkor innám minden szavát mondandóját a nagynak, de én a nemgondolkodó – épp visszája annak: inverz követem csak, közzel, mert ugyan úgy az EGY szava áll a másik ellen, míg a másik épp az egyik ellen, zagyvaság-e? – kérded, vagy csak bölcselet száz év múlva megfejti a kikelet: s nem billeg-e a nyilatkozat? meglásd! – te már nem fogod – hogy mégis nagy az idő: és az úr majd mutatja mutatók nélkül hogy kerek-e az okosság, vagy csak... 1217 2020 L’ambrus
csak egy percet szeretnék
csak egy percet szeretnék, egy apró lábnyomot, ami a sárban kontúrtalan szalad – lekövethetetlen, ösvényt nem hagy mélyre sem süpped, – és több kárt nem okoz, de a forráshoz elvezet. 1218 2020 L’ambrus
Drágakő
(Asszisztált reprodukció) /Repróversek – IV/II./ Ím, egy emberi kéz – reszketeg: a még önálló tudatra nem ébredt, parányi sejtelmek felett sorspálcát tör! A tudós idegen jött, láttamozott, s felkiáltott: „Drágakő!” A forma valóban: tökéletes! Gyémánt – mi így neveztük... Te vagy a kiválasztott! Most örülj – egy keveset –, te is kedves, aztán készülj, mert jön a második, rögösebb menet...
0822 2020 L’ambrus
merülés
Életem vérző, lelkem merülés: – elernyedt testem bekamerázott földi mikvében lebeg, s nincs az a leszületett emberi jellem, ami minden kipattintott ideát elég kóserré áztatna ahhoz, hogy test és szellem megtisztulva méltósággal átkelhessen, egy magasztosabb rítusra – de majd odaát, a legfőbb mikvésnek, minden vérző nyílásom felfedem. 1213 2020 L’ambrus
Tétova léptek
szednél-e jakszart hatezer méteren – plázáknak kurvája, hogy vaskályhádat befűtsd, s azon, na mid vagyon? ha megfejted: jószágod teje forr. 1208 2020 L’ambrus
Szívkamra
A Gottsegen György Országos Kardiológiai intézet „Szívünk kamrája" elnevezéssel, találkozási termet hozott létre a szívbetegek és hozzátartozóik részére. Az ölelés műanyag falon keresztül történik. A betegek hetekig nem találkozhatnak személyesen szeretteikkel. Szívkamra Gyönyörű gesztus – az önző világban, igazi ünnep a szemnek, amikor a hír asztalára nemcsak a bűn kerül –, hanem ha egymásra odafigyelünk. Pandémia ködfelhője alatt hozzátartozót ölelsz, apró varázs ugyan, de értéke felbecsülhetetlen, – még akkor is ha az érzést burokban, plasztik kaliton át kapod, mert a szeretet olyan akár a szellem, vagy a fénysugár: megfoghatatlan, áthatol az üvegfalon. 1204 2020 L’ambrus
A legbiztosabb védelem
Nem szeretem e szót: „különös”, egy Ady versből zúdul rám, – különös ez, különös az – még csak nem is egy egzakt dolgot leíró kifejezés, nem szólítja nevén a rémséget. És ez a film is, minden csak nem különös, egy újrajátszott álomkép, mely örökös félelmet gerjeszt. Itt ólálkodik – ki tudja mióta –, berágta magát elmém szörnyespolcára, és az önkényes gépész, gyakran kedvet kap, hogy kínozzon: befűzi a rettegést és kéretlen játssza. Felriadva, a jelenet éberen is forog, ajtón kúsznak be az árnyak, míg a hűs szobában ijedten szerelmed kezét kutatod: Angyali védelmező! aki oly törékeny, és mégis, erősebb most mindennél! Neked, ő a legbiztosabb védelem – álom sem foghat rajta!
1204 2020 L’ambrus
Nyelvvel, vagy tenyérrel?
Akadt-e legény, ki a letűnt kódexes korban, kenyérért tenyérrel áldozott a király őszintébb felének? No és akad-e legény, ki a modern társadalom lapjain, zsíros jussért nyelvével legyintget szaporán, urasági sáros ülepet? Épp most olvasom: ritka nyelvvel, ritka nagy szerencséd lehet.
1202 2020 L’ambrus
Nyugodt vagyok
Nyugodt vagyok, nem kiabálok nem sietek. Hagyom, hogy a dolgok körül öleljenek. Nyugodt vagyok nem kiabálok nem sietek. A jellem, ami üvölt belőletek. 1121 2020 L’ambrus
Reprodukció
(Asszisztált reprodukció) /Repróversek – IX./ Újra itt vagyunk. A lépcsőn emberek. Maszkban. Sorban állnak. Önmagukat reprodukálják. A libbenő ajtó felett felirat: Asszisztált Reprodukciós Osztály. A folyosón nők, férfiak – párok. Meddők. Valaki épp zokog. A rendelők bejárati ajtaja felett ormótlan kiszögellés, mint egy galaktikus architráv, vörös pontokkal számokat tüzel. Születési hó és nap. 1021. Mi erre várunk, ez lesz majd a mi számunk. A folyosón lyuggatott fémpadok, szürkék, koszosak, hidegek. Támlájukon vastag zöld ragasztószalagok, jelzik hova ülhetek. Tartsd be a másfél métert! A járólap fugái egykoron fehérek lehettek – vagy világosszürkék –, most: feketék. Magamban megjegyzem, egy alapos súrolás rájuk férne. Kisegítő érkezik, az ajtók műanyagfogantyúit törölgeti, bár azok nem koszosak, de fertőzhetnek. Covid alatt ez előírás. Már látjuk a dereshajút aki a fagyasztóból ma kiemeli a „málnáinkat”. Remélem nem ejti el. Remélem életképesek. Lassan kiürül a folyosó. Már csak mi maradtunk. És a szemközti síró pár. A falakon mályvaszínű plasztik keretben reprintek, tehetségtelen festők lilatónusú képei. Kivehetetlen, lehangoló. A pad amin ülünk egyre hidegebb, nyomja az ülepem. Kedvesem megjegyzi: nem kevésszer jártunk már itt, de a Murber dokit még egyszer sem láttuk. Azt mondja egyre kisebb. Ránézek, valóban. Már egy órája itt ülünk. Végtelen történet. A síró pár férfi tagja, hirtelen feláll majd elsiet, valószínűleg munkába megy. De előtte, még gyengéden megsimogatja kedvese arcát. Pittyen a szám. Nem a mienk. A pár hölgytagját hívják. Pócsi doktornő rendel. Mi is rá várunk. Valaki odakint hangosan felröhög. Minek örül? Kedvesem kezet fertőtlenít. Harmadszor amióta itt vagyunk. Valakit épp kitolnak egy kerekesszéken, túl van a beültetésen. Őt nem a szőke, halálfejtetkós asszisztens gurítja most ki. Közben egy üres kerekest gördítenek vissza. Vajon ránk vár? Remélem. Amúgy nem egy órája ülünk már itt, hanem kettő. A hármas rendelőben szünet nélkül csörög a telefon. Senki nem veszi fel. Valahol egy standard digitális hang is jelez. Hallottam már máshol is. Kávézókban, ott a pékáruk elkészültét jelezték, áruházakban, amikor a tolvajok jöttére figyelmeztették a bolti alkalmazottakat. Itt vajon mit jelenthet? Felálltam, ideges vagyok, járkálok. A falon további képek, újszülöttekről, egyszerű keretben. Többnyire ikrek, az egyik gyerek kádban, a mellkasán sárga gumikacsa. Prüszköl neki. Aranyos. Alatta egy szemetes, tele véres pamaccsal, ide dobálják a vérvételesek a nyomó gézt. Azt hiszem ez a hivatalos neve. Nem fontos. Szólítanak, bemegyünk, Pócsi doktornő kedves. Mindig kedves. Közli az első málna megromlott… majd folytatja, a második még „ehető”, azaz beültethető. Kijöttem. A beavatkozás ideje alatt nem maradhatok. Írok. Elejtem a telefont. Megcsörren. Kedvesem az: túl vagyok rajta! – közli. De nem málna, inkább avokádó – folytatja. Nem baj! – felelem. Elfáradtam. 1127 2020 L’ambrus
Zöld a pázsit (V.no.1)
Egy a téma, kettő a változat. Millenáris élmény két huzatban. (Vázlatok) Zöld a pázsit (V. No. 1) /berreg egy levél*aszoda/ „Itten kérem, ki van adva feladatba: A pázsit legyen mindig gondosan karban-tartva: legyen zöld, és legyen tiszta!” A csók is szabad, és a füvön hemperegni, lazulni: füvezni kikapcsolódni… (sátöbbi.) Akkor mégis mi az, ami téged zavar? csak nem alattad a rothadó avar? De bizony hogy az! Pontosabban a buzgón áhított avartalanság. És hogy zavartalanul élvezzem a tóba libbenő-billegő hegyi barázdát. És a pihés kacsa-valag csobbanást. De nem megy, mert berreg: fejembe zúz a kézi traktor zaja a motoros kertész, a levélbaszoda – és ez már trend úgyhogy ne is rám sértődj meg, ha itt-ott kiliffen a farok szó vagy a pongyola (rühellem de mondva vagyon: fejlődik a társadalom...) – Szóval zúg-búg ez a „szar”, mint millió döglégy a beköpött disznó fülében, és joggal kérdi az ember, a morcos nyugalomra vágyó: hogy tesa! figy! egy szimpla lombgereblye tán halkabb s „környezetkímélőbb“ lenne s minden avar, s zavar nyomban eltűnne a látogató pedig dorombolna boldogan.
1118 2020 L’ambrus