falra sírta: személyes gusztus, hideg rázza, mind írásaitól Babitsnak, mind ami fennmaradt róla emberként..., – feltételezem alaposan ismeri, de legalább most már tudom, nem vagyok egyedül, (nézd fiam) van itt aki „József A.”(r)ra hegedül, és van aki Babitstól borzadva horkant, én Ady-tól kapok súlyos hányógörcsöt; és most, hogy ezt így jól kibeszéltem, nem érzem magam tőle jobban, és persze jön a kérdés: kit érdekel? – és a hangsúly, pontosan ezen van. 0316 2021 L’ambrus
Címke: Babits Mihály
Babits Mihályhoz – II.–
/ – Magányos tanítóm
síromon innen,
hol nincs-virágom s túlról – /
Babits!
. . .
Barátom! Aki Oly erős hittel,
Verseidben Az élet vizét Adtad nekünk vissza:
Megannyi, Mohón issza, annak Igaz sorait, búját, bánatát
fojtó érzését: Megfájdul belé majd a torka s mind kiált többért: Még!
Mert szomját a víz nem olthatja!
Hallom,
. . .
Feljajdul Aki Olvassa!
Szív, mi belé lát, Költő írását, Viszi gondolatát,
Könnye fakad ha, Sorról-sorra járja, Útján csak tévelyeg, s mi
Elejébe kerül: Csak a csupasz szavakat látja! A lényeg? Ki nem derül!
Mert üzenetét nem találja!
L’Ambrus
2019
0512