táncolj, vonagolj, rázd a dagadt segged galina. élvezd ki az utolsó perceket! én csak alulról – a bőség asztala alól –, gúnnyal figyellek. mit kívánjak? ha a falábak törnek, súlyod alatt a világ megremeg. 1102 2021 l’ambrus
Címke: Magyar költészet
broadcast
csattog a szomszéd feneke, most épp nyög. derekasan megdolgozzák, úgy hiszem. – panelos, betelefonálós, találgatós. – a broadcastnak vége: behúzzák az antennát, betolják az ágyfiókot. 1102 2021 l’ambrus
boldogságos percek a tweetek mezején
igyál rengeteg vizet, legyen miből zokognod... vidéki nagymamám szerint azért crossfitezek, hogy minél több baracklekvárt legyek képes hazatalicskázni péééstre’. flexem épp, hogy ferigáll – az aranyéletből – jobbra púzott tinderen, s még rá is ért, s képzeld írt... – én nem tudom, de – meg akar dugni, úgy hiszem. szerencsétlen állapot: amikor nem ugyanaz az ember vagy, mint egy perccel ezelőtt, mert szégyenedben alaposan megváltoztál s a kicsi screen odaköpi: (visszavontál egy üzenetet, megint) tudd, az fbook’ figyeli minden szívbillentyű leütésed. aj-aj, ez a nagyon privát, ez a nagyon titkos – prémium lelki vergődés: pinavilág! és ha egy kurv@ bevallja, hogy: kurva? – ezt miért nem kukacoztad ki? – csúnyán beszélek, szkeptikus gúnyos geci (is) vagyok, – és még ateista is, hogy az isten b*szna meg (engem) a sátán, vagy a demeter hátán. ide jutottunk, feleim. – látjátok szümtükhel? a vodkásfülű nyúl, miért nyúl? hahh! kísért’ a fiókba: – „és ím felboncolám én a körülöttem lévő puha „pan flag”-es emberhuzatot. látod? – szép. (milyen legyen ady? – hát piros!) erőszakom jellemebben: sex, drugs n' business management... – ezt is felverte a dudva. jól hangzik, hogy: eat pasta & run fasta', de sajna egyik nem szarja a másikat. 1102 2021 l’ambrus
a (le)hámozás napja volt
ma olyan napja volt...: hámozós. a túró rudival kezdte – különben..., én nem tudtam, hogy azt is lehet; üvegpohárba gyűjtötte a deres, roppanós csokiréteget –, majd a narancs következett: csak néztem, a pucolt gerezdekről a vékony hártyát, mily gondosan fejti le. köhögött. – a párhuzam, hogy néha én is úgy hámoznék: de a velejéig romlottat, meddig, s hogyan? 0610 2021 L’ambrus
keféjjé’ meg… (édes rózsám)
keféjjé’ meg – édes rózsám –, narancsédes fidelitas dorongja „kertemben” zamatos tavasz vár! – no’ erre…, biz még a NERek is kivirulnak – esztergom víg szele, Te! ki a szoknyám alá szimatolsz..., kockázd ki babám majd a videón, szinte arcod cirógatja a csupasz csúnyám – alliterál. néked puszi – angolosan ej! (tve) a bazilika architrávja meg csak szemérmesen pislog a tájra, ha tartása elengedné: leomlana reá, nyelvvel előre, a szilikon dombokra. hopp! megismert a csuhás, – na essem’ egy puskáspeti – statiszta volt. mikor szemérmesen megpillant odakint, a szerszámával felém (legyint.) ámen. de szerencse, hogy a nyugatos B. misi emlékháza, már nem fért el a kliptyébe’! – vagy csak unalomból nem értem a végére – itt a refrén gabitól: keféjjé’ meg – édes rózsám –, haecce’ élünk is. (meg nem is) aztán meg kesergünk, me’ rossz „nekünk” (meg nem is). 0902 2021 L’ambrus
pas de Bourrée
/egy holland balerina bűze/ listám. szeretném pénzzé tenni: „stinky” titokzoknim, a kihalászott szennyest a ruhakosárból. a menzeszt látott spermafoltosat: a telt-rózsaszín punci illatú tangám, s a levedlett szétgyúrt sneakerem. a műszálas, izzadt stift-zsíros dresszem, mely testemre tapad, s bolyhos: kinyúlt nyakú dresszen-cián, s a feslett gumist, mely élvezettel markolja szilikonmellem, s a szexjelenetben leszaggatott harisnyám... szagrajongóm! fétisbolondom! remélem, ez megér neked egy bourréet: (szólj, ha még kell, hogy „érleljem”) na és hetvenötezer fontot? – meg (hát)! „mooi” balerinám... – 0902 2021 L’ambrus
időnként lehorgonyzom nálad
időnként lehorgonyzom nálad, és lerúgom magamról az éles peremű kagylók testét, – melyek kikezdik selyemfényű dongám, s lehúzzák elmém. – meglásd, hamarosan újra megvetem lábam aranyszín partjaidon! magány, írás, szabadságom! 1101 2021 l’ambrus
zárás
a zsák behegesztett hullája, befelé mosolyog: ne dobd rám a rózsát, ne szórd rám a földet! ne hullass testemre önáztató könnyet! az ki tőlem eddig látványt kapott, más párkányhoz kell hogy álljon: a költő fekete tóba hajította tollát, s felitta komor tinta-szavát a tiltakozás: önvád, ha lenyúlsz felém, homályba tűnő arccal, tudd, nem akarok visszatérni, – kezed is eltaszítom –, mert jobb nekem itt, ahol a leírhatatlan marasztal. 0830 2021 l’ambrus
flammarion
urániámra, édes hölgy! hadd cserzem ki válladnak bőrét, kopásálló fedlapnak. – ok. 1029 2021 l'ambrus
ő úgy szeret…
ő úgy szeret, hétvégenként panírba forgat kezet, s míg te pólyában világra csodálkozó szemekkel fényfoltokat kergetsz, addig ő éhségtől üvöltő szádba, sietve hámoz tápláló keblet. serdülsz. hallom. hangképző szervedből már nem csak a nyál, s a tej „csepeg” csodálkozol, ha faragatlan nyakadra főzi a levest; vinnyogsz, ha fejednek búbjára ül a barack? emlőnek rendületlenül, – nem így tanultad? – légy híve elébb oh…(?)! mert ki is vagy te valójában, egy hús-vér anya kölyke, vagy egy ékes buborék, egy „fogalom” szülötte? 0621 2021 L’ambrus
húzás
van, hogy már gondolatban áthúzom: pixelt se gyújtson a betű. minek a „villany”, az erőfeszítés, ha mázra áll a szem, és torzítva nyel hangot a fül? l’ambrus 0730 2021
a kedves munkába siet
fejem tüsténkedő konyha, szemeim, remegő redőnyök. hajnali még az óra, az élet félálomban beköszönt: egy gondoskodó kéz nyitotta meg a vízcsapot. forgolódom... a konyha is forog, vele szédülök, csörömpölnek bennem a démonok. a villa fogai közt halk sikollyal átsiklik a víz, reflektív bőre cseppet hagy a borospohár falán, – nem látom, csak elképzelem –, aztán egy csók enged be némi fényt, s ugyanennyi reményt a kedves arca az: beúszik mint valami elmosódott fénykép, szeret – súgja fülembe halkan. nyugtázom, némán. ma csíkos pólót vett fel, kék farmerja, teste feszes, gondolata: munkába igyekvő. lassan eszmélek, fordul a kulcs a zárban: a kedves munkába siet, elköszön. 0716 2021 L’ambrus
útban voltak
„útban voltak, – hát megoldottam – szenvedjetek ti velük!”, lelkem keresed? harminc forintot sem ér, egy dobozba raktam, azt is, ki a napra aszalódjék. – négy vacak fecskefióka! mit nekem!? anyjuk míg távol számukra étket gyűjt: levertem fészkük kotródjanak, házamtól! de lásd mily kegyes a szándék, agyon őket mégsem csapom, garázs elé, ki! ott fulladjanak meg a napon. megtalálják őket majd a madárbolond mályiak csináljanak velük azt, amit akarnak! a csíny letudva, nálam többé nem csipognak: és ma végre de jót alszom, igaz-igaz, csak mint mindenkor. ej, újra humánus voltam – így mutatták, így tanultam – magamat így fürösztöm. 0702 2021 L’ambrus
forró, olyan ez a nyár…
olyan ez a nyár, hogy forró. még nincs is nyár, de elképzelem, hogy olyan lesz: forró, olyan ez a szempár, hogy éget. szemébe még nem néztem, de elképzelem hogy tekintete: éget, olyan ez a virág, hogy illatos. szirmot sem bontott, de felidézem a jövőt, és bevonzom: „illatos”, amilyen a világ olyan vagyok: hóbortos. azt képzelem magamról, valamit érek, pedig minden törekvésem – porondra illő –, hóbortos. 0412 2021 L’ambrus
tasli
negyvenesem lekeverne egy taslit a tízesemnek, s tízesem sem kedvelné különösebben a mostani énem, ejj ami voltam s ajvé ami lettem, ha tapasztalatban fordítva fejlődne az állomány: mit nem adnék – na mit nem? – csak azt hallom, hogy a „vén” már megint nyekereg.
0326 2021 L’ambrus
bármi lehet, és semmi sem biztos
Bármi lehet, és semmi sem biztos: nálam épp a pizza sült, míg fölöttem a TEK forrongott... zupogásra ajtót nyitok, lisztes kézzel int, a fegyveres hogy húzz a k. anyádba de tüstént burkoltan vissza, és míg a szomszéd jogait olvassák, én már a rukkolát terítem, megszagolom a füvet is, mariska-e: nem. még egy kis oliva is mehet rá; és elindul a találgatás, hogy mi lehet: mostanában az a kéjes női nyögés áradat, dugnak ezek! kora du. vagy de. mocskosul ráérnek! a tag vagy kétszáz kiló, liftbe is csak egyedül száll (be) aktus közben alul lehet, fel ez már nem emelkedik hangját viszont nem hallani, tehát a kép összerakva: a mama bizonyosan új vibrátort vett, de azt az elhárítás meg miért keresné, hacsak nem a lába között TEK-es tökös pornót forgattak, vagy Orbán Viktor a tizedikről – nem hazudok, itt is lakik: egy ilyen, biztos csak kópia – panaszt emelt a sűrű sikoly-zápor miatt, de mondom, hogy bármi lehet, a pizza is kész: lehet. 0302 2021 L’ambrus
pulzus
free SZFE: rögös történet, botlasz belé úton-útfélen. egy zsebéből a színes üveggolyó most másikba vándorolt, baj, vagy sem az alja itt is megnyilvánul, rendszer int: valami elébb kerül, most épp az egyszáz 51-esen ránt kést, valaki és vág: fiatal női arcot a gyáva! majdnem hím, valami súlyosan eltorzult – érzed? a fejekben, s ha nem jut be oda más hatalom forgolódó egén, csak vörös, és a narancs köd: az eredménye fulladás. kezem ijedten a másikra teszem pulzusomat mérem, nyugodt, az enyém úgy tűnik normális, de félek hogy itt nemcsak a covid az ami virál. Lényem! te ne emberi légy, annál több: értéket adj, és hangot, de életet ne végy.
0226 2021 L’ambrus
Szubjektív átbaszások
Pinát nyalt a Dénes kérdi, jól csinálom? – Persze, máshoz is ennyire értesz? 0217 2021 L’ambrus
Olyan vagyok
Olyan vagyok, akár a gyűjteményem, antik Rolleiflexek egy vitrinben engem néznek, lélektelen mattos-patinás fényükben mérhető a sebességem velük csúcsra járatom, egy-per-ötszáz, vagy már annyi se? vérnyomás, hangulat, vagy balláb kérdése. Filmem kényre fényre fix-érzékeny, tizenkét kockámnak javát már ellőttem s ami még maradt, nyikorogva ott szalad az orsón... Lencséim fényereje – meglehetősen aggasztó, idővel dekrementál, hályog ül rá, ha új témát keres, olyan mint ki jégre lépett szürkületben, manuál fókuszom tétován hunyorog előre-hátra kúszik élességet keres de csak elvétve ha talál s addigra a pillanat elszáll. Kopottas tükröm fordítottan vetít tárgylencsémre valósnál valóbb jeleneteket szervizelni kéne..., – megállapítom, vagy inkább nem: aztán csak legyintek, drága az alkatrész, ami van egy darabig jó lesz – holtomig kitart – német, megbízhatóság egy balsorsú bőrben, maradok inkább a szekrényben. 0204 2021 L’ambrus
Oltodiglan
honnan-e viruló vakcina csókolom – nem mindegy!? német, britt, kozák-e a harcos vagy csájníz, mint a pándém-káoszt szülő mely a szart is kigyűri belőled, – de én félek! jah! – hát ki nem – rühes anyja kínja, származási helye? olcsóbban beszerzem én... csak figyelj! Aliexpress, klikk, suchwort: anti scheiße gegen alle – de ingyen van! az a sok hülye... ahh so: akkor listára fel, beadassam? csak hass! csak hass! rám jó szeszil legalább még vagy hat hónapig, vagy csak holnapig? vagy a következő mutáns gruppenig leszünk mi együtt, egymásra utaltan immun(s)isak, a fejedre, úgy a hajad is szép de hát onnan rendelsz minden szart, most ez a shit mégis mennyiben más? én jobbat mondok: egy rész pfizer, kettő szputnyik, tetejébe B(i)BIBP(p), imának egy kis roma szoszimó és húzóra: Oltodiglan csapassuk — tezsvíreim! 0201 2021 L’ambrus #lambrus #nemvers #költészet #magyarköltő #magyarköltészet #vakcina #pfizer #kínaiszar #pandémia #szelfutta #szelfuttahu
Szubszkrájb (tu máj csennöl)!
#followme a lényeg it van: háj gájsz! plíz szubszkrájb (tu máj csennöl)! izé, nem is tudom mit akarok, de valamit nagyon mutatok anyámék úgyse itthon, meg ha itthon úgyse velem... a lényegtelen meg itt: na most meg azt mondja valaki fontos a követők száma, de én az utcán sem szeretem ha követnek, na jó... ez nem olyan, ez a fajta kukkolás tudod előnyödre válik, értem tehát mutogassam magam, bár spárgázni azt nem tudok, meg már gátazni sem, azt mondjuk előtte sem, foto-génekkel nem kentek fel, és az meg hogy ki követ, a szomszéd, az adóhatóság, a policia, a kalauz, a titkos rajongó, perverz mikulás: pedofil kéjvadász, az valahogy kontrollálható? és ami kikerül az nyom nélkül eltakarodik? titkon nem archiválják? nem verik rá? rejtett kamera nem rögzíti? ellened fel nem használják? megeshet, de komolyan gondolod hogy tudsz még olyat mutatni ezeknek amit még nem láttak? Nem vagy nagy szám, akkor meg minek a felhajtás? ne is foglalkozz vele, a lényeg hogy kövessenek. (Szubszkráááájb! Szubszkráááájb!) 0128 2021 L’ambrus
octo[puszi] dilemma
akarok egy polipot, de nem olyat ami már nem mozog, ami kéjjel sercegett forró zsír ölében, hogy három szívvel, élettelen gyomorsavra csússzon, hanem ami képes, ami kommunikál, színt vált, színt vall, sodródik, lebeg korongozó léptekkel, egy üvegbe zárt sós-falú óceán belehelt ablakán, amire orrom is tapad, hogy hosszasan nézzük egymást míg csápjaink össze nem fonódnak... de vajon tud ez olyat, hogy viszlát gond és gondolat? nesztelen, egy kedves kétlábú beúszik, és ő tud, hirtelen elröppenteni vágyat: az egyik vitrined helyére mehet, mert – ha így megy tovább a szobánkba, – gyűjtött dolgaidtól, lassan én nem férek el. 0128 2021 L’ambrus
Lehetek
Lehetek infernálisan lucidus? Lehet-e más a politika? Kimenetele, ha kezet szorítasz az ördöggel? Vagy ha szarba lépsz, cipőd talpa jázmin illatú? I’m honestly so lost into you meine Liebe Ex és Current politikusaim. Szavatok szagra mondom: sunyi finggal azonos.
0125 2021 L’ambrus
Etelka
/kultúrát a népnek/
Egy termékeny negyvenkilenc
éves nő, van foga is:
egy, na jó tán kettő.
Szájába ugyan nem néztem
meg amúgy is ki csókolná,
ezt a rusnyát? Hja, akadt aki!
Azt mondja
a kereskedelmi tévében
– ezt csak a hülyék miatt nem így írom: tv.
meg a bandik miatt
Brittany! Ő biz a tizenhetedik,
és az unokák közt
akad ám Nøel is.
a többiek nevét meg sem
említette de bánom is,
ha úgy tetszik kitalálom!
De ej, mikor egyik fia a Marczi
kinek stilusába! – mer ugye van neki –, menye
esett halmozottan pottyantásig bele, na most
ő „aztat” is állítja,
hogy „a Brittany a’ nem a fiátul van
merhogyő ezen idő alatt például a börtönben raboskodott”, – ahh so!
és nem olyan hosszú a’ marci
meg a farka se hogy a börtönrácsokon felkeményítve, –
ez pediglen az ő szájából esett ki, az unoka meg, na
szal így szlengesen ne engem okolj
ha profán: hogy egy cigány kurvát
megtermékenyítsen!
így megyen ez…
on’griában mostanság,
így bugyog a katódtalan síkképernyőn:
villants braint cigány, n’ hell yeah
I tell you how f*king intelligent you are!
Digitalizált fekália: de legalább
jól szórakoztunk drága Etelka.
Még vagy negyven unokát ha
kérhetnénk a rácsok mögül
(az egyiket hívhatnák mondjuk így: K. Biden)
0125
2021
L’ambrus
hawking
felkeltem ma is, ahogy minden dologtalan reggel két lábam könnyedén iszkolt a papucsba – sima ügy ásítás – nyújtózás – nyaktekerés sorjában, így szoktam: lefőztem a kávét majd szervíroztam hörpintős ölelés szeretés, nevetés sikamlós, napi rutin fel sem tűnik, hogy az összes testrészem úgy működik, és teszi dolgát miként az elrendeltetett: látod? minden ujjam fürgén dalolva ugrik – funkcionál! nem rest, ha utasítom öltöztet, etet – kanalat szájhoz emel, vagy épp költeményt ír a szám is jól artikulál, csókol szívem emberi hangomra tisztán érthetően felel… leírni mindezt, minek is? hiszen magától értetődő, és annyira természetes csupa hétköznapi dolgok ezek, mint ahogy az ember két lábon jár, vagy kerekesszékben gurul. 1222 2020 L’ambrus / Stephen Hawking emlékére /