galina

táncolj, vonagolj, rázd a dagadt segged
galina. élvezd ki az utolsó perceket!

én csak alulról 
– a bőség asztala alól –, 
gúnnyal figyellek.

mit kívánjak?

ha a falábak törnek, súlyod alatt
a világ megremeg.

1102
2021
l’ambrus

broadcast

csattog a szomszéd feneke,
most épp nyög.
derekasan megdolgozzák,
úgy hiszem. –
panelos, betelefonálós,
találgatós. –
a broadcastnak vége: behúzzák 
az antennát, betolják
az ágyfiókot.

1102
2021
l’ambrus

boldogságos percek a tweetek mezején

igyál rengeteg vizet,
legyen miből zokognod...

vidéki nagymamám szerint azért
crossfitezek, hogy minél több
baracklekvárt legyek képes
hazatalicskázni péééstre’.

flexem épp, hogy ferigáll – az
aranyéletből – jobbra
púzott tinderen, s még rá is ért, s képzeld írt...
– én nem tudom, de –
meg akar dugni, úgy hiszem.

szerencsétlen állapot:
amikor nem ugyanaz az ember vagy, mint
egy perccel ezelőtt, mert szégyenedben
alaposan megváltoztál s a kicsi screen
odaköpi: (visszavontál egy üzenetet, megint)

tudd, az fbook’ figyeli minden
szívbillentyű leütésed.

aj-aj, ez a nagyon privát, ez a
nagyon titkos – prémium
lelki vergődés: pinavilág!

és ha egy kurv@ bevallja, hogy: kurva?
– ezt miért nem kukacoztad ki? –
csúnyán beszélek, szkeptikus gúnyos
geci (is) vagyok, – és még
ateista is, hogy az isten
b*szna meg (engem) a sátán, vagy
a demeter hátán.

ide jutottunk, feleim. – látjátok szümtükhel?

a vodkásfülű nyúl, miért nyúl? hahh!
kísért’ a fiókba: – „és ím felboncolám én
a körülöttem lévő puha „pan flag”-es
emberhuzatot. látod? – szép. 

(milyen legyen ady? – hát piros!)

erőszakom jellemebben: sex, drugs n'
business management... – ezt is
felverte a dudva.

jól hangzik, hogy: eat pasta & run fasta',
de sajna egyik nem szarja a másikat.

1102
2021
l’ambrus

a (le)hámozás napja volt

ma olyan napja volt...:
hámozós.
a túró rudival kezdte –

különben...,
én nem tudtam, hogy azt is lehet;
üvegpohárba
gyűjtötte a deres, roppanós csokiréteget –,
majd a narancs következett:
csak néztem, a pucolt gerezdekről 
a vékony hártyát, mily gondosan fejti le.

köhögött. –

a párhuzam, hogy néha én is úgy hámoznék:
de a velejéig romlottat, meddig, s hogyan?

0610
2021
L’ambrus

keféjjé’ meg… (édes rózsám)

keféjjé’ meg – édes rózsám –,
narancsédes fidelitas dorongja
„kertemben” zamatos tavasz vár!
– no’ erre…, biz még a NERek is kivirulnak –
esztergom víg szele, Te! ki a
szoknyám alá szimatolsz...,
kockázd ki babám majd a videón, szinte
arcod cirógatja a csupasz
csúnyám – alliterál. néked puszi –
angolosan ej! (tve)
a bazilika architrávja meg
csak szemérmesen pislog a tájra, ha tartása
elengedné: leomlana reá, nyelvvel előre, a
szilikon dombokra. 

hopp! megismert
a csuhás, – na essem’ egy puskáspeti –
statiszta volt. mikor szemérmesen
megpillant odakint, a szerszámával felém (legyint.) ámen.
de szerencse, hogy a nyugatos B. misi
emlékháza, már nem fért el a kliptyébe’!
– vagy csak unalomból nem értem a végére –
itt a refrén gabitól: keféjjé’ meg – édes rózsám –,
haecce’ élünk is. (meg nem is)
aztán meg kesergünk, me’
rossz „nekünk” (meg nem is).

0902
2021
L’ambrus

pas de Bourrée

/egy holland balerina bűze/

listám.
szeretném pénzzé tenni:
„stinky” titokzoknim,
a kihalászott  szennyest a ruhakosárból.
a menzeszt látott spermafoltosat:
a telt-rózsaszín punci illatú tangám, s 
a levedlett szétgyúrt sneakerem.
a műszálas, izzadt stift-zsíros
dresszem, mely testemre tapad,
s bolyhos: kinyúlt nyakú dresszen-cián,
s a feslett gumist, mely élvezettel
markolja szilikonmellem, s a
szexjelenetben leszaggatott
harisnyám...

szagrajongóm! fétisbolondom! 
remélem, ez megér neked
egy bourréet: (szólj, ha még kell, hogy
„érleljem”)

na és hetvenötezer fontot?
– meg (hát)! „mooi” balerinám... –

0902
2021
L’ambrus

időnként lehorgonyzom nálad

időnként lehorgonyzom nálad, és
lerúgom
magamról az éles peremű kagylók testét, –
melyek kikezdik selyemfényű dongám, s
lehúzzák elmém. –

meglásd, hamarosan újra
megvetem lábam aranyszín
partjaidon!

magány, írás, szabadságom!

1101
2021
l’ambrus

zárás

a zsák behegesztett
hullája, befelé mosolyog:

ne dobd rám a rózsát, ne
szórd rám a földet! ne hullass
testemre önáztató könnyet!

az ki tőlem eddig látványt kapott,
más párkányhoz kell hogy álljon:

a költő fekete tóba hajította tollát, s 
felitta komor tinta-szavát
a tiltakozás:

önvád, ha lenyúlsz felém,
homályba tűnő arccal, tudd,
nem akarok visszatérni, –
kezed is eltaszítom –, mert

jobb nekem itt,
ahol a leírhatatlan marasztal.

0830
2021
l’ambrus

flammarion

urániámra, édes hölgy!
hadd cserzem ki válladnak bőrét,
kopásálló fedlapnak. – ok.

1029
2021
l'ambrus

ő úgy szeret…

ő úgy szeret, 
hétvégenként panírba forgat 
kezet, 

s míg te pólyában
világra csodálkozó szemekkel
fényfoltokat kergetsz,
addig ő éhségtől üvöltő
szádba, sietve hámoz 
tápláló keblet.

serdülsz. hallom.
hangképző szervedből 
már nem csak a nyál, s 
a tej „csepeg”

csodálkozol, ha
faragatlan nyakadra főzi a levest;
vinnyogsz, ha fejednek búbjára
ül a barack?

emlőnek rendületlenül, – nem így tanultad? – 
légy híve elébb oh…(?)!

mert ki is vagy te valójában, egy 
hús-vér anya kölyke, vagy egy ékes buborék, 
egy „fogalom” szülötte?

0621
2021
L’ambrus


húzás

van, hogy már gondolatban áthúzom:
pixelt se gyújtson a betű.
minek a „villany”, az erőfeszítés, 
ha mázra áll a szem, és 
torzítva nyel hangot a fül?

l’ambrus
0730
2021

a kedves munkába siet

fejem tüsténkedő konyha,
szemeim, remegő redőnyök.
hajnali még az óra, az élet
félálomban beköszönt:
egy gondoskodó kéz
nyitotta meg a vízcsapot.

forgolódom...
a konyha is forog, vele szédülök,
csörömpölnek bennem a démonok. 

a villa fogai közt halk sikollyal átsiklik a víz,
reflektív bőre cseppet hagy a borospohár falán, –
nem látom, csak elképzelem –,

aztán egy csók enged be némi fényt, s ugyanennyi reményt
a kedves arca az: beúszik
mint valami elmosódott fénykép,
szeret – súgja fülembe halkan.
nyugtázom, némán. 

ma csíkos pólót vett fel, kék farmerja, teste feszes, 
gondolata: munkába igyekvő.
lassan eszmélek, fordul a kulcs a zárban:
a kedves munkába siet,
elköszön.

0716
2021
L’ambrus

útban voltak

„útban voltak, – hát megoldottam –
szenvedjetek ti velük!”,
lelkem keresed?
harminc forintot sem ér,
egy dobozba raktam, azt is, ki a napra
aszalódjék. – négy vacak fecskefióka! mit nekem!?
anyjuk míg távol számukra étket gyűjt:
levertem fészkük
kotródjanak, házamtól!
de lásd mily kegyes a szándék,
agyon őket mégsem csapom,
garázs elé, ki! ott fulladjanak meg a napon.
megtalálják őket majd a madárbolond mályiak
csináljanak velük azt, amit akarnak!
a csíny letudva, nálam többé
nem csipognak: és ma végre de jót alszom,
igaz-igaz, csak mint mindenkor.
ej, újra humánus voltam – így mutatták,
így tanultam – magamat így fürösztöm.

0702
2021
L’ambrus

forró, olyan ez a nyár…

olyan ez a nyár, hogy 
forró. még nincs is
nyár, de elképzelem, 
hogy olyan lesz: forró,

olyan ez a szempár, hogy
éget. szemébe még nem 
néztem, de elképzelem
hogy tekintete: éget,

olyan ez a virág, hogy
illatos. szirmot sem bontott,
de felidézem a jövőt, és
bevonzom: „illatos”,

amilyen a világ olyan vagyok:
hóbortos. azt képzelem magamról,
valamit érek, pedig minden 
törekvésem – porondra illő –, hóbortos.

0412
2021
L’ambrus

tasli

negyvenesem lekeverne egy
taslit a tízesemnek, s 
tízesem sem kedvelné 
különösebben a mostani
énem, ejj ami
voltam s ajvé ami lettem,
ha tapasztalatban
fordítva fejlődne az
állomány: mit nem adnék –
na mit nem? – csak azt 
hallom, hogy a „vén” 
már megint nyekereg.
0326
2021
L’ambrus

bármi lehet, és semmi sem biztos

Bármi lehet, és
semmi sem biztos:
nálam épp a pizza sült, míg
fölöttem a TEK forrongott...
zupogásra ajtót nyitok, lisztes kézzel
int, a fegyveres hogy húzz
a k. anyádba de tüstént burkoltan vissza, és
míg a szomszéd jogait olvassák,
én már a rukkolát terítem, megszagolom
a füvet is, mariska-e: nem.
még egy kis oliva is mehet rá; és
elindul a találgatás, hogy mi lehet: mostanában
az a kéjes női nyögés áradat,
dugnak ezek! kora du. vagy de.
mocskosul ráérnek!
a tag vagy kétszáz kiló, liftbe is csak egyedül száll (be)
aktus közben alul lehet, fel ez már nem emelkedik
hangját viszont nem hallani, tehát a kép
összerakva: a mama bizonyosan új vibrátort vett, de
azt az elhárítás meg miért keresné, hacsak nem
a lába között TEK-es tökös pornót forgattak,
vagy Orbán Viktor a tizedikről – nem hazudok,
itt is lakik: egy ilyen, biztos csak kópia – panaszt emelt
a sűrű sikoly-zápor miatt, de mondom, hogy
bármi lehet, a pizza is kész: lehet.
0302
2021
L’ambrus

pulzus

free SZFE: rögös történet,
botlasz belé úton-útfélen.
egy zsebéből a színes üveggolyó
most másikba vándorolt, baj, vagy sem
az alja itt is megnyilvánul, rendszer
int: valami elébb kerül,
most épp az egyszáz 51-esen ránt kést,
valaki és vág:
fiatal női arcot a gyáva! majdnem hím,
valami súlyosan eltorzult – érzed?
a fejekben, s ha nem jut be oda más
hatalom forgolódó egén,
csak vörös, és a narancs köd: az
eredménye fulladás.
kezem ijedten a másikra teszem
pulzusomat mérem, nyugodt,
az enyém úgy tűnik normális, de félek hogy itt
nemcsak a covid az ami virál.
Lényem! 
te ne emberi légy,
annál több: értéket adj, és hangot,
de életet ne végy.
0226
2021
L’ambrus

Szubjektív átbaszások

Pinát nyalt a Dénes
kérdi, jól csinálom? –
Persze, máshoz is 
ennyire értesz?

0217
2021
L’ambrus

Olyan vagyok

Olyan vagyok, 
akár a gyűjteményem, 
antik Rolleiflexek egy vitrinben 
engem néznek, lélektelen
mattos-patinás fényükben 
mérhető a sebességem
velük csúcsra járatom,
egy-per-ötszáz, vagy már annyi se?
vérnyomás, hangulat, vagy balláb kérdése.
Filmem kényre fényre fix-érzékeny, tizenkét
kockámnak javát már ellőttem s 
ami még maradt, nyikorogva 
ott szalad az orsón...
Lencséim fényereje – meglehetősen 
aggasztó, idővel dekrementál, 
hályog ül rá, ha új témát keres, olyan
mint ki jégre lépett szürkületben, 
manuál fókuszom tétován 
hunyorog előre-hátra 
kúszik élességet keres 
de csak elvétve ha talál s 
addigra a pillanat elszáll.
Kopottas tükröm fordítottan 
vetít tárgylencsémre 
valósnál valóbb jeleneteket
szervizelni kéne..., – megállapítom, vagy 
inkább nem: aztán csak legyintek, 
drága az alkatrész, ami van
egy darabig jó lesz – holtomig kitart – 
német, megbízhatóság egy balsorsú bőrben, 
maradok inkább a szekrényben.

0204
2021
L’ambrus

Oltodiglan

honnan-e viruló vakcina
csókolom – nem mindegy!?
német, britt, kozák-e a harcos
vagy csájníz, mint a pándém-káoszt szülő
mely a szart is kigyűri belőled, – de én félek!
jah! – hát ki nem – rühes anyja kínja,
származási helye? olcsóbban
beszerzem én... csak figyelj!
Aliexpress, klikk, suchwort:
anti scheiße gegen alle
– de ingyen van! az a sok hülye...
ahh so: akkor listára fel, beadassam?
csak hass! csak hass! rám jó szeszil
legalább még vagy hat hónapig, vagy csak holnapig?
vagy a következő mutáns gruppenig leszünk
mi együtt, egymásra utaltan immun(s)isak,
a fejedre, úgy a hajad is szép
de hát onnan rendelsz minden szart, most
ez a shit mégis mennyiben más?
én jobbat mondok: egy rész pfizer,
kettő szputnyik, tetejébe B(i)BIBP(p),
imának egy kis roma szoszimó
és húzóra: Oltodiglan
csapassuk — tezsvíreim!

0201
2021
L’ambrus
#lambrus #nemvers #költészet #magyarköltő #magyarköltészet #vakcina #pfizer #kínaiszar #pandémia #szelfutta #szelfuttahu

Szubszkrájb (tu máj csennöl)!

#followme
a lényeg it van:
háj gájsz! plíz
szubszkrájb (tu máj csennöl)!
izé, nem is tudom mit akarok, 
de valamit nagyon mutatok
anyámék úgyse itthon, meg ha itthon
úgyse velem...
a lényegtelen meg itt:
na most meg 
azt mondja valaki fontos 
a követők száma, de én az utcán
sem szeretem ha követnek, na jó...
ez nem olyan, ez a fajta kukkolás
tudod előnyödre válik, értem tehát
mutogassam magam, bár spárgázni
azt nem tudok, meg már gátazni sem, azt
mondjuk előtte sem, foto-génekkel nem 
kentek fel, és az meg hogy ki követ,
a szomszéd, az adóhatóság, a policia, 
a kalauz, a titkos rajongó, perverz 
mikulás: pedofil kéjvadász,
az valahogy kontrollálható? és ami kikerül 
az nyom nélkül eltakarodik?
titkon nem archiválják? nem verik rá?
rejtett kamera nem rögzíti?
ellened fel nem használják?
megeshet, de 
komolyan gondolod hogy
tudsz még olyat mutatni ezeknek
amit még nem láttak? Nem 
vagy nagy szám, akkor meg minek 
a felhajtás? ne is foglalkozz
vele, a lényeg hogy kövessenek. 
(Szubszkráááájb! Szubszkráááájb!)

0128
2021
L’ambrus

octo[puszi] dilemma

akarok egy polipot, de nem olyat 
ami már nem mozog, ami kéjjel
sercegett forró zsír ölében, 
hogy három szívvel, élettelen
gyomorsavra csússzon, hanem 
ami képes, ami kommunikál,
színt vált, színt vall, sodródik, lebeg
korongozó léptekkel, egy üvegbe zárt 
sós-falú óceán belehelt ablakán, 
amire orrom is tapad, hogy 
hosszasan nézzük egymást
míg csápjaink össze nem fonódnak...
de vajon tud ez olyat, hogy viszlát 
gond és gondolat? nesztelen,
egy kedves kétlábú beúszik, és ő tud,
hirtelen elröppenteni vágyat: az 
egyik vitrined helyére mehet, mert –
ha így megy tovább a szobánkba, – 
gyűjtött dolgaidtól, lassan én 
nem férek el.

0128
2021
L’ambrus

Lehetek

Lehetek infernálisan
lucidus? Lehet-e 
más a politika?
Kimenetele, ha kezet szorítasz 
az ördöggel? Vagy ha szarba lépsz, 
cipőd talpa jázmin illatú?
I’m honestly so lost into you
meine Liebe Ex és Current 
politikusaim. Szavatok 
szagra mondom: sunyi
finggal azonos.
0125
2021
L’ambrus

Etelka

/kultúrát a népnek/

Egy termékeny negyvenkilenc
éves nő, van foga is:
egy, na jó tán kettő.
Szájába ugyan nem néztem
meg amúgy is ki csókolná,
ezt a rusnyát? Hja, akadt aki!
Azt mondja
a kereskedelmi tévében
– ezt csak a hülyék miatt nem így írom: tv.
meg a bandik miatt
Brittany! Ő biz a tizenhetedik,
és az unokák közt
akad ám Nøel is.
a többiek nevét meg sem
említette de bánom is,
ha úgy tetszik kitalálom!
De ej, mikor egyik fia a Marczi
kinek stilusába! – mer ugye van neki –, menye
esett halmozottan pottyantásig bele, na most
ő „aztat” is állítja,
hogy „a Brittany a’ nem a fiátul van
merhogyő ezen idő alatt például a börtönben raboskodott”, – ahh so!
és nem olyan hosszú a’ marci
meg a farka se hogy a börtönrácsokon felkeményítve, –
ez pediglen az ő szájából esett ki, az unoka meg, na
szal így szlengesen ne engem okolj
ha profán: hogy egy cigány kurvát
megtermékenyítsen!
így megyen ez…
on’griában mostanság,
így bugyog a katódtalan síkképernyőn:
villants braint cigány, n’ hell yeah
I tell you how f*king intelligent you are!
Digitalizált fekália: de legalább
jól szórakoztunk drága Etelka.
Még vagy negyven unokát ha
kérhetnénk a rácsok mögül
(az egyiket hívhatnák mondjuk így: K. Biden)

0125
2021
L’ambrus

hawking

felkeltem
ma is,
ahogy minden 
dologtalan reggel
két lábam könnyedén
iszkolt a papucsba – sima ügy
ásítás – nyújtózás – nyaktekerés
sorjában, így szoktam:
lefőztem a kávét
majd szervíroztam
hörpintős ölelés
szeretés, nevetés
sikamlós, napi rutin
fel sem tűnik, 
hogy az összes testrészem úgy
működik, és teszi dolgát 
miként az elrendeltetett:
látod? minden ujjam fürgén dalolva ugrik –
funkcionál! nem rest, ha utasítom
öltöztet, etet – kanalat szájhoz 
emel, vagy épp költeményt ír
a szám is jól artikulál, csókol
szívem emberi hangomra 
tisztán érthetően felel…
leírni mindezt, minek is?
hiszen magától értetődő, és 
annyira természetes 
csupa hétköznapi dolgok ezek, 
mint ahogy az ember két lábon jár,
vagy kerekesszékben gurul.


1222
2020
L’ambrus

/ Stephen Hawking emlékére /