(be)Csaloda

(be)Csal-oda Fölösödik a tej – becsaloda hártyát növeszt – Szőrösödik a vágy izzad: kecskéjét uszítja rá! lúdbőrzik tőle, reszket a hát rózsaszín bőrt húz – kúszik-csúszik – a kanász rálép, tiporja s mégis, ha nem vigyáz: friss tej ömlik a fejére, vagy újat nemző kanász… 1112 2020 L’ambrus

Mennyin múlott

Hogy két görbe lábadon, és a két ingaként lengő karon – melyet a jóisten „kegyelemből” hozzád vágott – nem a tiz ujj, s ugyanennyi lábujj az mi felkacagva feléd nevet? hanem négy szőrös rút-pata ami a föld-porába – trappolva – döngeti neved? Mondd csak! Mennyin múlott? Hogy kényelmes cipők s …

Lépcsőházi szörnyek

Megint engem figyelnek… – persze, ki mást figyelnének!? Vén házőrző ebek! Ti rettegett lépcsőházi szörnyek! Az ember, már lépést sem tehet, hogy vérben forgó szemekkel ne kémlelnétek? Lesitek, ki hová s hogyan lép, hogyan lélegzik – áporodott folyosó levegőjéből városi tüdőre, mennyi extrát szív? – elárulom, épp eleget! Ti lépcsőházi, …

Nagytakarítás

Mennyi szemét… mennyi lom! mit életemben jónak véltem felhalmoznom, s mi így vagy úgy: teherként, – ágas-bogas bogáncsként, rám akaszkodott… Mennyi ember! mennyi „barát”, – gardróbnyi nyűtt kabát: lám mennyi, akit annak hittem, s nem viseltem csak viseletlen: rejtekéből vicsorít rám, – bajtól meg nem óv csak: feddni-döfni kész: a …