ím egy grandiózus terv: előbb meghalok, és ha ott nincsenek angyalok, dühből leszületek majd, és elkezdem elölről mindazt amit most itt: már befejeznék.
0326 2021 L’ambrus
annyi se szent
kétséget nem kizárva pásztázom a „the unknown” ismerőseim hjúmenarcú avatár köreit, annyi se szent: akit állítólag szegről..., de végül valahogy: bejelöl. na de, ha felelőtlenül visszajelölöm, aztán egyszer csap a villám – tuti belehalok –, akkor vajon mind az összes „social – so called: – barát”, majd ps-ben mókolt, vagy csak „grab the default settings in f’book” ki gyászolom magamból az énem: ébenszín „frame”-et ölt? – legyek lelki teher halálom után? – és a sokk, nem marad egyedül, ki profilképét a siratás kelletlen időszakára, az "ismertem, – ugyan – de bárcsak tudnám ki a franc volt a tag” gondolata, jól keretbe foglalja majd, a katarzist, a gyászt. ne feledd barát, jobb ha még ma rendelkezel, és kibököd hivatalból a digitális szemé(ly)t eltörlő hagyatéki „pörszont”, – vagy szónát aki bited-bájtod ügyesen fölporszívózza, talán hangosan, talán kicsit zokogva könnyével besózza elárvult falad, és kedvesen fogadja az exited utáni téves „szia, hogy vagy?”-okat.
0326 2021 L’ambrus
#szelfutta #kolteszet #magyarkolto #kortars #lambrus #nemvers
Komázós
jönni-menni beleszólni, okoskodni. – faszomkodni – látod van, hogy fingás közben jön az ihlet..., ülj le mellém: pisszents egyet, bor is van, dödörögjünk újra, mi régi cimborák. hogy vagy balázs? rég nem hallottam felőled! (Dudikának – régen látott cimborámnak) 0315 2021 L’ambrus
Falra sírta gyengeségét
falra sírta: személyes gusztus, hideg rázza, mind írásaitól Babitsnak, mind ami fennmaradt róla emberként..., – feltételezem alaposan ismeri, de legalább most már tudom, nem vagyok egyedül, (nézd fiam) van itt aki „József A.”(r)ra hegedül, és van aki Babitstól borzadva horkant, én Ady-tól kapok súlyos hányógörcsöt; és most, hogy ezt így jól kibeszéltem, nem érzem magam tőle jobban, és persze jön a kérdés: kit érdekel? – és a hangsúly, pontosan ezen van. 0316 2021 L’ambrus
reunion – ha a lélek fakul
újra egyesíteni..., na ne baszakodj itt velem, gyúrnád össze újra liamat és noelt: noasis? vagy ian brown szájáról a redőt hereként vasalnád vissza a stone (roses) korba reunion kell? pénz drogra, a kurvára elhízott libertin gyereket is összekevered már a cure front fickóval: szegény doherty, a methadone-tól – hogy szabaduljon, konkrétan női csöcsöket növesztett: da(e)mon albarn a blur-ből, színpadra? kurjants a pub-ba: – Oi! rángasd ki az alkesz cockney wankert aschcroft? the verve? hagyd meg emléknek glastonbury-ben ha a lélek fuck-ul, a gitárra már nem úgy áll az ujj, sem a kéz sem a hang a mikrofonra – ezek önmagukat alázzák szarrá: öregkorra itt nyekeregnek engedd el, engedd! – mondom, mondom itt magamnak. 0305 2021 L’ambrus
Száz ok, hogy miért szeretlek
ím „száz ok, hogy miért szeretlek”, az is száz, hogy miért nem: te bölcselő! itt fuldokolsz, mint aki dolga végeztével leköszön, „zseni”, – az – és hamvában hentereg, komplett? dehogy, csak egy konzervdoboz: felfeszítette fedelét a szélfútta, onnan vonyít a lelke, és ha a nap néha beköszön: kegyesen árnyékvállat von köré ritka látogató, – no és mit lát? a sok szilánk, ami árnyként a „fényre” szökik..., jobb volna bent hagyni. – de a vihar: ami erővel taszít, bordát tör, üldöz, uszít illeszkedj: bírsz? – te barom! azt ugye nem kérdi. Xantippe! – hallod? odakint mennydörög, és minden könnyét felkortyolom, – néha már a kutya is ide vizel...: fedelem sincs, sem hitem! száz ok, amiért szeretlek? megannyi amiért gyűlöllek! cseppenként kortyolom fel mérged, te bolond...: érdem, vagy büntetés itt levegőt venned? – csak egy okot mondj, hogy miért ne öljelek meg. 0312 2021 L’ambrus
Bepusziltuk
bepusziltuk ezt a bort, előtte a puncit; jó volt. mind a kettő, testes, kissé fanyar-édes: áfonyás a fekete kosztüm az oka mindennek. 0312 2021 L’ambrus
naplóvers: válasszon fegyvernemet
a remingtonom tönkrement, pedig de szerettem. nem, nem az írógép, az száz év után is funkcionál, elég egy szalagcsere aztán mehet a püf öl és mert oly kemény a hengere, csattogó akár a lány csupasz feneke, puhítani nem akarom: ha nem a betű a láb, akkor a száj, a szakáll, a penge a baj! a trimm erem a fegyvernem: valami műanyagnál fogva ezeket javíthatatlan hozzák forga’ lomba, én nem vagyok egy szőr egy szál aki hasogat, hidd el őre időzített bekódolt agyhalállal made in kínálják, hiába kaptam szét, csak a kopasz fejem: vakargattam. okosabb nem lettem, volna sem szebb: illetve de, okosabb, mégis száj a műszáj lesz másikat vennem. húsz a nap után ami nyíratlan, hajléktalan birka formát kezd ölteni az ember förtelmes állat a parizer a koponya közepén árulkodik, a haj danán még volt, most len a fedett. felmérem a trimm terepet; határozottan: most nem remington! menni-venni online philips! leírások idegen véleménye (nem számít) mégis bedől: rendi ellésem megérke’ lássuk mit tud – inkább mit nem; vissza az eladónak! a legem bár szíves: küldeném, és kérném a pénzem mert vacak ez uram: ön „higiéniai terméket vásárolt, hivatkozva az ide nem illő kormányrendeletre”, és még ki is csomagol! tan: már nem állhatok el a vásárlástól. – megértem, csak finoman küldöm el philipet a p.-be a kormánnyal együtt szí-tok sorok: „thanx for nothing – persze hogy kicsomagol, dobozzal szőrt? röntgen szemem látnoki képesség híján – nyilván nem maga az: „á.”-t hibáztatom, hogy a fegyver nem trimmel, a kormány, elmehet: rendeletével.
0312 2021 L’ambrus
naplóvers: valamit enni kéne / home office edition /
magányos apró narancs, az ablakpárkányon pihen, megegyem? kézbe veszem, forgatom, bőrét vizsgálom szottyadt, beesett, penészfoltos is, de talán ha meghámozom a belseje még jó lehet, nem: belül biztosan száraz... – visszadobom. a hűtőhöz lépek, valamit enni kéne, kinyitom, fresh balancer fiók kihúzom, krumpli, hagyma, félbevágott pritamin paprika, piros, de a széle fekete, üszkös végtagra emlékeztet, fiók lightosan visszatol. homlokommal a hűtő hűs peremének dőlök, lassan pásztázom a polcokat nincs ínyemre való, talán a frittmann cserszegi. de azt meg nappal nem iszok, még a végén megszólnám magam, kedvesem meg rögtön rávágná: alkesz vagy, én meg azt, hogy nem baj. a csipogó hangot szugerálom: rajta, szólalj már meg, figyelmeztess, hogy a hűtő leolvad, de csak nem akar, akkor várok még. végre megszólal: ez az! az ajtó oldalát szemlélem, nem mintha itt bármi azonnal ehető lenne, élesztő, mustár, vaj, kínai szójaszósz. ehh. hűtőajtó becsuk. a pult tele mosatlannal, a mosogató nem különb, pedig megígértem, hogy elmosogatok, majd később, de legalább beágyaztam. konyhaszekrény, van még keksz? unottan kiveszem a duplacsokis „jóreggelt” kekszet, – hátha ettől jobb lesz – kósernek tűnik, ha nincs más megteszi. közben eszembe jut a tegnapi röhrig film, a „porrá”, a rothadó rózsába nyíló ballábújjal, amin keresztül a dibbuk közlekedik. elhatározom, hogy erről majd külön írok. de most irány a home office – mert dolog van. 0312 2021 L’ambrus
naplóvers: harmadik felvonás
délelőtti menetrend: asszisztált reprodukciós vizsgálat, itt: medend, tizenöt percet vesz el, plusz harmincezer. míg a kedves terpeszt bent, én addig fogyaszt itt: budai kettő – dupla presszót lesz szíves, és abból a teljes kiőrlésűből kettőt. hideg van. kint fogyasztom, ide ki kíván? a legfelsőbb kontroll, öt perc ennyi alatt eltüntetem. meg a lány is, aki a narancslevét a kuka fedelén parkoltatja. szalvétád van? szar ez a pandémia, de mit csináljak, amíg tart a vizit addig mászkálok, kényszeresen tépem magam, és a maszkot, néha visszatolom (csak) amikor kék fényt látok, irány a széllkapu, millenáris: ott most süt a nap, takarék mód: „on” útközben kirakat: fű-fa-virág: itt vagyunk! írja ki a virágüzlet tulaja, vágott kartonra, lehet rendelni, megyünk! tönkre: nem, házhoz: gondolom haldokló napsugaram! úgy szívnálak magamba, szerintem tőlem lett fagyos ez a nap, ez itt az entrance: őrből kicsit több mint a tasnádi perén, tengelicből kevesebb: civakodnak. fészekanyagért nyújtózik egy dolmányos, aztán szemétből kotort csirkét aprít vaskos csőrével napkollektor erdő vasoszlopon, rákötném magam, csak hogy átmelegedjek; hamar kiderül mi lesz: dr. murber vajon aláírta a paktumot? – nem, hiszen még szerződést az államtól nem kapott. szépséges kilátások a lombok alatt, lombik előtt, gyorsan rászámolok: harmadik menet következik. hideg a pad, a végén még felfázom. 0310 2021 L’ambrus
bízni abban, hogy van értelme
visszacsatolások nélkül céltalan bízni abban, hogy – ennek az egésznek – van értelme: fárasztó spirál. lelkem sír, a tudat alattomosan diktál: írj.
0309 2021 L’ambrus
szókratészi: csak a hülye meg a halál meg a viktor?
/vázlat/ – még húzni kell, de hogy mit? – bizonytalan, és amit biztosnak hittem, a nagy tévedhetetlen – mert az volnék, dehogy, csapda: ez valójában fuldokló önirónia, csak a nyitott elme, nem zuhan bele, de! bele zuhan – és örvendeznek vala, de baj majd csak akkor lesz, milyen baj? ha benne is ragad, és hamiskás bűzétől fintorral húz el orrot a „tapasztaltabb”, gyűrött homlok: mondd van olyan? nem, nem neked mondom, hanem csak úgy magam elé, mert így legalább nem érhet vád, hogy nézd már: ez didaktikus. lajos, fel is hívta erre a figyelmem, – ügyeljek, olyan ne legyek, én nem nyalok: de bírom – őszintén olt amúgy, botlottál már bele önmagát szokratikusnak beállított tagba? az fb poetry social groupon én igen ím verse: „don’t trust poets who use a whole page for a one line poem and make it look like a sixteen liner.” tanulok, ő is, azt hiszi egy zseni, de tévedett. ahogy én is, de félek ha húzok, hogy lelken ne döfjön írásom: az bizonytalan oldalamat hízlalná itt csak a hülye, meg a halál, meg a viktor? (aki) – biztos, szóval ne lepődj meg ha én ezért most szívből rühellek, mert reakciód vagy csendes, vagy flegma: az ezredmásodperc törtnyi bőrprése alatt oda koppint: „like”, és olyan emoji hogy: „nem vágom”, vagy “ja biztos”, vagy „leszarom”, rágd meg, és héjából kifejtett véleményed legyen, kérlek de nagyon szépen, és finoman: vájd mosd ki a szívem: te hogyan szereted? ha nem is tökéletesen kerek a perec, de megmondják, vagy csak furán pislognak? ó, én ismerem ám minden hibám, szóval kussoljanak: és ím, újfent egy post it – a google docs ezt átírná hogy prostit – a tévedhetetlenség falára tudod, egyvalamit tudok biztosan, azt hogy most szókratészt koppintom. – de biztosan? 0309 2021 L’ambrus
kritika: el sem kezdett…
A „kreatív" írásról egy kirohanásom, vagy ha úgy tetszik: kritika. Amikor a hugyot, (vagy finomabban: vizeletet) nem a wc-be csurgatod, hanem – furcsa fétisként – másokkal megitatni kívánod, homlokukra szenteltvízként kenni, lásd: egyesek így kreatívkodnak, lélektelen így írnak. Mert „Benő" a bölcs, már annyire belefásult – sajgó prosztata hozamányaként – a gyötrő éjjeli kijárkálásokba: vizelésekbe, álmatlan, hogy csakis e deviáns megnyilvánulás dekrementálhatja valamicskét befordultságát: „i'm feelin such a mystic and isolated way". Vagy már ez sem. (várj most elképzelem: el sem kezdett versek – és tényleg). Sajnáljam, vagy csak egy redős ánuszba csokorba fűzzem őket? Majd szólok, ha iporkát (wikipédiáról belinkeljem?) szeretnék vacsorára. De addig, míg választhatok: emészthetőt olvasok, és talán pottyantok. 0309 2021 L'ambrus
bármi lehet, és semmi sem biztos
Bármi lehet, és semmi sem biztos: nálam épp a pizza sült, míg fölöttem a TEK forrongott... zupogásra ajtót nyitok, lisztes kézzel int, a fegyveres hogy húzz a k. anyádba de tüstént burkoltan vissza, és míg a szomszéd jogait olvassák, én már a rukkolát terítem, megszagolom a füvet is, mariska-e: nem. még egy kis oliva is mehet rá; és elindul a találgatás, hogy mi lehet: mostanában az a kéjes női nyögés áradat, dugnak ezek! kora du. vagy de. mocskosul ráérnek! a tag vagy kétszáz kiló, liftbe is csak egyedül száll (be) aktus közben alul lehet, fel ez már nem emelkedik hangját viszont nem hallani, tehát a kép összerakva: a mama bizonyosan új vibrátort vett, de azt az elhárítás meg miért keresné, hacsak nem a lába között TEK-es tökös pornót forgattak, vagy Orbán Viktor a tizedikről – nem hazudok, itt is lakik: egy ilyen, biztos csak kópia – panaszt emelt a sűrű sikoly-zápor miatt, de mondom, hogy bármi lehet, a pizza is kész: lehet. 0302 2021 L’ambrus
napló: húzás
Márai írja: "húzni kevesen tudnak, írni bárki...". Hajh, de ha kihúznám hogy törtető picsák, és önimádó faszok hona vagyunk (tisztelet), csorbulna a mondandóm éle: igaz, "en peu" profán, de megfelelnem nekem szerencsére nem kell, szabadon írhatok. Egyszóval ne lepődj meg ha nálam a kapa az kapa, a kasza meg pojáca, stb.. (De ha szeretnéd, neked majd külön becsomagolom. – Mibe kéred?)
napló: vasárnapi gasztró
Hordozó felületnek sajtos bagett, mellé darabka viaszbőrbe préselt borjúmájas, centi vastag pannónia csík, vagy valamivel több: a boltosnő nem tud, vagy nem is akar pontosan nyesni, épp ahogy a pénztáros sem tud mindig hiánytalanul visszaadni. zott ivójoghurt, és néha meglepem magam egy krémtúróval, ami ahogy látom épp: banános, pedig a simát jobban kedvelem, mindenből – mellényúltam: romlik a látásom úgy látszik, meg mindenem, vagy csak épp befelé figyeltem nem tudom mitől, talán a kemény héjtól ül rögtön a szám szélére kiütés, vagy csak a magyar pékárú aranybőre irritál, vagy az hogy apuka vagyok: vasárnapi. Na tessék, mondtam hogy nem tud pontosan vágni, egy darabka sajt megint megmaradt. Hirtelen eszembe ötlik a reklám, ahol a hentes előre lenyes egy darabot az eladott kolbászból, és a vásárló szeme láttára a kukába suhintja, mondván a kaja nagyrészét az ember úgyis kidobja: zseniális.
A rímek ideje.
Lejárt, aki még rímre farag verseket, olyan mint egy csillámló boa: rakás fekete zsákba tömendő unalom, beleszagolsz és dohot köhögsz ha nem a gondolat, és a mondanivaló uralja művedet, csak újabb csilingelés, távol-keleti giccs lesz az irodalom rothadó alkalmi sufnijában, évente egyszer ha kinyitod – műfádra feltekered, vagy hogy közösségi tükör előtt szelfizz vele: szorítsd magadhoz alkotásod, és csodáld magad. Csodállak én is..., elhiheted.
0226 2021 L'ambrus
pulzus
free SZFE: rögös történet, botlasz belé úton-útfélen. egy zsebéből a színes üveggolyó most másikba vándorolt, baj, vagy sem az alja itt is megnyilvánul, rendszer int: valami elébb kerül, most épp az egyszáz 51-esen ránt kést, valaki és vág: fiatal női arcot a gyáva! majdnem hím, valami súlyosan eltorzult – érzed? a fejekben, s ha nem jut be oda más hatalom forgolódó egén, csak vörös, és a narancs köd: az eredménye fulladás. kezem ijedten a másikra teszem pulzusomat mérem, nyugodt, az enyém úgy tűnik normális, de félek hogy itt nemcsak a covid az ami virál. Lényem! te ne emberi légy, annál több: értéket adj, és hangot, de életet ne végy.
0226 2021 L’ambrus
getting noticed
/mert nem elég jól írni/ „lászló, you are getting noticed” köpi időnként arcomba a linkedin – ekkora faszságot! ki vesz engem észre... anyámon kívül jó, talán egy kicsit túloztam, vagy nem, és nem karol fel a bájarcú irodalom sem, pedig de jól festenék Tóth Kriszta ölében, keblein? a Nők Lapja címlapján heverészve még a kék öltönyöm is felvenném boholytalanítva, hogy a Grecsóhoz színben „menjek”, „a vers a mi hazánk” ohh. – a kis hatásvadász de nekem nincsen vérgyökerem, az még annó Trianonnál elveszett, bár, ha nagyapám, és tőle anyám nevét a Tóth-ot én is felhegesztem – kipróbálom, legalább apám szaros hagyatékát hátrébb tolhatom az arcomból, és ki tudja, vagy inkább ki nem: Tóth A. László, vagy A. Tóth László – hmm, talán az utóbbi, megfontolandó: Friedmannak mondjuk nem jött be az alakváltás – viszont ő legalább igazi szenvedésekkel, igazi költő volt, nem holmi fényes szobadísz.
0225 2021 L’ambrus
Polytopia kriptovalutája
Elon bármit mond, tweetje coin: Bit. Polytopia lakói is hatékonyabban fejlesztik, építgetik civilizációjuk pilléreit amióta a Teslákból app-ként tölthető a sokszög alapú géniuszi tej „new gen”-eknek proteindús tőgy helyett, ez mindig kéznél: cuclizható, tőzsdei értéke egyelőre nem csapható hátra, szottyadt mellként, úgy tűnik, az unalmukban szófába gyógyulók, „Millenials” pubik szemlátomást e-táptól mintha rohamosan puhulnának: humán erőforrás deficit bezzeg mi: mitől is a nagy öregek? taknyos kölyökként ios applikációk helyett, kopott bőrt rúgtunk a panel mögötti aszfalton, vagy egyéb festetlen burkolaton, játszótereken egymást – ha beszóltál – töröltük jól pofán kezet törni fára másztunk: strapabíró izületet, meg izmokat fejleszteni... fiaink, lányaink? ők már jobbára polygon figurákkal csatáznak, csonttalan, vértelen, anyáznak, ha olykor a kimenthető küldetés nem úgy sikerül, igaz-igaz fotelben fekve kisebb a sérülések esélye: ügyelj hogy tűvel ne bökd ki, levet ereszt a konzol piszok fájdalmas fegyver vízhólyagokat növeszt.
0223 2021 L’ambrus
Öregkorra
Öregkorra meglágyul a szív, vagy csak meggárgyul az agg, és a törtetés az elmúlás küszöbét vágyja lépni mert úgy véli már mindent látott, és még több lett az ami: halott. szavak helyett beszéljen inkább a csend, a villódzó képeket fedje szemfedő leple, csak az írás iránti vágy maradjon, – vajon végig itt marad – velem? 0219 2021 L’ambrus
Explicit konténer
hjajj ha guberálnék, kiderülne mekkora műkufircok a szomszédok: mi minden nem akadna kezemnek ügyébe ejj se füle se, csak a farka, vagy a nunija mert olyan babát egyben ki nem dobnak ami mű, és matracon úgy gyömöszölhető, hogy a kár korlátozott hajlékonysággal eltüntethető de darabokban az már más, szilikon részekben könyebben utazik a kéj, a néma szerető a kukába landol, de le hogyan viszik úgy hogy észre vé-telen jön a metszőolló, az vajon jól viszi? ahogy a kiszáradt fenyőfát gallytalan karácsonykor a fekete zsákba duga', és ez nem büntetendő a szadizmus: használt gumicuni ingyen eladó de így már az ipse gyakorlott lesz, hogyan kő „nyögnyi”, „gyömnyi”, „vágnyi” meg „apritnyi” a: nyő-ben! hjajj ez van, ha explicit a content mikor épp visszaváltható üvegek után guberálnék. 0222 2021 L’ambrus
kan-ádiában
dagul a-tsziganosz, hisz érinthetetlenek ők kan-ádiában: felüti orrára a nappert okul a láré, jaj de raj vagy te show-come out itt jó a lét, ujj de emelik itthonról a a lakatost, a tádét meg a rüfkéje is madonnásan lejti: „strike a pose", ittenem, ungriában be rossz lehetett savval le rommá lenni be szép ember lettél! – behódol a nyomor itthonról AC milánnak szurkol, maffiás-maflás az avatár: jól áll! vagyunk ám még itten páran, szívembe szúr néha a hattyú pörkölt hörgés, hon!? haza aztán vágy-Ó-dik-e? a gádzsó meg a csicskánk oda-HUN-a: kormaiknak robotol, more itt a gara! lőjjünk szelfit segélyből su-kár! hogy az észt nem lehet se kapni se csivázni...
0222
2021
L’ambrus
aki ezt a csapot elzárja
szomjas volt, kiment a konyhába. ahogyan férfi fejét csavarja el nő, úgy tekert el vízcsapot, könnyedén, észrevétlen. króm szájából, a hideg víz kéjesen megiramodott, s a kényelem szabályozott hangtalan forrása cseppekben a lány kezére s arcára hullott. és én leszek az, aki ezt a csapot elzárja.
0215 2021 L’ambrus
ha két nap múlva kérdezed
ha két nap múlva kérdezed lehet már mást pislog fel szemem, változik az ízlés, vagy csak tisztul a kép, s mert ez a fagylalt olyan hogy nem olvad, és nincsen benne adalék, csak én, s nem döglött bele a keserű muslica, nem nyelvelt bele okoskodó nyavaja és ha egy év múlva újra kérdezed, lehet nosztalgiázom majd kicsit de bizonyos dolgokban bárhová is ugrom az időben, a trend tán változik, míg az én véleményem rólatok? 0219 2021 L’ambrus