ma rádugtam magam egy képzeletbeli befolyás-méterre: rajta barom! ez a skála neve. – amúgy megsúgom, onnan jött az ihlet hogy a wiki szerint a kásler, óvatos becsléseik alapján a huszonnyolcadik kutya, sír a lombban – és rájöttem, azon túl, hogy hülyén ugatni én is tudok: – hány millió az átoltottság, bele az ismeretlenbe? – „inneremben” más egyébre hatni sajna én nem tudok... (spanyolosan „nádá!”, azaz semmire nincs lényegi befolyásom…) például ott van a hasmars: simán elcsapom a gyomrom ha olyat eszek, bel(é)m gázol az utcán a jogosulatlan mercis ricsi, ha „dolga” hajtja, őt is. hallod, hogy ropog az ízület? (is) a térdben, meg a fogamból sem takarodik el a szu, hiába „szívom”, vagy tudom is én... a szajha: „covid nine teen” majd pont belém nem ereszti mérgét, – dehogy..., bár jó ideig tudattalan, maszktalan átbuszoztam – vagy tucatnyi halált, élve ki mégsem húzhatom bakancslistámról a megváltót, pedig ha valami haszontalanra, hát erre kivágnám most a glamourt, az átbaszó-kupont, mintegy késleltető ráhatásként homlokomra nyomva, arra az esetre ha, … na tessék, közben meg felköhögtem egy orrszőrt… ilyet! ezzel most mit kezdjek? – visszaültetni nem tudom. –
0331 2021 L’ambrus